A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-27 / 22. szám
á Tyl Ssfnhftg kétszáz ere Prága nemcsak évszázados műemlékekben és műkincsekben gazdag, hanem színházakban és színházi kultúrában is. Erre mi sem jellemzőbb, mint hogy a különböző zsánerű kisebb-nagyobb színházak mellett, magának a Nemzeti Színháznak (Národní divadlo) három, éspedig prózai, opera- és balettegyüttese van. s mindegyik külön épületben játszik. Ezek között az első a Nemzeti Színház „történelmi" épülete, ez a Moldva partján késő reneszánsz stílusban épült palota, amelyet éppen száz évvel ezelőtt emelt „a nemzet önmagának", s amely több évi restaurálási-modernizálási munkálatok után az idén ősszel centenáriumi ünnepségek keretében nyitja majd meg újjávarázsolva kapuit a nagyközönség előtt. Színpadán továbbra is elsősorban a cseh dráma- és operairodalom klasszikusait, pl. Tytt, Jiráseket, Čapekot, Smetanát, Dvoŕákot, Janáčeket, és másokat szólaltatnak majd meg, de természetesen a világirodalom klasszikusai is helyet kapnak. Másodikként a mai Smetana Színház épületét kell említeni. Ez annak a bécsi Fellner és Helmer színháztervező cégnek a tervei alapján készült a prágai németek operaházaként, amely — szinte vele egyidöben — az egykori pozsonyi Városi Színházat is tervezte. A Smetana Színház, amely a nagy rekonstrukció után éppen tíz évvel ezelőtt nyitotta meg újra kapuit, az opera- és balettművészetnek ad hajlékot, színpadán a világ FÁBRY ZOLTÁN ÖSSZEGYŰJTÖTT ÍRÁSAI Fábry Összegyűjtött írásai-nak kiadását — amely a Madách Kiadó gondozásában 1980-ban indult el és 1982 végéig már három kötete jelent meg — nagyon jelentős kiadói vállalkozásnak kell tekinteni. Az ma már vitathatatlan, hogy Fábry a csehszlovákiai magyar irodalom legkimagaslóbb alakja, szükséges tehát, hogy az életműve megközelítő teljességben és a kialakulásának megfelelő időrendi folyamatosságban is az olvasók elé kerüljön. Azok az eddigi kötetek, amelyeket — az 1934-ben megjelent Korparancs-tó! az 1977-ben kiadott Ady igazá-ig — Fábry és más válogatók állítottak össze a cikkeiből-esszéiből, nagyobbrészt már felölelték, de nem időrendi folyamatban, hanem különböző — és gyakran átfedéseket is tartalmazó — tematikai csoportosításokban tárták fel az életművet. Jócskán maradt azonban olyan, a szélesebb közönség számára hozzáférhetetlen lapokban, folyóiratokzeneirodalmának klasszikus és modem alkotásai szólalnak meg. A harmadik épület a Tyl Színház, a legpatinásabb, s egyben a legintimebb. Színpadán elsősorban prózai darabokat játszanak, de kegyeletből halhatatlan Mozart alkotásokat is itt adnak elő. A 18. század közepe táján a főúri rezidenciák mellett Prágának ugyan már volt állandó operaszínháza, ahol alkalmanként főleg olasz operatársulatok játszottak, de egy végleges, az akkor korszerű olasz színházak mintáját követő köépület megépítése egészen 1781-ig váratott magára. A kezdeményező egy. a művészetekért lelkesedő főúr és bőkezű mecénás, Nostic- Reineck őrgróf volt, aki a saját költségén építette meg a kezdetben az ő nevét viselő színházat. Ennek alapkövét 1781 júniusában rakták le ünnepélyesen. Az épület helyét ban lévő anyag, amely könyvalakban csak most kerül kiadásra. És szólni kell a máig kéziratban feküdt írásokról (cikkekről, eszszékröl. versekről), melyek közül az Összegyűjtött írások I. kötetében közölt monumentális esszé (Bécsi haláltánc-ének, 1921) a legjelentősebb, legizgalmasabb. Ha a kiadásnál alkalmazott Filológiai apparátust : a nagyméretű Jegyzeteket és a folyamatos bibliográfiai alapvetést vesszük tekintetbe, akkor az Összegyűjtött írásokat kritikai kiadásnak is nevezhetnénk. Ennek azonban ellentmond az az anyagkorlátozó koncepció, melyet az első kötet jegyzeteinek bevezetésében (393.0.) olvashatunk és aztán a megjelent köteteken gyakorlatilag is tapasztalunk. Ez a felfogás vitatható, hiszen egyrészt Fábrynak a szocialista humanizmusig ívelő fejlődését akkor látnánk igazán hitelesen, ha a belső ellentmondásokat, akadályokat is megismernénk, másrészt az ideológiailag helytelen vagy zavaros korai írások kritikus megvilágítására bő alkalmat adnának a „Jegyzetek", és ezt szolgálnák a Fábry által elvégzett utólagos korrekciók, átértékelések is. A nagyobb méretű anyagkihagyás nemcsak a kritikai kiadás jellegét kérdőjelezi meg (ami nem túl lényeges), hanem a Fábry Zoltán Összegyűjtött írásai cimet is, amelyben benne van a megközelítő teljesség kívánalma. A megjelent kötetek mindegyike tartalmazza — a „Jegyzetek" és a „Tartalomjegyzék" közé ékelten — Reguli Ernő ideálisan és előrelátóan választották meg Prága központjában, a Károly Egyetem egykori főépületének, a Karolinumnak a tőszomszédságában a mai Ovocní trh nevű tér, a Gyümölcspiac egyik sarkában. Nostic-Reineck őrgróf Anton Haffeneckert bízta meg az építkezéssel. Ez az akkoriban divatos olaszországi színházépületeknek egy mását telepítette át az Alpoktól északra. Eredeti változatában a bolognai Teatro Comunale példáját követte a félköralakú páholysoros nézőtér; ezt azonban — nagyon előnytelenül — megváltoztatta. Mai karzatos formáját többszörös átépítés során nyerte el. Az épület homlokzatának markánsan kiemelkedő részét a hármas bejárat fölött két pár nagyon szép korinthoszi oszlop díszíti s viseli a gazdagon megmunkált tympanont. A színházat 1783. április 21-én nyitották meg a bibliográfiájának (Fábry Zoltán bibliográfiája, 1980) megfelelő részét. A köteteket összeállító Fonod Zoltán — az általa megtalált és az I. kötetben először közölt Bécsi haláltáncének-en és az ugyancsak itt található „Függelék" nagyrészt kéziratos verses anyagán kívül — szemmelláthatólag Reguli bibliográfiájához igazodik és az az által rögzített írások közül jó néhányat ki is hagy. A bibliográfia — melyben az előszó szerint Fonod is segítőén közreműködött — gondos munkának látszik, de nem tudható biztosan, hogy felöleli-e Fábry minden írását, köztük a név nélkül vagy álnévvel s szignóval jelzetteket. Én itt csak egy dolgot hozok fel példaként: Fábry nemcsak a Kassai Naplóban közölt verseket — ahogy az az I. kötetből látszik — hanem a kassai Esti Újságban is. Egy 1921 májusában ott megjelent verséről, mely alatt Laili aláírás volt, a szerkesztő Sziklay Ferenc egyik levele tanúskodik. „Fábry Zoltán szegény, tüdőbeteg, exaltált nagy tehetségű tanárjelölt — írja Mécs Lászlónak 1921. május 17-én keltezett levelében Sziklay. — Nagyon szeretem. Ő írja a »Stószi« aláírású dolgokat és az utolsó számban a Laili jelzésű verset is." Ennek az érdekes adatnak az alapján azt is feltételezni lehet, hogy a Laili jelzést Fábry többször is (és cikkeknél is) használta. Az Összegyűjtött írások eddigi három kötete — az általam kifogásolt kihagyások ellenére — azok számára is sok meglepetést, újdonságot tartalmaz, akik Fábry előző könynémet irodalom klasszikus nagyságának, Ephraim Lessingnek Emilia Galotti cimü drámájával. A színház operaelőadásainak sorát pedig egy olasz színházi vállalkozó, Pasquale Bondini nyitja meg. Az első cseh nyelvű előadások 1784—85-ben hangzanak el itt. A színház legjelentősebb tevékenysége azonban a prágai Mozart-kultusz megalapozásával és ápolásával kapcsolatos. A prágai közönség ugyan már előzőleg, 1782-ben nagy tetszéssel fogadta Mozart Szöktetés a szerájból című zenés játékát, a következő Mozart-opera, a Figaro házassága viszont a bécsi fagyos fogadtatás után itt már kirobbanó sikert aratott. Ez a siker és lelkes fogadtatás indítja arra Bondinit, a színház olasz intendánsát, hogy 1787 januárjában szerződést kössön Mozarttal, egy új opera megírására kimondottan Prága részére. Ez az veit alaposabban ismerik. A legnagyobb meglepetést vitathatatlanul a jelentősnek nem mondható versek és főleg a nagy formátumú Bécsi halált-tánc-ének jelentik, de az eddig régi lapokban rejtőző kisebb írásokban is sok olyan vonatkozás van, amely értékes vagy érdekes új vonásokkal egészíti kí Fábry emberi és alkotói portréját. Hogy a könyvalakban először itt megjelenő cikkekesszék arányáról és ezáltal a kötetek újdonsághányadáról képet kaphasson az olvasó, lássuk a három kötet ilyen adatait: az I. kötet 130 írása közül 67, a II. kötet 137 írása közül 70, a III. kötet 61 írása közül pedig 25 az olyan, amelyet napjainkban már csak a kutatók ismertek a két háború közti sajtó sárguló lapjairól. A fel-felbukkanó frappáns új vonatkozásokból pedig azt hozom fel példaként, ami a Bűbű c. cikkben található. Ennek az 1924-ben irt és a Magyar Újságban közölt cikknek a 2. bekezdésében (Lásd. l.k.216.o.) Fábry arról szól, hogy még 1918 nyarán, az olasz front viszontagságai után is feszítette őt valamiféle katonai dicsőségérzet LEz még akkor volt, amikor kívülről befelé csörögtek érmek, kard és sapka, hogy vagyok valaki.") Mint tudjuk ezt a kezdeti katonai önérzetet hamarosan a szenvedélyes és végleges háborúellenesség váltotta fel nála. A megjelent kötetek hatalmas jegyzetanyagát látva az olvasónak az az első gondolata. hogy ez bizony nem lehetett könnyű munka. Fábry írásaiban rengeteg név- és 14
