A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-17 / 25. szám

A Gsemadok életéből A KOZOS MUNKA ÖRÖME A lévaiak nagyszerű fellépéssorozata 1949-ben, a CSEMADOK megalakulásával kezdődött. Ezt követően több mint húsz egész estét betöltő darabbal léptek a kö­zönség elé. Olyan darabokat tűztek műso­rukra, mint a Mélyszántás, amelyet a CSE­MADOK első országos közgyűlésének a tiszteletére mutattak be a Nemzeti Színház színpadán, Anna Frank naplója (a Hviezdo­slav Színházban léptek fel vele), az Úrhatnám polgár, a Csárdáskirálynö és a Szabad szél. Ezek közül néhány Szlovákia több nagy városában is bemutatásra került. A lévai színjátszók közül olyanok kerültek a hivatá­sos színházhoz, mint Botka Zsuzsa, a MA­TESZ művésznője, vagy Márton István az eperjesi (Prešov) színház magánénekese. A Garamvölgyi Színpad húsz éve tevé­keny, húsz éve az A kategóriába tartozik, a második Jókai-napokon nagy sikerrel mu­tatta be Candoni : Szombat esti vágy cimű művét. Egri Viktor azt írta méltatásában: — Csupán a lévai csoport tett eleget küldeté­sének; jól választott és igényessége lépést tudott tartani tagjainak képességeivel is. Rendezőjükről ismét bebizonyosodott, hogy nemcsak rutinja, hanem ízlése, megalapo­zott tudása is van. Az elmúlt húsz év alatt tízszer léptünk fel a Jókai-napokon, ehhez jön még e kerületi versenyen történő két­szeri szereplésünk, valamint a díjak, plaket­tek, oklevelek, a legjobb férfi és női alakítá­sok, a kerületi versenyek második, illetve harmadik dijai, a Sztanyiszlavszkij serleg elnyerése és az iglói (Spišská Nová Ves) országos versenyen való részvétel, amelyek mind a Garamvölgyi Színpad sikeres tevé­kenységét bizonyítják. A színjátszás s általában az amatőr mű­vészeti munka az eszmei, esztétikai és etikai ráhatás egyik legalkalmasabb eszköze. Az öntevékeny amatőr együtteseket a lelkese­dés, az ügyszeretet, az önfeláldozó kész­ség. az akadályok leküzdése, az újért való harc, a szerénység, az elismerést sem váró magatartás jellemzi, munkájuk társadal­munk legszebb céljainak az elérését segíti, hozzájárulnak az emberek tudatának formá­lásához, eszmei és tudásszintjük emelésé­hez. Az amatőr színház akkor tudja betölte­ni hivatását, ha együtt él és dolgozik a kulturális szervekkel. Ezért nem lehet a színház templom, ahol a prédikáló papnak mindegy, hogy öten vagy ötszázan hallgat­­ják-e. Nem lehet ilyen templom, mert a színház korszerűtlenül gondolkozó társakkal és közönség nélkül nem színház. Soha nem is volt az. Születése első pillanatától társas tevékenység. Arisztotelész azon megállapí­tása óta, hogy a színház alapvető eleme a közönség. Sajnos, sokszor lekicsinylő értelemben használják az amatőr kifejezést, pedig a lebecsülés tájékozatlanságra utal. Bizonyos korokban ugyanis a legmagasabb színvona­lú színházkultúra is a műkedvelőkön alapult, máskor meg az adott kor hivatásos szinjáté­­kához képest előre mutatott. Persze, a hiva­tásos színház is sokat köszönhet a műked­velőknek. A mi színházunk is az amatőrök­nek köszönheti, hogy most ünnepelheti meg­alakulásának harmincadik évfordulóját. A Garamvölgyi Színpad minden évadban bemutat egy új darabot. Hogy van-e elő­adásainak hatása a járás színjátszóira? Azt kell mondanom, hogy alig. Hogy miért? Talán azért mert a járás falvaiban nem kielégítő a propagálás. Ami a darabválasztás problémáit illeti, az együttesek úgy tudják, hogy kevés_a magyar kiadvány. Ez nem egészen így van. Igaz, kevés a kiadványok száma, de azért válasz­tani van miből. Megjelent egy kiadvány (minden CSEMADOK titkárságán és járási népművelési központban megtekinthető), a Válogatott magyar nyelvű színmüvek jegyzé­ke, amely rövid ismertetéssel 245 művet tartalmaz. Abban látom a bajt, hogy a járási népművelési központ, illetve a CSEMADOK járási titkársága nem ismeri a raktáron levő színdarabokat, ennek folytán tanácsot sem tud adni, tanácsa csupán arra korlátozódik, hogy jó vagy rossz a darab. A járási fesztivál az elmúlt évadban a szlovák együttesekkel közösen került meg­rendezésre Kálnán, az idén először rendez­tek versenyt külön a magyar együtteseknek három együttes részvételével. Gorkij: Vasza Zseieznova. Zseleznova: Kabát Gabi, Zseleznov: Nagy László. Kísértetek. Atvingné: Kabát Gabi. Oszvaid: Gergely Jóska. Amennyiben a jövőben nagyobb szakmai felkészítésben és a darabválasztást illetően nagyobb segítségben részesülnek az együt­tesek, lesz jövője az amatőr művészeti mun­kának. Ami a Jókai-napokat illeti, meg kell álla­pítani, hogy az utóbbi években vesztett a csillogásából. Ennek az okát abban látom, hogy lemorzsolódtak, illetve elhallgattak az élenjáró együttesek. Meg kellene vizsgálni tüzetesebben, mi ennek az oka? Szerintem, létre kellene hozni a CSEMA­DOK és a Népművelési Intézet keretében egy olyan dramaturgiai bizottságot, amely hivatott lenne a tanácsadással, illetve a kiadványokkal kapcsolatos problémák meg­oldására. Meg kellene vizsgálni az A kate­góriájú együttesek helyzetét, éspedig abból a szempontból, megfelelnek-e még a minő­sítés szempontjainak. Mert míg a C cso­portba tartozóknak van járási, kerületi ver-Boszorkányok pedig nincsenek. Eufénia: Ha­lász Erzsi. Kálmán: Újvári László senylehetőségük, sőt még a Jókai-napokra is eljuthatnak, addig az A illetve a B kategó­riás csoportok számára csak a Jókai-napok maradnak. A tanfolyamokat úgy kellene megszervezni, hogy a végzősök erősítői le­gyenek a mozgalomnak. Itt arra gondolok, hogy ha az illető nem hasznosítja a szerzett tapasztalatait, kötelezni kellene őt a ráfordí­tott pénz megtérítésére. A kritikáról röviden csak annyit, hogy divattá vált pár sorban summázni a látottakat. Például így: csak két együttes volt méltó a Jókai-napokon való részvételre. Ha ilyen lekicsinylőén fogal­maznak a bírálók, mi lelkesítse a többi e9VÜtteSt? NAGY LÁSZLÓ, a Garamvölgyi Színpad rendezője Tóthpál Gyula felvételei 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom