A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-03 / 23. szám

kultúráját. A kölcsönhatások további erősítése szempontjából meghatározónak tartom a nemzetek és nemzetiségek legszélesebb körű együttműködését minden szinten. A gyakran tévesen hangoztatott véleménnyel ellentétben nemzetiségi kulturális életünk szervezéséért nem egyedül a CSEMADOK felel. Pártunk kulturális politikájának megvaósítása elsősorban az állami kulturális ntézmények és szervek, az SZSZK Kul:urális Minisztériuma (és az általa irályított intézmények), a különböző szintű nemzeti bizottságok (és az általuk irányított intézmények), a társadalmi szervezetek, valamint a különböző típusú iskolák feladata.

— A CSEMADOK küldetését az alapszabályzat határozza meg. E szerint szövetségünk feladata, hogy a kulturális-népművelési tevékenység eszközeivel és módszereivel támogassa a CSKP kulturális politikáját, segítségére legyen az állami szerveknek, a magyar nemzetiségű állampolgárok kulturális élete fejlesztésének biztosításában. E feladatok teljesítése érdekében szervezzük a szocialista hazafiságra és az internacionalizmusra, a tudományos világnézetre való nevelést, szervezzük haladó hagyományaink ápolását és az öntevékeny művészeti mozgalmat.

— Nemzetiségi kulturális életünket a CSEMADOK munkájával párhuzamosan a csehszlovákiai magyar sajtó, a rádió magyar nyelvű adása, a Népművelési Intézet, a Magyar Területi Színház, a Madách Lap- és Könyvkiadó Vállalat, az Ifjú Szívek Dal- és Táncegyüttes, a járási népművelési központok és a magyar tanítási nyelvű iskolák fémjelzik. A CSEMADOK táncegyüttesei, színjátszó csoportjai, irodalmi színpadjai, zenekarai és énekkarai kiegészítik a hazai magyar hivatásos színház és a félhivatásos népi együttes tevékenységét, s azokkal együttműködve gazdagítják a kulturális életet.

— A CSEMADOK szervei és szervezetei által végzett jogi ismeretterjesztés, nyelvművelés, irodalom-népszerűsítés és a néprajzi gyűjtés, valamint a művelődési klubok tevékenysége révén is színesebbé válik az iskolán kívüli nevelés. Mivel ez sem kimondottan csak a CSEMADOK feladata, minden igyekezetünkkel szorgalmazzuk az erre hivatott intézményekkel való együttműködést, és nem célunk, hogy mindent magunkra vállaljunk, magunk végezzünk.

— Az emberek szocialista szellemű nevelése érdekében az iskolákkal is szorosan együttműködünk. A CSEMADOK támogatja az ifjúsági és gyermek együtteseket, az iskolák pedagógusai pedig népművelő előadásokkal segítik szövetségünket. Szorgalmazzuk, hogy a magyar nemzetiségű diákok az eddiginél nagyobb arányban jelentkezzenek egyetemre, főiskolára. Ez természetesen nem csupán a CSEMADOK óhaja, hanem egész társadalmunk elvárása. Több magyar nemzetiségű agrármérnökre, gépész-, építész-, vegyészmérnökre, katonatisztre, közbiztonsági dolgozóra, közgazdászra, jogászra, sokkal több egyetemet, főiskolát végzett magyar nemzetiségű állampolgárra van szüksége szocialista társadalmunknak. Csak a korszerűen képzett és művelt emberek tevékenysége emelheti magasabb szintre a kultúrát, csak velük és általuk valósítható meg a CSKP XVI. kongresszusának a határozata is.

— A CSEMADOK-ot és a nemzetiségek kultúráját a csehszlovák kulturális élet egészében megbecsülés övezi, de szükségesnek tartom e valóságnak a köztudatban való további megerősödését. E tekintetben meghatározó szerepe van és lesz a jövőben is a magyar nyelvű sajtón és a rádió magyar nyelvű adásán kívül a cseh és a szlovák nyelvű sajtónak, a rádiónak és a televíziónak, valamint a szövetségünkkel együttműködő társadalmi szervezeteknek és intézményeknek.

— A CSEMADOK helyi szervezete miként válhat aktívvá és milyenek a taglétszám növelésének további lehetőségei?

— A helyi szervezet csak akkor tölti be szerepét, ha konkrét kulturális munkát végez, és törődik önmaga megújulásával. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy helyi szervezeteink többsége aktív kulturális tevékenységet fejt ki: színjátszó csoportot, énekkart, folklórcsoportot, táncegyüttest, irodalmi színpadot, művelődési klubot, tehát valamilyen szakcsoportot irányit és betartja^ belső szervezeti élet szabályait. A jó helyi szervezet rendszeres kulturális munkát végez, törődik a tagtoborzással és kielégíti a tagság eszmei-politikai, társadalmi, művészeti és művelődési igényét. Természetesen más a helyzet (mert mások az igények és mások a lehetőségek) a nagyobb, több száz esetleg ezren, felüli tagsággal rendelkező helyi szervezeteknél, és más a kis létszámúaknái. Egy azonban mindenhol azonos: a jó munka érdekében meg kell találni azokat a kultúrához értő, jó kapcsolatokat kereső és megtartó, kulturális munkát önként vállaló embereket, akik tudnak és akarnak dolgozni. Ilyenekre kell bízni a helyi szervezet vezetését.

— A tagtoborzással kapcsolatosan csak annyit: a XIII. országos közgyűlés határozata egyértelműen kimondja, hogy „a járási bizottságok az adott lehetőségeknek megfelelően hozzanak létre új helyi szervezeteket, növeljék tovább a taglétszámot és segítsék elő a szervezetek aktív tevékenységét. Szemeten, Gútoron, Albáron, Úszoron, Kismácsédon, Tornócon, Pácon, Helenbán. Szőlőskén, Lontón, Felsöszemerében és másutt is adottak a feltételek e határozat teljesítésére. Az említett (és számos nem említett) községben vagy megszűnt, vagy még meg sem alakult a helyi szervezet. Vagy az igény hiányzik, vagy esetleg még nem tudták megtalálni a megfelelő vezetőt? A választ adják meg ők maguk. Jó lenne, ha olyan lenne ez a válasz, mint Királyiban, ahol nemrég alakult új szervezet.

— A tagtoborzás során nagyobb figyelmet kellene fordítani a munkásfiatalokra, a szaktanintézetek tanulóira. Érdekünk, hogy társadalmunk vezető osztálya, a munkásosztály társadalmi szerepéhez mérten legyen képviselve a CSEMADOK-ban is. E tekintetben kiemelhető a nagykürtösi, a lévai, a bratislavai, a dunaszerdahelyi és az újvári járás, ahol a tagság majdnem hetven százaléka munkás és földműves.

— A CSEMADOK tagsá gának korösszetételét ille tőén gondként jelentkezik-e az elöregedés?

— Örvendetes tény, hogy a CSEMADOK megalakulásának 35. évfordulója előtti évben alapító tagjaink és a fiatal, ság közösen, egymást kiegészítve és támogatva dolgozik helyi szervezeteink vezetőségeiben, valamint a művelődési és a művészeti mozgalom szakaszán. S ez így van rendjén: egyaránt szükség van az idősebb nemzedék tapasztalatára és a fiatalok kezdeményezésére.

— Az idősebbek és a fiatalok aránya járásonként és helyi szervezetekként változó, de a legtöbb esetben a korösszetétel megfelel a járás, illetve a község lakossága ilyen értelmű arányának.

— Az elöregedés elsősorban a fővárosra jellemző (a tagság 25 százaléka nyugdíjas), valamint a kassai járásra, ahonnan a fiatal korosztály az utóbbi időben nagymértékben beköltözik a kerület székvárosába. Kassán viszont — a migráció következtében — nagy mértékű fiatalodás észlelhető: a tagság 56 százaléka 16 és 30 év közötti korosztályból tevődik össze. Természetesen ez a megfiatalodás annak is köszönhető, hogy a város diáksága zömmel tagja a CSEMADOK-nak. Hasonlóan nagy arányú a fiatalok részesedése a losonci (40 %) és az újvári (38 °/o) járásban. Abszolút számokban a dunaszerdahelyi és az újvári járásban van a legtöbb fiatal tagunk: 3863, illetve 3034. Össztagságunk 59 százalékát képezik a 16—45 évig terjedő korhatárba tartozók, s az utóbbi időben egyre több fiatal lép be a CSEMADOK-ba.

— A fiatalok beszervezésével nem fejeződhet be a belső szervezeti élet e lényeges tartozéka. Szükséges, hogy helyi szervezeteink a fiatalok számára, konkrét munkát, feladatot, kibontakozási lehetőséget biztosítsanak. E tekintetben át kell vennünk a Szocialista Ifjúsági Szövetség jó tapasztalatait, s ez esetleg új munkaformák meghonosodását is eredményezheti. A feltett kérdésre egyértelmű választ adhatok: szövetségünket nem veszélyezteti az elöregedés.

— Végezetül még annyit, hogy a jó belső szervezeti élet csupán a feltételeket, a formákat biztosítja, s nekünk •elsősorban a tartalomra kell összpontosítanunk. A tartalmat pedig az aktív kulturális élet jelenti: haladó hagyományaink ápolása, a szocialista közművelődés és öntevékeny művészeti mozgalom.

Fotó: PRANDL SÁNDOR és archívum

Hétvégi levél

A napokban az ország megannyi gimnáziumában és más iskolájában a végzősök utoljára felelnek, számukra utoljára szól a szünetet jelző csengő. Aztán elindulnak ...

Az ünneplőbe öltözött lányoknak és fiúknak kipirul az arca, hevesebben dobog a szíve. A diákok az emlékek sokaságát elevenítik fel. S a régen, a nyolc-tíz éve történt eseményt is úgy idézik, mint azt, ami tegnap vagy tegnapelőtt történt. Valószínűtlennek látszik, pedig igaz. hogy az a tizennyolc éves sudár legény, aki maholnap főiskolás lesz, vagy a hadseregben teljesít szolgálatot, tíz éve sírva fakadt, ha a tanítója rászólt. És az a nagylány csakugyan az az egykori sápadt ötödikes?

Mennyire örültek a szülők, mikor gyermekük első bizonyítványában megpillantották az egyeseket. Mennyi reményt, milyen sok tervet fűztek az ő okos lányukhoz és fiukhoz... S a nemrégen még a homokban játszadozó gyermekük ma már érettségiző nagylány és nagyfiú.

Az elmúlt évek sok-sok eseménye szinte egyszerre válik élővé, elevenné. Az érettségi időszakában a szülő, a tanár és a diák mindenkor szívesen emlékezik a múltra.

A ballagókat az öröm és a büszkeség érzése hatja át. Az arcokon azonban a szomorúság jelei is felfedezhetők. A diákok nehezen búcsúznak az iskolától, a tanároktól, egymástól... Vegyes érzéssel veszik tudomásul, hogy befejeződött egy korszak, és életükben valami egészen új kezdődik.

A főiskolai tanulás más mint a középiskolai. A főiskolán nagykorú, önálló a diák. És nagykorúként kell majd helytállni azoknak is, akik munkaviszonyba lépnek, és akik számára megkezdődik az Élet.

Az életet azért írom nagy kezdőbetűvel, mert a tanulás a munkaviszonyba lépőknek sem fejeződik be. Nekik a munkahely, az Élet szolgáltatja majd az új ismereteket.

— Jó utat kisfiam — mondja a könnyes szemű édesanya.

— Sok szerencsét — ráz kezet az édesapa.

Az érettségiző diákoknak szülők, barátok, ismerősök kívánnak örömet, boldogságot, sok sikert. A diákok kéz a kézben, ölelkezve járják végig az iskola termeit, folyosóit, és mélabúsan éneklik:

— Ballag már a vén diák, tovább, tovább ... Jelenleg leginkább már az foglalkoztatja az érettségiző diákot, hogy sikerült-e a felvételi vizsga, bekerül-e az egyetemre?

Akadnak, akikben megalapozatlan illúziót táplál egyesek felelőtlen ígérete, hogy „ők majd elintézik", illetve, hogy „hozzásegítik a diákot, hogy felvegyék főiskolára".

A korrupciónak azonban az iskolák viszonylatában is egyre kisebb az érvényesülési lehetősége. A diák csak magára, ismereteire, a középiskolában szerzett tudásanyagra építhet. Az, hogy bekerül-e a főiskolára vagy nem, azon múlik, hogy miként tett eleget a felvételi vizsga követelményének.

Főiskolára azok kerülnek, akik a felvételin a legjobb teljesítményt nyújtották. Akik a követelményeknek nem, vagy kevésbé tettek eleget, azoknak másfelé visz az útjuk. Az érettségizőket most azért foglalkoztatja az a gondolat is, hogy merre, hová?

Nem könnyű a választás. A társadalom mindenkinek sok lehetőséget biztosít. És jó tudni azt is, hogy a továbbtanulókat az egyetemek, az új munkaerőket az üzemek, vállalatok — tehát az érettségizetteket mindenütt — szeretettel várják.

3