A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-21 / 4. szám
Sebastian Alarcon, a Moszkvában élő harminchárom éves chilei rendező nemrég fejezte be Kondor bukása című filmjét. A történet egy latin-amerikai ország diktátorának erkölcsi és fizikai megsemmisüléséről szól. Sebastian Álarcon a Moszkvai Filmművészeti Főiskola növendékeként, 1974-ben forgatta első munkáját; ez Az első oldal, dokumentumfilm volt; két játékfilm követte, az Éjszaka Chilében és a Santa Esperansa. — Képünkön; Sebastian Álarcon, forgatás közben. Reneszánszát éli a kerékpározás. Szerelmesei éppúgy teleaggatják hasznos és haszontalan mütyürökkel jármüvüket, ahogy az autósok. És aki vállalkozik arra, hogy ötletes újdonságokat kínál, az általában nem fizet rá az üzletre. Itt van például ez a hongkongi apróság, amely mutatja a pillanatnyi sebességet, az átlagsebességet, kiírja, hogy hány kilométert kell még megtenni a beprogramozott célig, és az idő múlását is számon tartja. nyugodtan gondolkozhatott!... A harasztok és a páfrányok közismertek az árnyékosabb erdőkből. Viszont a vízivilágban is találkozhatunk néhány ritkább és érdekesebb képviselőjükkel. Ilyen például a rucaüröm (Salvinia natans). Ez az apró páfrányka a sekélyebb folyó- vagy állóvizekben szokott megjelenni, a nyár végén és ősszel. Nem bocsát gyökeret a talajba, hanem úszik a vízen és apró szőrgyökereivel közvetlenül a vízből nyeri táplálékát. Leveleinek felszíne apró kinövésekkel tarkított, ami egzotikussá teszi külsejét. Mivel nyitvatermő, nem virágzik, hanem spórákkal szaporodik. Kedvező körülméhyek között Összefüggő szőnyeget alkot a víz felszínén. Jelentősen hozzájárul a víz tisztaságához. Holtágak és bányagödrök lakója az érdekes formájú mételyfü (Marsilea quadrifolia). Levelei emlékeztetnek a „négylevelű" lóherére, de ha figyelmesebben szemügyre veszszük,t rájövünk a különbségre. Gyökerei az iszapba ágyazódnak, így helyhez kötött, nem úgy, mint a rucaüröm. Sekély vízben él, de megtalálható a vízpart közelében is, ott, ahol gyökerei még elérik a talajvíz szintjét. Nem tűri a kiszáradást de jól elviseli a vízszint ingadozásait. A mételyfü egyike a legveszélyeztetettebb növényeinknek és a kipusztulás határán áll. Sekély mocsarakban és a tőzeglápon tenyészik a mocsári páfrány (Thelypteris thelypteroides) és a taréjos pajzsika (Dryopteris cristata). Ezek már elég nagyméretű páfrányok. Mostanában egyre ritkulnak, mivel csökken az életterük és szennyezettebb a víz. VEDETT NÖVÉNYEINK Méretekben is igen változatos a növények világa. Találunk itt csaknem százméteres faóriásokat, de élnek olyan parányi növények is, amelyek mérete alig haladja meg az egy millimétert. A legismertebb apró vízinövények a békalencsék. A szemlélődő talán nem is gondol arra, hogy ezek az apróságok magasabbrendű virágos növények és nem moszatok. Valóban, a békalencsék is virágoznak, de igen ritkán és a viráguk aprócska. A békalencsék népes családjában található a világ legkisebb virágos növénye — a vízidara (Wolffia arrhiza). A vízidara mérete 0,8—1,5 mm, teste elliptikus formájú és tömegesen szokott az állóvizek felszínén megjelenni a többi békalencse társaságában. Ez a szinte mikroszkopikus méretű növényke csak az utóbbi években jelent meg természetes vizeinkben (Magyarország felől), eddig csupán az akvaristák ismerhették. Vízidara Tözegpáfrány levele Vízi parányok, nyitvatermők és húsevők A zöld növények anyagcseréje a levegőből felvett széndioxidra, a vízre, az oxigénre és az ásványi anyagokra támaszkodik. A nitrogént rendszerint szervetlen, ritkábban szerves vegyületek formájában veszik fel. A levegő szabad nitrogénjét közvetve és csak bizonyos baktériumok segítségével képesek némely növények (pld. a pillangósok) hasznosítani. Élnek viszont olyan növények, amelyek életkörülményeik miatt „ráfanyalodtak" az állati fehérjék hasznosítására. Ezek az ún. húsevő növények. Létük eléggé paradox, mivel inkább a növények szoktak táplálékul szolgálni az állatoknak. Leírásokból és ismeretterjesztő filmekből közismertek pld. a Vénusz-légycsapó vagy a kancsóka. Egynéhány húsevő fajjal találkozhatunk a mi vizeinkben is. Általában a leveleik alkalmazkodtak az apró állatok elfogásához, de a „vadászat" mechanizmusa fajonként különböző. A hazai Mételyfü Vízi rence Aldrovanda fajok talán legismertebb képviselője a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia). Friss tőzeglápokon él. Leveleit apró szőrök borítják, amelyek végén ragadós cseppek vannak. A rászálló gyanútlan rovart vagy más apró állatot az enyves csepp azonnal megfogja és a hozzáhajoló szőrök körülölelik. A kibocsátódó emésztő-enzimek pedig felbontják és hasznosítják a fehérjéket. Ritkaságszámba menő növény a mocsári hízóka (Pinguicula vulgaris). Ennek is enyvesek a levelei. A rátapadt rovart az összecsavarodó levél zárja halálos csapdába. Viszonylag elterjedt növény a vízi rence (Utricularia vulgaris). Sekély vizekben és iszapos mocsarakban tenyészik. Sárga virága kinyúlik a víz fölé, de a fogószerkezet a víz alatt van. A gyökerek szálain buborékszerű hólyagocskák sora helyezkedik el, ezek az apró vízi állatkák csapdái. Talán a legérdekesebb (de a legritkább) húsevő növény az aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa). 15—20 cm hosszú teste a sekély és iszapdús állóvizek felszíne alatt úszik, gyökere nincs. Levelei teljes mértékben csapdává alakultak. Apró, szőrszerű nyúlványok terelik az áldozatot a kitárult két levélke félholdjai felé, amelyek az érintéstől számított 0,2 másodpercen belül záródnak. Ezek után hiába próbál menekülni az elfogott állatka, az emésztőnedvek hamar megölik és néhány óra vagy nap múlva már csak az üres kitinváz hullik ki a kinyíló csapdából. Aldrovanda — Egy fogószerv a már megölt vízibolha (Daphnia sp.) vázával. BOGOLY JÁNOS A szerző felvételei 9
