A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-29 / 18. szám

fel; a cseh és szlovák kommunisták szer­vezeténél jelentkezik. Rokonszenwel fo­gadják, helyet adnak neki a készülő újság szerkesztőségében. Hašek 1918 márci­usában belép az Oroszországi (bolsevik) Pártba, s nem sokkal később az Ural-vi­­dékre megy azzal a pártutasítással, hogy felvilágosító munkát végezzen a légionári­usok és hadifoglyok között.. 1918 nyarán a Tuhacsevszkij vezette V. hadseregcsoport katonája lesz. A poli­tikai osztályon működik és a nemzetközi alosztályt vezeti. Fölvilágosító munkát végez az osztrák és magyar hadifoglyok között. Mivel jól tud németül és magyarul, magyar és német nyelvű újságokat is kiad; Hírek — Nachrichten és Roham — Sturm címmel. Hašek jegyzeteiben felvázolja a feladato­kat, többek között előírja az elvégzendő munkát: „Népszerűsíteni a munkás-pa­raszt szovjethatalmat. Megmagyarázni a Kommunista Párt programját. Széles kör­ben terjeszteni a proletár világforradalom és a proletárdiktatúra eszméjét. Előkészí­teni a külföldieket a Vörös Hadseregbe való belépésre ..." stb. 1919 novemberében megszervezi a külföldi kommunisták sejtjét s ő vállalja a titkári funkciót. Később a politikai osz­tály szervezési részlegét vezeti. Végül kinevezik a hadseregcsoportja politikai biztosának helyettesévé. Hašek lelkesen és odaadóan végzi feladatát. írásaival és tetteivel mutat példát és szerez fedhetet­len nevet mind bajtársai, mind a szovje­tek körében. Magyar internacionalisták­kal is barátságot köt, többek között Zal­ka Mátéval, aki így emlékezik rá: „Krasz­­nojarszk bevétele után ismerkedtem meg vele (. ..) Mint mindenki más, én is úgy lettem rá figyelmes, hogy a jelenlétében Felálltak, s meglepetve látták, hogy kö­rös-körül összetett kézzel térdelnek a vendégek, a pincér, a pikoló, nemkülön­ben a kávéház-tulajdonos, és sorsukba való néma belenyugvással könyörögnek irgalomért. (Ford : Hubik István) HOGYAN FŐZTEM MAGAMNAK LÁGY TOJÁST Van egy derék, jó öreg nénikém. Néha szeretetrohamok fogják el, s ilyenkor min­dig rokonai jutnak eszébe. Tizenöt évig mit sem hallok róla, s tizenöt esztendő múltán a postás váratlanul egy csomaggal állít be, amelyet nénikém küldött hirtelen szeretetrohamában. Utoljára tizenöt esz­tendeje kaptam tőle egy irdatlan nagy kürtöskalácsot, s most, tizenhat évvel e nagy esemény után, terjedelmes kosarat kézbesített címemre a posta; a kosárban egy halom tojást és a következő megható rokoni levelet fedeztem fel: Drága Öcsém! Mérhetetlenül örülök, hogy egy kosár saját termésű tojást küldhetek neked. Nagyon szeretlek, drága fiacskám, s arra gondolok, hogy már nem sokáig maradok e világon, s ez az utolsó meg­nyilvánulása irántad érzett forró szere­­tetemnek. Főzd lágyra a tojásokat, és gondolj jó öreg Anna nénédre. Bárcsak e tojások felidéznék benned a hegyvidé­ki kis majorság emlékét, ahol vidáman kotkodácsolnak a Plymouth tyúkok, s lehetetlen volt komornak maradni. Me­sélt valamit, s mi, akik körülötte álltunk, nevettünk, hahotáztunk, ide-oda dőltünk a röhögéstől. Hašek beszédében fürge ötletek özönlöttek szüntelenül (. ..)" Haseket hazaküldik, hogy segítsen ha­zájában megalapítani a Kommunista Pár­tot. Az egyik cseh ipari fellegvárba, Klad­­nóba irányítják. Hosszú utazással, nagy kitérőkkel kerül haza és megkezdi műkö­dését. Nem fogadják jó szívvel idehaza, rendőri megfigyelés alá kerül. De még sok régi barátja is elfordul tőle. Müveit sem értékelték nagyra abban az időben. Az író betegsége ellenére is állandóan dolgozik: több, mint ezer elbeszélést ha­rád emlékeznek, együtt a téged hőn szerető Anna nénéddel Kegyeletből elszántam magam, hogy mind a hatvan tojást lágyra főzöm. Éjszaka róluk álmodtam. Soha életem­ben nem foglalkoztatott afféle probléma, hogyan kell lágy tojást főzni, hosszabb megfontolás után azonban az a nézet érlelődött meg bennem, hogy a tojást főzni kell, attól fő meg! A nehéz helyzet­ből ez az egyetlen lehetséges kiút, az egyetlen járható út, amelyen haladva a tojás meglágyítható. Be kell vallanom, hogy szívből szere­tem a lágy tojást. Minthogy azonban hatvan lágy tojást egy ültömben aligha kebelezek be, az a nagyszerű ötletem támadt, hogy a tojásokat tartósítani fo­gom. Agyam mint a gőzfürész működött. Ho­gyan hajtsam végre szándékomat? Vá­ratlanul bonyolult helyzetbe csöppen­tem. Jól tudom, napilapjaink és egyéb folyóirataink a kelleténél gyakrabban űz­nek gúnyt olyan ifjú feleségekből, akik még lány tojást sem tudnak főzni, de még senki sem irt arról, mihez kezdjen az agglegény, ha lágy tojást kell főznie. Mint e kérdés első úttörője, emberi és feleba­ráti kötelességemnek tartom, hogy az igazsághoz híven megörökítsem e műve­let minden mozzanatát. Az alábbiakat tekintsék gyakorlati útbaigazításnak, megtanulhatják belőle, hogyan kell tulaj­donképpen lágy tojást főzni. Mindenekelőtt vásároltam néhány szakkönyvet a baromfitenyésztésről, mi­velhogy úgy képzeltem, találok bennük némi gyakorlati útbaigazítást a tojásfö­­zéshez. gyott hátra. Elköltözik a fővárosból, és egy kelet-csehországi falucskában telep szik meg, ahol átdolgozza és kibővíti hírneves regényét, az „Infanteriszt Švejk viszontagságai a nagy háborúban "t. Könyvének nem akad kiadója. Füzetes formában kénytelen megjelentetni és sa­ját maga, valamint barátai árusítják a prágai utcákon, kávéházakban, kocs­mákban. Hašeknak sehogyan sem kedve­zett a szerencse, nem tudott felvergődni, talpra állni. Egészsége is rohamosan rom­lott és 1923. január 3-án elhunyt. Regénye csak halála után, s különösen a felszabadulást követő esztendőkben vált igazán népszerűvé, s nemcsak ideha­za, hanem külföldön is. Švejk világháborús kalandjai egyedü­lállóak és feledhetetlenek, magával raga­dó a könyv jellegzetesen cseh humora. Az író két világot állít szembe: a prolik és gazdagok világát, és leikéből lelkedzett figurája, a hülyének ki kiáltott Švejk min­dig túljár a „felsöbbrendüek" eszén, s az olvasó elégedetten nevethet különféle „húzásain". Jaroslav Hašek egyedülálló könyvével örökre beírta nevét a világiro­dalom nagyjainak sorába. Az író könyvé­nek előszavában írja: „Manapság, a prá­gai utcákon járva, találkozhattok egy ütött-kopott férfival, aki maga sem tudja, milyen jelentős szerepet játszott a mos­tani nagy idők történetében. Szerényen megy a dolga után, nem zaklat senkit, és öt sem zaklatják interjúkért az újságírók. Ha megkérdeznétek, hogy hívják, egysze­rűen és szerényen így felelne: »Švejk vagyok .. .« S ez a csendes, szerény, ütött-kopott férfi valóban nem más, mint Švejk, a derék öreg katona, a rettenthetetlen hős, akit annak idején az osztrák monarchi­Sajnos, a baromfitenyésztés enciklopé diáiban egy árva szó sem esett arról, hogyan oldjuk meg e szerfölött fontos problémát. Sok mindent összefirkáltak bennük a tojásról, többek között azt, hogy a csirke belőle bújik ki és hasonló ostobaságokat. Említés történt arról is. hogy a tojást száraz helyen kell tárolni, s részletesen elmondták, hogyan kell a to­jást kikölteni. Minthogy azonban néni­kém a tojást nem azért küldte, hogy tároljam vagy kiköltsem, hanem hogy lágyra főzzem, a bölcs könyveket szon­­tyolodottan félretettem. Nem akaródzott tanácsért ismerőseim­hez fordulni, náluk nyomozzam ki a tojás­­főzés mikéntjét, ezért feltettem magam­ban, hogy megint elmegyek a könyvtárba és a nagy lexikonhoz folyamodom taná­csért. A T betű alatt megtaláltam a „tojás" címszót. Ott értesültem, hogy a tojás állati termék, es minden madár tojást tojik. Mélyen elgondolkoztatott e megle­pő felfedezés. Igaz, nem volt újdonság számomra, de most, hogy életemben elő­ször láttam leírva fehéren feketével, má­sodszor is elhittem. íme tehát nem hiede­lem, nem csupán haladó népi hagyo­mány, hanem a tudomány által igazolt, annak rendje és módja szerint becik­­kelyezett valóság. Tovább folytattam kutatásaimat, re­mélve, hogy hasonlóképpen sikerül tisz­táznom a tojásfőzés mikéntjét is. Kérem, el sem hinnék, mennyire felületesek tu­dományos könyveink. Egy árva szó emlí­tés sem esik e sarkalatos kérdésről. A nagy lexikonban írva vagyon ugyan, hogy a tojás különböző módon elkészítve emberi táplálékul szolgál, de hogy e táp­lálékot hogyan kell elkészíteni, a nagy ában oly sokat emlegetett a cseh király­ság minden polgára, akinek most, a köz­társaságban sem halványulhat el a dicső­sége. Én nagyon-nagyon szeretem ezt a de­rék katonát. Švejket, s közzétéve világ­­háborús kalandjait, meg vagyok győződ­ve, hogy ti is mindannyian szívetekbe fogadjátok e szerény, fel nem ismert hőst. Nem gyújtotta fel ö semmiféle is­tennő templomát Epheszoszban, mint a tökkelütött Hérosztratosz, hogy bekerül­jön a lapokba és az iskolai olvasóköny­vekbe. S ennyi elég is." DENES GYÖRGY lexikon háromórás böngészése után is rejtély maradt előttem. Rábukkantam ugyan egyes mondatok­ra, amelyek távolról érintettek a kérdést, például: Angliában a tojás leginkább nyersen, illetve keményre vagy lágyra főzve szolgál emberi táplálékul. Valami­revaló angol háztartásban nem hiányoz­hat a reggeli lágy tojás. A lágy tojást más étkezések alkalmával is rendszeresen fo­gyasztják. De hogyan készítik el, hogy a tojás lágy állapotban az asztalra kerüljön, arról nem tudtam meg semmit. Nem maradt más hátra, mint kísérleti módszerrel tanulmányozni és kidolgozni a tojásfözés elméletét, s tanulmányaim alapján jutni kellő eredményre, esetleg néhány tojás feláldozása árán. Vettem egy spirituszfözöt, öt liter denaturált szeszt és egy Papin-fazekat, melynek használatához ifjúkorom fizikaórái óta ér­tek. Aztán munkához láttam. Vizet töl­töttem a Papin-fazékba, a vízbe tojást raktam, és meggyújtottam a spirituszfö­zöt. Negyedóra múlva a Papin-fazékból kivettem a tojásokat. Megkopogtattam az első héját: még kemény volt. A máso­dik is kemény volt. Valamennyi tojás héja kemény volt. Letisztogattam a tojá­sok héját, pucér belsejüket visszadobtam a fazékba, és egy óráig főztem. A tojások még mindig kemények voltak. Megint visszatettem őket a tűzre, illetve a spiri­­tuszfőzőre, és reggelig főztem. A tojás konokul kemény maradt. Reggel arra ébredtem, hogy a tojásos kosárban fekszem, elkeseredve és két­ségbeesetten, mert egyetlen tojást sem sikerült lágyra főznöm. A tojások feheren és keményen röhögtek rám. (Ford.: Tóth Tibor) 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom