A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-06 / 19. szám
Olya megilletődve száll ki a Csajkából. Egyik kezében öt szál tűzvörös rózsát tart, másikkal menyasszonyi fátylát emeli föl, s kimért léptekkel ballag férje oldalán a Kreml falának tövében lévő ismeretlen katona sírjához. A sír körüli nézelödők tömege utat enged az ifjú párnak, majd azok a roppant egyszerű, épp ezért drámai erővel ható „emlékműhöz" vonulnak. Szótlanok, nincs itt most helye beszédnek. Megállnak a zászló, a sisak előtt. Olya lehunyja szemét. Emlékezik. Talán nagyapjára, talán testvérére esetleg valamelyik közelebbi, távolabbi hozzátartozójára gondol. Valakire, aki a Nagy Honvédő Háborúban hazája védelmében esett el. Aki sokmillió társához hasonlóan elindult fegyverrel kezében a frontra, hogy megállítsa, feltartóztassa, békés hazájából kiűzze a betolakodók, a vérengzők hadát. Elindult, harcolt, elesett. És többé nem térhetett vissza. Talán még sírkeresztje sem áll sehol e világban, talán még egy hant sem maradt hamvai felett. Elnyelte testét a föld. De csak testét, mert emléke él. És sehol annyira nem él a hazájukért elesett hősök emléke, mint épp a Szovjetunióban, ahol huszonkétmillió áldozatot követelt a „második világégés". Ahol jószerével minden család, minden ember sirat valakit. Olya és férje hosszasan áll a katona sírjánál, majd leteszi a kegyelet, a hála, az emlékezés néhány szál virágát a sírra. A virágok egyre halmozódnak. Estére — főleg szombaton, amikor a legtöbb esküvő van Moszkvában — egész halom, egész virágkertnyi menynyiség gyűlik össze, hiszen a boldogító igen kimondása után minden pár első útja ide, vagy a katonatemetökbe vezet, hogy egybekelésük első pillanataiban a virágokkal s.egy perces néma csenddel, egy főhajtással emlékezzenek. Megható a látvány, ahogy egymás után — percenként több autó is — érkezik az ifjú pár kíséretével, ahogy megállnak a sír' nál, ahogy fényképezkednek, ahogy emlékeznek. Szinte életre kelnek, valósággal töltődnek meg az ismeretlen, a névtelen hős emlékművén olvasható szavak: „Neved ismeretlen, tetted halhatatlan!". ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei Jogi tanácsok A múlt szombaton barátommal labdarúgó-mérkőzésen vettem részt a szomszéd városban. Hazatérőben a városon túl megállított egy közlekedési járőr. Azt mondták, hogy száz kilométeres sebességnél gyorsabban hajtottam, ezért 200 korona pénzbírságot fizettettek velem. Úgy vélem, hogy a rendőrök a vonatkozó előírásokkal ellentétben cselekedtek. Már 25 éve vezetek, tudom, hogy helyszíni bírságolással legfeljebb száz korona szedhető be. Ezért kérdem, helyes volt-e a közlekedési rendőrök eljárása. Minek alapján határoznak a közlekedési rendőrök, hogy helyszíni bírságot rónak ki, vagy pedig jelentik a szabálysértést a közlekedésrendészeti felügyelőségnek. Karol V., Bratislava A 60/1961 sz. törvény 31. paragrafusa (1) bek. értelmében közlekedési szabálysértések esetén az illetékes közlekedési járőr dönt, hogy a helyszínen bírságolnak vagy jelentik az esetet a járási rendőrkapitányságnak további eljárás céljából. A közlekedési rendőrnek egyébként kevésbé súlyos, de megbízhatóan megállapított közlekedési szabálysértés esetén joga van a helyszínen bírságolni, de csak száz koronáig. Kivétel a megengedett sebességet meghaladó gyorshajtással elkövetett szabálysértés: ilyen esetben a rendőrségi közeg a helyszínen 200 korona pénzbírságot róhat ki. Mivel ön I. osztályú közúton száz kilométeres sebességgel hajtott, holott a legnagyobb megengedett sebesség az ilyen úton 90 órakilométer, a helyszínen 200 korona pénzbírsággal sújtották. A döntés tehát jogos és törvényes volt. Sokáig töprengtem, forduljak-e a laphoz tanácsért. Nagyon kényes családi ügyről van szó. Tizenöt éve vagyok férjnél, három gyermekünk van. Férjemmel rendezett családi életet éltünk mindaddig, amíg a férjemet át nem helyezték fnás városba dolgozni. A munkahelyén megismerkedett egy munkatársnőjével. Azóta elhanyagolja családját, mind gyakrabban marad ki otthonról azzal az ürüggyel, hogy túlórázik. Noha magasabb fizetése volt, mint azelőtt, egyre kevesebb pénzt adott a háztartásra. Nemrégen, amikor ki akartam tisztítani a ruháját, kiesett a személyazonossági igazolványa és a betétkönyve. Megdöbbentem, amikor betekintettem. Férjem meghamisította a személyi igazolványt. A családi állapot rovatba „nőtlent" írt be. Ezt nyilván azért tette, hogy kötelezettségmentesen nőtlenként szerepeljen partnernője előtt. Ezenkívül a takarékbetétkönyvben az ott szereplő 1000 korona bejegyzéshez hozzáírt két nullát, nyilván azért, hogy ismerőse azt higgye, jómódú. Tanácsot kérek, hogy mit tegyek. Ha a férjemet feljelentem, biztosan elítélik közokirathamisításért. Milyen büntetéssel kellene ez esetben számolni? G. Irén, Kassa (Košice/ A személyazonossági igazolvány közokirat, a takarékkönyv viszont nem tekinthető annak. A közokirat' olyan okmány, amelyet állami vagy társadalmi szerv a maga hatáskörében és előírt módon állított ki, bizonyos jogokat vagy kötelességeket határoz meg, vagy bizonyos állapotot rögzít. A gyakorlatban ezek többnyire a nemzeti bizottságok, bíróságok, állami közjegyzőségek vagy más állami szervek (járási rendelőintézetek, iskolák) által kiadott okmányok, ha ez az államigazgatás gyakorlásából eredő feladatok teljesítésének keretében történt. Közokirat nemcsak a Csehszlovákiában, hanem külföldön kiadott okmány is (például külföldi házasságlevél, útlevél stb.). A Büntető Törvénykönyv vonatkozó rendelkezései szerint közokirathamisítás olyan hamis okmány készítése, amellyel valaki annak látszatát akarja kelteni, mint ha azt az illetékes szerv az előírt módon adta volna ki. Emellett nem meghatározó, hogy a hamisított okmány tartalma megfelel-e és milyen mértékben a valóságnak. Az olyan cselekedet is büntetendő, amellyel a tettes lényegesen megváltoztatja a közokirat tartalmát. A közokirat lényeges megváltoztatásáról főként akkor lehet beszélni, ha utólagos illetéktelen bejegyzéssel, módosítással valaki megváltoztatja a hivatalosan bejegyzett adatokat, vagy a közokiratot kiállító szerv nevét. E körülmények mellett a bűnvádi eljárás lényege annak megállapítására, hogy a vétkesnek szándékában volt ilyen okmánynak valódiként való felhasználása, vagy ezt meg is cselekedte. Ha az Ön férjének ez szándékában volt, a Büntető Törvénykönyv 176§-a alapján közokirathamisítás bűntettét követte el. Ezért a bíróság két évig terjedhető szabadságvesztéssel, vagy javító intézkedéssel, vagy 500-tól 5000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújthatja. Ha férjének nem volt ilyen a szándéka, személyi igazolványát csak azért hamisította meg, hogy nőtlenként szerepelhessen barátnője előtt, csak vétséget követett el, s ezért a 60/1961. sz. törvény értelmében az illetékes nemzeti bizottság vonhatja felelősségre. Mint már említettük, a takarékbetétkönyv nem tekintendő közokiratnak. Ezért az elkövetőt csak akkor lehet büntetőjogi felelősségre vonni, ha a bejegyzést anyagi haszonszerzés szándékával változtatta meg. Dr. FEJŐ 17
