A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-01 / 1. szám

A Gsemadok életéből Szavaznak a CSEMADOK rozsnyói járási bizottságának tagjai IGÉNYESEN, A KORNAK MEGFELELŐEN Szövetségünk Központi Bizottságának októ­beri ülésén — amelyről lapunk is beszámolt — elfogadták a küldöttek az 1983. évi, valamint az 1983—87. évekre szóló távlati tervet. Már akkor leszögezhettük, hogy a tervek igényesek, komoly munkát követel teljesítésük. Reméljük, szövetségünk munká­ja minden szinten színes, a legszélesebb tömegigényeknek is megfelelő lesz. Az 1982-es év befejezése előtt néhány nappal — amikor már járási bizottságaink és két városi bizottságunk is megtartotta plená­ris ülését, sőt helyi szervezeteink nagy több­sége évzáró taggyűléseken értékelte az eddi­gi munkát és elfogadta az 1983. évi munka­tervet — elmondhatjuk, hogy mindenütt megértették a kor követelményeit s a Köz­ponti Bizottság által jóváhagyott tervekben, elképzelésekben hasonló célokat határoztak meg a Szövetség járási bizottságai és helyi szervezetei. Nagy hiba lenne azonban rózsaszínben látni a helyzetet, elégedett sóhajjal nyugtáz­ni, hogy a CSEMADOK XIII. közgyűlése a szokásokhoz híven — szinte törvényszerűen — és az elvárásoknak megfelelően aktivizál­ta a tagságunkat, a plenáris ülések pedig olyan terveket hagytak jóvá, amelyek „kifog­ták a szelet a vitorlából", azaz gazdagok és nem fogják lelohasztani a lelkesedést. Nem ünneprontás akar lenni ez a megállapítás, sajnos, tényekkel tudom alátámasztani, hogy nem mindenütt és nem minden tekintetben léptünk előre. Kezdjük talán a plenáris üléseken való részvétellel. Ez átlagban 75 százalékos volt, ami mindenképpen kevés, főleg ha hozzá­tesszük, hogy ezt a számot a jelenléti ívek alapján állapíthattuk meg. Magam is részt vettem olyan járási bizottsági üléseken, amelyek a szavazatok alapján alig voltak határozatképesek, holott a jelenléti ív szerint 70 százalékos volt a részvétel. A galántai, a nyitrai járási és a Kassa-városi bizottságunk­nak kell majd foglalkozni ezzel a kérdéssel. Folytatnám az aktivitással. Való igaz, a legtöbb ülésen élénk volt a vita, de például Galántán, ahol egyébként a járási bizottság titkársága igazán körültekintően dolgozta ki Kőtár Péter, a CSEMADOK kassa-vidéki járási bizottságának titkára beszámolóját tartja a terveket, egyetlenegy küldött sem szólalt fel, egyetlen kérdés sem hangzott el. Voltak aztán olyan járási bizottsági ülések is, ahol a felszólalók többsége nem a Szövetség életé­vel, a lehetőségekkel foglalkozott, nem az aktivizálás és az aktivizálódás módjait bon­colgatta, hanem magyarázta a rossz bizo­nyítványt, vélt vagy valós sérelmekre hivat­kozva mondott le a javulás felé vezető út kereséséről. Ez leginkább a töketerebesi (Trebišov) járásra volt érvényes. Mondhatná a tájékozottabb olvasó, ez érthető. Én mégis azt mondom, nem az, mert ha nem azokkal a kérdésekkel foglalkozunk, amelyek munkánk javítását szolgálják, nem fogunk elérni javu­lást. Elfogadhatatlan számunkra az egyes járási nemzeti bizottságok által tanúsított érdekte­lenség. Az tudniillik, hogy míg társadalmi aktivitásáért mindenütt a legjobb szerveze­tek között emlegetik a CSEMADOK-ot, a járási bizottság plenáris ülésére egyetlen dolgozójukat sem küldik ki, aki tolmácsolná a járási szervek álláspontját, adott esetben válaszolna olyan kérdésekre, amelyek Szö­vetségünk hatáskörét meghaladják és tiszt­ségviselőink legfeljebb a kérdés illetékesek­hez való továbbítását Ígérhetik meg. Arról nem is beszélek, hogy olykor egy-egy dicsérő vagy köszönő szó, mely erkölcsi megbecsü­lést takar, többet jelent bárminemű anyagi elismerésnél, támogatásnál. Ez alól csupán a dunaszerdahelyi, a lévai, a bratislavai, a Kas­sa-vidéki, valamint a töketerebesi járás a kivétel. Említettem, hogy nem szabad mindent rózsaszínben látni, ugyanígy érvényes azon­ban, hogy feketében sem. Ezt egyrészt az 1982-ben központi szinten megrendezett versenyeink és fesztiváljaink, valamint azok a rendezvénysorozatok igazolják, amelyeket járási bizottságaink és helyi szervezeteink valósítottak meg. Ezt igazolják azok a plená­ris ülések, amelyeken helyi szervezeteink képviselői gazdag tevékenységről számol­hattak be, felszólalásukból azonban nem hiányzott a kritikus szemlélet, és rámutattak arra is, hogyan szándékoznak kiküszöbölni a fogyatékosságokat. Ilyen szellemben folyt a legtöbb járási bizottsági ülés, például Bratislava városban, a bratislava vidéki járásban, Dunaszerdahe­­lyen (Dunajská Streda), Érsekújvárott (Nové Zámky), Komáromban (Komárno), de minde­nek előtt Rozsnyón (Rožňava) és a kassa-vi­déki (Košíce-vidiek) járásban. A rozsnyói járási bizottságnak egyébként is rendhagyó volt az ülése, mert ott értékel­ték az őszi kulturális hetek rendezvénysoro­zatot, amelyet először — és tegyük mindjárt hozzá, nagyszerű kezdeményezésként — szervezett meg a járási bizottság. Átadták a rendezőknek és a szereplőknek a köszönőle­veleket, és úgy döntöttek, hogy jövőre újra megrendezik az egy hónapig tartó CSEMA­­DOK-heteket. Talán nem lenne rossz, ha a tapasztalatokat más járások is átvennék, új színekkel gazdagodhatna így Szövetségünk munkája. Hátra van még néhány évzáró, amelyek a napokban vagy majd az új év első két heté­ben kerülnek megtartásra. Azt kívánjuk, hogy ezek is sikeresek legyenek, s a többihez hasonlóan, a kornak megfelelő igényességet tükrözzék. Egyúttal reméljük, hogy az új esz­tendőben békés, nyugodt körülmények kö­zött dolgozhatunk valamennyien, fejleszthet­jük a szocialista kultúrát, s vele együtt ha­gyományokban gazdag nemzetiségi kultú­ránkat. Neszméri Sándor, a CSEMADOK KB titkára Nagy László felvételei EZ - KLUBMOZGALOM? A párkányi (Štúrovo) Balassi Bálint Közműve­lődési Klub vezetőjeként fogtam tollat, hogy elmondjam a véleményemet a klubmozgalom­ról, illetve saját munkánkról. Rövid múltra tekintünk vissza, de úgy érzem, annál sikere­sebben dolgozunk. Az ismertebb klubokhoz képest későn láttunk munkához, ennek több­féle oka lehet, hogy miért, talán a helyiség hiánya is közrejátszott ebben, talán az igény sem volt meg stb. Hogy a szórakozásnak, művelődésnek erre a formájára szükség van. az bizonyos. Habár néhány helyen azt olvas tam, hogy a kulturális tevékenység és a szabad­idő eltöltésének ez a formája már túlhaladott Most nem is annyira magunkról szeretnék írni, hanem néhány felvetett, illetve fel nem vetett kérdésről, problémáról a klubmozga­lommal kapcsolatban. A vitához nem akartam hozzászólni, de úgy érzem, nem alakult ki figyelemre méltó véle­ménykülönbség, mindenki elmondta, hogyan dolgoznak, mit hogyan csinálnak, a valódi problémákról azonban kevés szó esett. Pedig vannak sarkallatos kérdések, ezeket kellene megvitatni, megválaszolni a klubmozgalom­ban érdekelteknek, vezetőknek, tagoknak és illetékeseknek. Szükség volna a jelenleginél még aktívabb központi irányító testületre. En­nek hiányát mindannyian érezzük, akik a klubmozgalomban' dolgoznak. Az is feleletre vár, miért fogadja bizalmatlanság, egyes he­lyeken meg nem értés, lekicsinylés egy bizo­nyos idő eltelte után a klubmozgalmat, amikor annak meg van a maga helye, szerepe jelenle­gi viszonyaink között. Ugyanígy felvetődik a gondolat, miért csak egy szűkebb réteg él azokkal a lehetőségekkel, amelyeket ez a mozgalom nyújt? Hol vannak a munkások, amikor közülük csak egyet-ket­tőt látunk az estéinken. Munkahelyi és egyéb dolgok ugyancsak foglalkoztatják az embere­ket de amit a szellemi kultúra kínál, miért nem kell az emberek egy részének? Ez a társadalom már felnőtt mégis ilyen gondokkal találjuk szemben magunkat Valahogy úgy néz ki, ahogy olvastam valahol, hogy akik ott vannak a klubestéken, azokat formálni sem kell már, akiket viszont formálni szeretnénk, azok nem hagyják magukat Arról is vitatkoznunk kellene, mit csinálunk rosszul. Miért szűnnek, vagy szűntek meg a klubok az elmúlt években, mikor azt akartuk, hogy országos méretű legyen a klubmozga­lom. Nem hiszem, hogy az anyagi feltételek jelentik az akadályt. Sok mindenre lehet hivat­kozni, de erre, úgy érzem, hogy nem. A jelenlegi helyzetben sarkallatos kérdés; miért nem vált általánossá klubmozgalmunk ? Köz­ségenként megépítik a gyönyörű ku/túrháza­­kat s járulékos helyiségei kihasználatlanok, üresek. Valami mégis vonzza a közönséget a fiata­lokat hírverés és szervezés nélkül is. Ez pedig a beat, a rock, a most divatos zene. Úgy érzem, itt is sokat tehettünk volna, ha megkér­deztük volna a fiatalokat mit igényelnének. Sajnos, az igazsághoz tartozik, hogy nem kapcsoltuk be őket megfelelően a klubmozga­lomba, hiányoznak estéinkről a szaktanintéze­tet végző fiatalok. Véleményem szerint a szó­rakoztató tánczenei programok egyedül nem oldják meg a népművelés és a kultúra felada­tait. Köztük a klubmozgalomét sem. Dávid Mihály 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom