A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-17 / 25. szám
Hallottuk olvastukláttuk HSSSSSSBII így tudom, így mondom A magyar néprajz viszonylag fiatal tudomány, de még e rövid idő alatt is könyvtárnyi irodalmat produkált:- Ennek döntő hányadát természetesen szakszerű részlettudományok képezik, de szép számmal akadnak kísérletek az összegző ismertetésekre is. Olyan munkát azonban nem ismerek (bár a magyar néprajztudomány eredményeinek meglehetősen sok jó összefoglalása van!), amely tényanyagában és hangulatában egyaránt torzításmentesen tükrözné vissza parasztságunk hagyományos népi kultúráját. A tudomány eszközei erre talán önmagukban nem is alkalmasak: itt már a szépirodalom, a népnyelv fegyvertárából lenne szükség erősítésre. Ilyen megfontolások alapján dolgozhatott Gazda József is az így tudom, így mondom című kötete összeállításánál (Bukarest 1980). A könyv alcíme: A régi falu emlékzete; módszere pedig, hogy idős emberek vallomásain keresztül (a függelékben több mint kétszáz beszélgetőpartner neve van föltüntetve) igyekszik bemutatni a romániai magyarság népi kultúrájának egy hatalmas szeletét — a bölcsőtől a sírig terjedő keretbe helyezve. E módszerrel valóban hiteles és torzításmentes tükre készíthető el az egész népi kultúrának, s úgy látszik. Gazda Józsefnek is ez a célja, hiszen a kötet megjelenése óta publikálja „kiegészítéseit". A legutóbb például a Korunk idei 3. számában „A régi falu családmodellje" címen tett közzé egy összeállítást, amely „a régi faluközösség alapsejtjét, a családot" az idős emberek emlékezetére támaszkodva vizsgálja. Most ízelítőül olvassuk el egy gyergyóremetei néni visszaemlékezését leánykora kalákamunkáira : „Akkorjába, amikor én leánka vótam, egy fiatalember házat épített. Akkor meglécezték, agyagot hordtak össze, nem mésszel vakoltak. Az agyagot meggyurták, s csináltak egy kalákát. Két-három legény összegyűlt, hívtak egy muzsikást, a lapátot vették a hátukra, s akkor énekeltek, kiabáltak, mondták, hogy Fazekas Jóska új háza. Ide, ide kaláka, itt a mézes pálinka. Énekeltek, úgy kiabáltak, s akkor tudták, hogy kinek tapaszszák a házát. Kigyűlt a faluból a fiatalság, mindenki, aki csak mehetett." Liszka József KÖNYV Csontváry Kosztka Tivadar: Önéletrajz Amilyen rendhagyó művész volt Csontváry, olyan rendhagyó az önéletrajza. Egy kusza, beteg lélek vallomása árulkodik e könyv lapjain az emberről és a művészről, aki csodálatos szívósággal tör álmaink megvalósítása felé, s szinte törvényszerűen, őt is csak jóval halála után emelik piedesztálra. A hányatott életű Kosztka Tivadarnak huszonkét éves koráig szándékában sem állt eljegyezni magát a festömüvészettel. Az iglói patikussegéd egy nyári délután éppen a patika előtt pihengetett, amikor megpillanott egy ökrösszekeret. Hirtelen ötlettel lerajzolta, és saját maga is meglepődött, milyen ügyesen. Főnöke, megpillantván a rajzot, megdicsérte segédjét. A többit így mondja el önéletrajzában Csontváry: „Principiálisom távoztával kiléptem az utcára, a rajzot elővettem tanulmányozásra: s ahogy a rajzban gyönyörködöm, egy háromszögletű kis fekete magot pillantok meg balkezemben, mely figyelmemet lekötötte. E lekötöttségemben fejem fölött hátulról hallom: Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél. E meglepetésemben felfelé körülnéztem, nem-e az utcai házak emeletéről tréfát űz velem valaki, de senkit nem láttam, az ablakokat zárva találtam ..." így kezdődött el Kosztka Tivadar művészi útja, amelyről Németh Lajos művészettörténész megjegyzi: „Művészi fejlődése páratlanul gyors iramú volt. Huszonhét éves korában, minden bizonnyal tudathasadásos folyamatból fakadó hallucináció hatására határozta el, hogy festő lesz. De míg anyagi függetlenséget nem teremtett, gyógyszerész maradt. Negyvenéves korában kezdte Hollósy müncheni magániskolájában a szigorú értelemben vett festői diszciplínát, és ha rövid ideig is, nagy intenzitással tanult ..." E rövidített, és csak a lényeget közreadó életrajzban Csontváry mesél gyermekségéről, ifjúkoráról, majd a minden idejét elárasztó minden gondolatát lekötő készülődésről, hogy a „világ legnagyobb" festője legyen. írásából felénk csap a bomlott de zseniális lélek emésztő tüze, utazási láza és kényszere, hogy megtalálja azokat a tájakat, amelyeket csodálatos színekben, az ö „napút" módján örökíthet meg. Csontváry önéletrajzát, amely a Magvető Könyvkiadó „Gondolkodó Magyarok" sorozatában jelent meg, kiegészítik az életről és művészetről írt filozófiai fejtegetései, amelyek bár furcsák és zavarosak, helyenként megdöbbentően találóak, és ma is elgondolkoztatóak.-dénes-Mi történt, Elvis? Elvis Presley a rock and roll koronázatlan királya címet érdemelte ki. Már életében megjelent róla néhány könyv, melyek közül az énekes három testőrének vallomása hozzánk is elkerült. (Mellesleg ez az első rocktémájú könyv, mely a Madách Könyvkiadó védnöksége alatt jelent meg.) A könyv sikerében nincs okunk kételkedni. Nagy emberek életének intimpistaszerüen előadott történetei mindig sikert aratnak. A könyv Elvis magánéletéből vesz szemelvényeket, alaposan és módszeresen rombolja a különben is hamis Elvis-mítoszt. Presley tehát egy elhízott, akaratát vesztett, kábítószerélvező, múltból élő, hisztériás és a realitásoktól elrugaszkodott emberi roncs volt pályafutásának nagyobb részében. Nincs különösebb okom kételkedni ennek valóságában, a képet mégis egyoldalúnak és ezért hamisnak tartom. Egyoldalúnak, mivel a hangsúly Elvis magánéletén van, figyelmen kívül marad művészi pályafutása, a rock kialakulásában betöltött jelentős szerepe, forma- és értékteremtő hatása. A könyv lényegében pletykaszintű, az olvasók szenzáció- és borzadásigényét kielégítő olvasmány. A megírás módja és maga a történet meglehetősen szegényes; ha nem fűződne Elvis Presley nevéhez, valószínűleg egy unalmas, sikertelen regény lenne. A könyvnek egyedül Elvis neve ad „rangot" és sikert. Mindezek ellenére mégsem áll szándékomban lebeszélni az olvasót a könyv megvételéről (nem is tudnám). A teljes Elvis képhez hozzátartozik ez is, de félő, hogy sokakban csak ez fog élni. Másrészt ez a könyv újabb érv lesz a rockot ellenzők kezében. Tudatosítani kellene, hogy nemcsak ez a rock, hanem sok minden más is, amiről ez a könyv nem szól. (gyurovszky) HANGLEMEZ A japán zene évszázadai A Supraphon vállalat népek zenéjét bemutató sorozatának egyik legújabb darabjaként látott napvilágot az a három lemezből álló album, mely „Japán hagyományos zenéje" („Tradiční hudba Japonska”) címmel került kiadásra. Az album válogatás abból a 13 lemezből álló japán antológiából, mely „Nihon no dentó onguku" címmel Tokióban, a Nippon Columbia hanglemezgyártó vállalat gondozásában jelent meg. A Supraphon-album anyagát ebből az antológiából dr. Eduard Herzog válogatta és állította össze. Kétségtelen, hogy az új Supraphon-album igazi lemezkülönlegesség, mert végigkísér a japán népzene fejlődésének útjain a 8. század végétől napjainkig, s megszólaltatja a különleges, párjukat ritkító, jellegzetes japán népi hangszereket. Az első lemezoldal bemutatja az egykori császári udvar udvari muzsikusainak zenéjét, a gagau-t, megszólaltatja a sóko, rjúteki, gakusó, gakubiwa, szan-no-cuzomi és dadaiko nevű ősi hangszereket. E lemezoldalon énekes produkciót is hallhatunk a Muromacsi-korszak idején létrejött nó-színház egyik darabjából. A második lemezoldalon Wabun sómjó buddhista egyházi dallamokat, valamint a heike biwa és szacuma biwa nevű ősi húros hangszerekkel kísért dallamokat hallhatunk. A harmadik lemezoldalon felcsendül a „gidajú busi", a japán bábszínházak előadásainak hagyományos kísérőzenéje. A negyedik lemezoldal a 17—18. század egyik jellegzetes húros hangszerével, a samiszennel kísért dalokat mutat be, valamint részleteket az abban az időszakban keletkezett kabuki-színház előadásainak zenéjéből. A „ka-bu-ki" összetett japán szó értelme: dal-tánc-színjátszás, a kabuki-színház előadásainak tehát egyik lényeges eleme a lemezoldalon két további különleges japán hangszer, a bambuszból készült sakuhacsi nevű fuvolaszerű hangszer és a tizenhárom húros koto szólal meg, mig az utolsó lemezoldal a szókjoku-val (koto-val kísért dalokkal) ismerteti meg a hallgatót. Napjainkban a nyugati világ zenéjének térhódítása észlelhető Japánban mind a klaszszikus, mind a könnyű muzsika területén: Ennek ellenére a hagyományos népzene is egyik élénk színfoltja a japán zenei élet palettájának. Mint annyi más ország zeneszerzői, a mai neves japán zeneszerzők is, mint pl. Tóru Takemicu, Dzsódzsi Juasza és Kazuo Fukusima szívesen komponálnak nagyzenekari müveket a népzene kincsestárából merített motívumok alapján. Hogy mekkora terjedelmű színes és érdekes népzenei anyag és hagyomány áll rendelkezésükre, azt jól bizonyítja a fentebb ismertett album is. Sági Tóth Tibor Innen'Onnan A Szovjet Tudományos Akadémia Leningrádi Botanikai Intézetében az erdei gombák mesterséges termesztésével folytatott kísérletek során sikerült kimutatni, hogy a közönséges galambgomba olyan enzimeket tartalmaz, amelyek jól helyettesíthetik a nehezen beszerezhető tejoltót. Sőt mi több, ezek a fermentumok sokkal aktívabbak, gyorsabban megalvasztják a tejet. Végeredményben kitűnő minőségű sajtot nyernek, a tejoltóról pedig végleg le lehet mondani. Mariska Hargitay, Jayne Mansfieldnek, az ötvenes és hatvanas évek hollywoodi sztárjának és a magyar Micky Hargitaynak Kislánya színésznő akar lenni. Mariska csak hároméves volt, amikor édesanyja autószerencsétlenség következtében elhunyt. Mariska, aki nemrég töltötte be tizennyolcadik életévét és fejezte be középiskoláit, ezeket mondotta: „Színésznő szeretnék lenni, nem sztár..." — Képünkön: Mariska Hargitay 8
