A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-20 / 21. szám

KAREL HOUBA

Elnyomta a füstölgő szivarcsonkot.

— A répa, az répa. a krumpli az krumpli, de a művészettel kicsit más a helyzet. A művészetben nem az a kérdés, hogy miről, hanem hogy kiről van szó. És hogy az illetőt miként tanácsos megítélni, azt jó előre ki kell puhatolni a főnöknél. Hallgasson rám. és a helyén marad.

— És ha nem hallgatok?

— Ugyan — húzódott mosolyra a borotválatlan arc —, ugyan, kedvesem, csak nem akar harakirit elkövetni a maga zsenge ifjúkorában ?

— Nézzen be máskor is, Zoubek úr — búcsúztam, amikor vendégem felkászálódott a székéről, kezet szorított velem, s amint betette maga mögött az ajtót, szélesre tártam az ablakot, hogy a nehéz szivarfüst kiszellőzzék.

Hazafelé menet Erich Trakl csatlakozott hozzám, s elkísért egy darabon. Fiatal kora ellenére a belpolitikai rovat gazdája lett. Magas termete, sűrű szőke haja, finom vonású, érzékeny arca, választékos modora már a legelső szerkesztőségi értekezleten feltűnt. Trakl nem dohányzott, nem ivott, semmiféle pletyka sem terjengett róla, s bár fiatal volt és jóképű, hálószobái hódításairól sem tudott senki, márpedig az ilyesmi ezekben a körökben szinte hihetetlennek számit.

A villamosmegálló nem volt messze, de egyikünk sem sietett, pedig már nyirkos novemberi este volt.

— Ismeri Viktor Krancot? — kérdezte Trakl egy-két szokványos mondat után.

— Valamennyire.

— Úgy hallom, együtt él vele.

— Nála lakom.

— Ami nagyjából egy és ugyanaz — jegyezte meg minden irónia nélkül.

— Miért érdekli ez magát?

— Nem is ez érdekel, hanem ő maga. Nagyon ígéretesek voltak a legutóbbi dolgai, mármint a filmje és a regénye is.

— ígéretesek? — álmélkodtam. — Ha nem tévedek, irt már jó néhány könyvet, méghozzá jobbakat a mostaninál.

— Igen, az ötvenes évek szellemében. Épp a legutóbbi könyvéről beszélek, amelyikben első ízben határolja el magát nyíltan attól a korszaktól.

Megálltunk az utcasarkon, a megállóval átellenben.

— Úgy tudom, maga politikával foglalkozik — mondtam Traklnak.

— S az irodalomban talán nem a politika tükröződik? Akár egy visszapillantó tükörben? Tudom, hogy maga is autós, ismeri hát a visszapillantó tükör szerepét. Azért néz bele, hogy lássa, mi történik a háta mögött ...

— De mi köze van ennek Viktor Kranchoz?

— Az írásai alapján azt várjuk tőle, hogy új nézeteinek szellemében még nyíltabban és még bírálóbb hangon fog szólni a nyilvánosság előtt is.

Megütötte a fülemet a szó: várjuk. Nem én vagy ő, hanem mi.

— Viktor nem szívesen szerepel a nyilvánosság előtt — mondtam. — Ezért nem jár találkozókra, és interjúkat sem ad.

— Ez viszont hiba. Az ilyen népszerű embereknek, mint ő, határozottabban kellene állást foglalniuk.

— Állást foglalniuk! Mi mellett?

Átvágtunk az úttesten. Titokban oldalt lestem, jön-e már a villamos, mert a beszélgetés kezdett kínossá válni.

— Magának ezt fölösleges magyaráznom. Nyilván olvassa a legújabb könyveket Ami most folyik, azt a legrövidebben így lehetne jellemezni: olvadás. Márpedig mindannyíunk

dolga hozzájárulni ahhoz, hogy ami idejét múlta, minél hamarabb felszívódjon.

— És mi az, ami idejét múlta? — kérdeztem ismét, valószínűleg ostobán, mert Trakl egy pillanatig mintha bizalmatlanul méregetett volna, végül alig észrevehetően biccentett, mondván, hogy nem akar tovább feltartani, s hogy másnap bizonyára találkozunk.

Viktor dolgozott.

Nem zavartam, ehelyett kisütöttem néhány szelet felvágottat, rávertem négy tojást, kenyeret szeltem, s csak miután betálaltam a vacsorát, akkor kérdeztem meg:

— Ismersz egy bizonyos Erichet a szerkesztőségből?

— Erich Traklt? Persze hogy ismerem. Kedves fiú.

— A viselkedésénél jóval érdekesebbek a nézetei — mondtam.

— Na persze, Erich afféle radikális értelmiségi. De nem szabad komolyan venni. Korához képest rendkívül tájékozott és művelt. Néha mégis az az érzésem, hogy ez inkább ártalmára van, nem pedig hasznára.

— Vydra doktor szintén radikális? — kérdeztem egy karéj kenyeret nyújtva Viktor felé.

— Vydra? — Úgy rémlett, Viktor egy mosolyt fojtott el kérdésem hallatára. — Vydra sokat tapasztalt gyakorlati ember és bevált kormányos. Nem a Kultúra Világa az első lap. amelyet irányít. A háború óta ismerem, régi, becsületes párttag. Mostanában azonban nehézségei támadtak. Az a helyzet, hogy nem osztja mindenki a párt véleményét, sőt úgy látszik, a párton belül is eltérnek a vélemények bizonyos kérdésekben. Vydra problémájának valószínűleg az a lényege,

' kinek az oldalára álljon. Ez okoz neki fejtörést mostanában. És ezért fordulhat elő időnként hogy a lap hasábjain egyesek, persze a főnök hallgatólagos beleegyezésével, ágyúkat sütögetnek el, nem törődve azzal, kit találnak el. mit rombolnak le ...

— És Erich?

— Erichet tartaléknak szánta. Manapság divatba jött ez is: készenlétben tartani valakit, aki szükség esetén majd tanúsítja, hogy másokat megelőzve megértettük a fejlődés parancsát.

— Lehetetlen — mondtam.

— Lassanként minden lehetségessé válik, Katerina. De inkább egyél, mert kihűl a vacsorád ...

— Még nem vagyok régóta a szerkesztőségben, de azt tudom, hogy Vydrát mindenki becsüli — folytattam én, ügyet sem vetve Viktor jó tanácsára.

— Miért ne tennék, eddig még senki sem kényszerítette őket, hogy ne becsüljék többé.

Csodálkozva meredtem Viktorra. Olyan készségesen, vonakodás nélkül felelt a kérdéseimre, mintha csak interjút adott volna nekem.

— Hány éves ez a Trakl? — kérdeztem.

— Huszonöt.

— A háború végén tehát ötéves volt. Amikor te azon az ifjúsági építkezésen dolgoztál, amelyről a múltkor meséltél, ö tizenkét éves volt. Nem emlékezhet semmire.

— Történelmi fordulók idején néha előnyős, ha az embert nem terhelik a múlt emlékei.

— Szóval mentegeted őt?

— Csak azt próbálom megmagyarázni, honnan erednek bizonyos hangulatok bizonyos körökben. Mondok egy példát. Új lakótelepet építenek egy lebontott városrész helyén. Egy ilyen hatalmas építkezés, különösen ha a szükséges tapasztalatok nélkül fognak hozzá, problémákat vet föl. Mondjuk, valami összedől, megszakad az áramszolgáltatás, eldugul a gázvezeték, néhány süket bürokrata összekeveri az utcatáblákat, megfeledkeznek az üzletekről, s ahe-10