A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-20 / 21. szám

A legfelső képen egy lábbal hajtott autó látható. Magas kerekei és a kerékpárról átvett hajtóműve volt. A gyerekek már akkor is szívesen hajtották, bár a naptár még csak 1905-öt mutatott. A második képen már valódi miniautó-verseny látha­tó. Az esemény 1931-ben zajlott Párizs utcáin. A kocsikat villanymotor hajtotta. A legalsó képen egy valódi mini nyolchen­geres „közlekedik" a korabeli nagy kocsik között. Micsoda gyönyörűség! Ismét itt a tavasz! A rendszeresen és becsülettel végzett mun­ka meghozza gyümölcsét. Ezt az aranyigaz­ságot a gyakorlatban számtalanszor bizonyí­totta tevékenységével a Csehszlovákiai Ma­gyar Tanítók Központi Énekkara. Példáért lapozzunk a kórus krónikájába. Alig telt el négy év az énekkar megalakulá­sa (1964. november 27, Nyitra) óta, mikor első nemzetközi sikerét aratta, megszerezte az ezüstkoszorús minősítést a debreceni Bartók Béla III. Nemzetközi Kórusfesztiválon. Ezt a világ legrangosabb kórusversenyeként tartják nyilván. Oda eljutni és díjat nyerni: nemcsak Európa, de több kontinens kórusai­nak is vágyálma. Ezt a sikeres bemutatko­zást megelőzően (1968) az énekkarnak már voltak biztató „szárnybontogatásai". A kórus 1965-ben a budapesti Zeneakadémián Ko­dály Zoltán jelenlétében adott hangversenyt, majd 1966-ban az NDK-ban (Riesa, Görlitz) és 1967-ben Lengyelországban (Bytom, Ka­towice, Zabrze) járt hangversenykörúton. A CSMTKÉ 1971-ben szerepelt először szlo­vák vidéken, amikor Zsolnán (Žilina) az or­szágos kórusfesztiválon A-kategóriás minő­sítést szerzett. A debreceni siker és a zsolnai elismerés között eltelt években viszont meg­járta Finnországot (1969-ben), és újabb nemzetközi sikert aratott (1971 júliusában) az írországi Corkban rendezett nemzetközi kórusfesztiválon, ahol a női kar első, a ve­gyeskar negyedik díjat nyert. Ezt 1972-ben még egy bulgáriai hangversenykörúttal te­tézte. A CSMTKÉ a hetvenes évek elejétől tuda­tosan törekedett a hazai, országos elismerés megszerzésére. Járt és hangversenyt adott az NDK-ban tett hangversenykörútja előtt a déčini járás Hrensko nevű községében és lengyelországi útja előtt a Magas-Tátrában. 1972-ben még részt vett Trencsénben (Trenčín) a női karok országos versenyén, ahol szintén A-kategóriás minősítést szer­zett. Trencsénben egy rövid tévériport is készült az énekkarról. A hangfelvétel minő­sége nem volt a legjobb, mivel a versenyen készült. Ez adta az ötletet, hogy stúdióban készült hangfelvételt készítsen az énekkarral a Csehszlovák Rádió bratislavai zenei szer­kesztősége. Ez még ugyanabban az évben meg is történt. A hangfelvételek azóta gyak­ran szerepelnek a bratislavai rádió műsorán. Ezekből a felvételekből későb az OPUS ki­adásában egy kislemez készült, melynek megjelenése egybeesik a CSMTKÉ megala­kulásának 10. évfordulójával. Az 1974-es évet még egy nemzetközi siker tette emléke­zetessé, a miedzyzdrojei (Lengyelország) Nemzetközi Kórusfesztiválon a CSMTKÉ el­nyerte a fesztivál nagydiját, a Tryglawot. Ezenkívül impozáns műsorfüzetet jelentetett meg, színes borítólappal. Az énekkar 1975-ben ismét Debrecenben versenyzett. A Bartók Béla X Nemzetközi Kórusfesztiválon a folklór kategóriában el­nyerte a 3. díjat. Az ezt követő két évben két hangversenykörúton vett részt Ausztriában és Lengyelországban. 1978-ban negyedik nemzetközi sikerének színhelyére az angliai Middlesbroughba utazott, ahonnan újabb trófeával tért haza, hasonlóan, mint Debre­cenből. Ugyanebben az évben Budapestre látogatott, ahol a Vasas Szakszervezet meg­alakulásának 75. évfordulója alkalmából a Liszt Ferenc Zeneakadémián a budapesti Vasas énekkarral adott hangversenyt. Ezután 1979-töl ismét hazai szereplések következtek. Az országos kórusversenyen, Bratislavában megvédték A-kategóriás mi­nősítésüket, és legújabb műsorukból 20 perces összeállítást készítettek a Csehszlo­vák Rádió bratislavai adása Dallal a szívhez című műsora számára. A kórus 1980-ban ünnepelte megalakulása 15. évfordulóját. Ez alkalommal a budapesti Vasas Szakszer­vezet Művészegyüttesének énekkarát látta vendégül és adott közös hangversenyt a bratislavai Vigadó (Redout) dísztermében. A következő évben az a megtiszteltetés érte az énekkart, hogy a szlovák vokális zenét képviselte a jihlavai Új Kórusművek Feszti­válján, ahol két szlovákiai zeneszerző (Alfréd Zemanovský és Igor Bázlik) kórusműveinek ősbemutatóját tartották. 1981-ben újabb kórusmüveket énekelt hangszalagra. A CSMTKÉ rögzített hangfelvételeinek leját­szási ideje már meghaladja az égy órát. Tavaly a bolgár Rodina kórust fogadta és egy bulgáriai hangversenykörúton (Plovdiv, Csirpan, Szófia) vett részt az énekkar. Ezen­kívül megvédte élkórus minősítését a Szlo­vákiai Énekkari Ünnepség nevű kórusfeszti­válon, ahol elnyerte a Szlovákiai Zeneszer­zők Szövetségének különdíját a kortárs szlovák zene magas szintű tolmácsolásáért. Távirati stílusban ezeket az eredményeket és eseményeket rögzíti a CSMTKÉ króniká­ja. Ez az adattár ez év márciusában újabb jelentős eseménnyel gazdagodott. A Cseh­szlovák Televízió bratislavai zenei szerkesz­tősége műsort készített az énekkar tevé­kenységéről, a közelgő két évtizedes sikeres munka dokumentálására. A színes doku­mentumfilmet a Szlovák Filharmonikusok Zenekarának hangversenytermében, a Viga­dóban vették fel. A rendező Pavol Fűkő, a dramaturg Schreiberné Janda Ildikó, a gyártásvezető Mária Kardošová. A véletlen úgy hozta, hogy a Csehszlovák Televízió a film készítésekor készült fennál­lása 30. évfordulójának megünneplésére. Szívből köszöntjük őket ebből az alkalom­ból és kívánjuk nekik, hogy továbbra is elkötelezett népszerűsítői legyenek szoci­alista valóságunknak, az ország nemzetei és nemzetiségei békés, alkotó hétköznapjainak és ünnepeinek, remélve, hogy mind gyak­rabban kerülnek képernyőre a mi amatőr művészeti csoportjaink tevékenységét be­mutató dokumentumfilmek is. Az említett félórás tévéműsor három kép­ben mutatja be az énekkart. Bevezetőben a tagok áldozatvállalását szemlélteti, majd szóban és képben az eddigi hazai és külföl­di sikereket eleveníti fel, végül a karnagyok, Janda Iván és Vass Lajos zenei tevékenysé­gét méltatja. A dokumentumfilm képanyaga mellett az elhangzó kórusművek is értéke­sek lesznek, ezek a Csehszlovák Rádió ar­chívumából valók, amelyek az énekkar egy­­egy sikeréhez kötődnek. Az adásban össze­sen 11 kórusmű hangzik el. Ezek érdekes­sége, hogy két zeneszerző kivételével mind jelenkori alkotó műve. A portréfilm készítésekor 78 tagot szám­láló énekkar nagy lelkesedéssel állt a kame­rák elé és vállalta a felvételekkel járó fárasz­tó munkát, énekelt számára szokatlan póz­ban és felállásban. Fegyelmezetten követte a rendezői utasításokat, türelmesen újra ismételt minden művet, ha csak a legkisebb technikai hiba is mutatkozott. Verejtékfa­kasztó munka volt a szó valódi értelmében, a jupiterlámpák szinte kínzó hő- és fényára­datában. Amikor a rendező elképzelte utol­só filmkockák is elkészültek, és elhangzott a várva várt rendezői köszönöm, a kialvó fény­ben a kórus legkorosabb hölgytagja belém karolt és szemében a meghatódottság har­matával mondta: „Csakhogy ezt is megél­tem." Manci néni, a kórus egyik alapító tagja, aki töretlen és fiatalos lelkesedéssel szinte valamennyi siker kovácsa, s aki most is a legfegyelmezettebben dolgozott, többre gondolt, mint az emberi, fizikai megélésre. Reméljük, lesz még több hasonló esemény, siker és elismerés a CSMTKÉ életében. A portréfilm bemutatója pedig feledteti a fel­vételek fáradságát, és legalább részben kár­pótolja őket azért a csalódásért, amit a goríciai (Olaszország) versenyen való terve­zett szereplés elmaradása hagyott bennük. A csúcsra vezető út gyakran akadályokon keresztül vezet és ehhez is edződni kell, mint a tévéfelvételek alkalmával a minden idegszálat igénybe vevő „pózoláshoz". A film bemutatójának időpontját a Cseh­szlovák Televízió heti műsorából tudhatja majd meg a közönség. DEBRŐDI D. GÉZA 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom