A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-29 / 18. szám

A világirodalom kevés olyan írót mutathat föl, mint a cseh Jaroslav Hašek, aki száz éve 1883. április 30-án született Prágában. Hašek korán árvaságra jutott s tulajdonképpen a prágai utcán, a bohém és szertelen prágai müvésztársaságban serdült ifjúvá. Mivel kereskedelmi iskolát végzett, mi sem természetesebb, mint hogy tisztviselői állást vállalt ugyan a bankban, ahol annak idején az apja is gürcölt. Hašek azonban sokkal nyugtalanabb vérü volt, minthogy begubózzon hivatalába és tűrje főnökei bosszantásait. Idejében hátat fordított kényszerű munkahelyének és felcsapott írónak, annál is inkább, mivei néhány írása már megjelent a prágai lapokban, A független Íróság azonban létbizonytalansággal jár, Hašek is csak nagy nehézségek árán tudta úgyahogy fenntartani magat, fanyar humora sem szerzett neki sok barátot az akkori polgári társadalomban.

Hašek különös, egyedi jelensege volt a monarchiabeli Prága bohemvilaganak. Az ellenteteket kiélező rendszeren azonban nemcsak szórakoztak a korabeli müvészlelkek, de bírálatuk tárgyává is tették a fonákságokat és társadalmi ellentmondásokat.

Hašek csakhamar belekeveredik a prágai anarchista mozgalomba, mi több, ö szerkeszti az egyik anarchista folyóiratot, majd 1911-ben a cselszövö választások kigunyolasara megszervezi „A törvény keretei közt működő, mérsékelt haladás partját". Ez a párt eltúlozva, szinte hányingert keltve dicséri a polgári társadalom intézményeit, erkölcsét — ám az émelyítő magasztalással gondolatokat sugall az elnyomottaknak; a mérsékeltebbek szemé-Jaroslav Hašek

EGY RÉMREGÉNY RÖVID TARTALMA

— Giuseppe Boro Triesztbe érkezett. Mi velhogy elfogyott a pénze, gróf Eisenfelsi Ulrik néven mutatkozik be Bittornel fogadósnak, akinek van egy gyönyörű leánya, Lucia. Lucia beleszeret az álgrófba, de Giuseppe Borót a városban megpillantja a gaz tengerész, Lorenzo, aki tud bizonyos titkokat Boro életéből, s tudja róla azt is, hogy legutóbb Rómában megölte húga csábítóját, azonkívül leszúrt további három embert, akik a csábítónak segítséget nyújtottak. így hát Giuseppe Boro módfelett megijedt, kiönti szívét Bittornel fogadósnak, és egy pohár bor mellett meghitt barátságot kötnek. Elhatározzák, hogy Lorenzót megmérgezik, és az sikerül is nekik, amikor a gyanútlan Lorenzót meghívjak borozásra. Mivel azonban a holttest eltávolítása nagy munkával jár, beavatják a dologba Luciát is. Lorenzo hulláját bevarrják egy zsákba, és éjnek idején kiviszik az erdőbe, ahol sok a mély szakadék. Az a szándékuk, hogy a zsákot behajitják valamelyik szakadékba, és már ott vannak a szakadék szélén, amikor meglepi őket egy csendőr. Lucia megmenti a helyzetet, tőrét beledöfi a csendőr szívébe, amikor az épp leszáll a lóról, hogy megnézze, mit művelnek itt. Lorenzo hulláját a csendőrével együtt bedobják a szakadékba, ekkor azonban a gazdátlanná vált ló felnyerít, a közelben lódobogás hallatszik, s felbukkan egy újabb csendőr. Ezt pisztolylövéssel leteríti Giuseppe Boro, s mindhárman megnyugodva hazaindulnak. Tovább nincs, kiadó ur.

ben is nevetségessé teszi a Monarchia intézményeit.

Közben szorgalmasan dolgozik s ellátja az újságokat karcolataival, groteszk írásaival. íróvá érni azonban nincs ideje, mert kitör az első világháború, s Európa népeit egymásnak uszítják.

Hašeket is csakhamar besorozzák és kivezénylik az orosz frontra. Ö azonban nem akar meghalni a császárért, sem a népelnyomó rendszerért, s az első alkalommal „átsétál" a túlsó oldalra, az oroszokhoz.

Az író majd egy esztendőt tölt hadifogságban. Közben szervezkedni kezd Oroszországban a Csehszlovák Légió, amely egyrészt az Oroszországban lakó esetiekből és szlovákokból, másrészt a hadifogságba került cseh és szlovák katonák soraiból toborozza tágjait. A Légiónak kezdetben pozitív szerepe van, a Csehszlovák Köztársaság megalakulását akarja elősegíteni.

Hašek a nemzeti felszabadítás reményében lesz a légió tagja 1916 nyarán. Az első ezredben szolgál, ugyanakkor főmunkatársa a Kijevben megjelenő Čechoslovan című lapnak is, amely főképpen monarchia-ellenességével hat a légió tagjaira. Itt, Kijevben jelenik meg a Švejk első változata is 1917-ben: „Švejk, a derék katona fogságban" címmel.

A Csehszlovák Légió haladó irányzatát azonban lassan felváltják a reakciós, bolsevista-ellenes koncepciók. Kitör a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, s a bolsevisták Kijevben is átveszik a hatalmat. Hašek tulajdonképpen itt ismerkedik meg a kommunista eszmékkel s hamarosan rádöbben, hogy a Csehszlovák Légió vezetősége nem azt az irányt követi, amelyben o is hitt, hanem az antanthatalmak ösz-A remregenyek kiadójával, Toms úrral szemben ülő fiatal férfi szomorúan nézett a szemébe a jó öregnek, aki felkiáltott;

— No de legyen már vége a tréfának, Krámský úr, mi lesz tovább, mit csinál a többi hullával ? Embereinek ott kellett volna maradniuk, mivelhogy a lövés minden bizonnyal odacsábít még egy csendőrjárőrt, irgalmatlan harcra kerül sor, kő kövön nem marad, így képzelem, érti, fiatalember? Egyébként roppant óvatlan a lőfegyverekkel való bánásmódot illetőleg. Éjnek idején elsüti a pisztolyt, amikor cipeli a hullát, hogy levesse a szakadékba, sőt közben már megölt egy csendőrt is. Ez hiba, nagy hiba, valóságos önleleplezés. Ha a maga Luciája oly sikeres műveletet hajtott végre tőrrel, miért nem szúrta le a másik csendőrt is?!

Toms úr felállt, és a félig telt kávéház asztalának támaszkodva felháborodásában hangosan kiáltotta:

— Még egyszer kérdem magától, mért nem tőrrel ölte meg a másik csendőrt is? Annak is a szívébe döfhette volna a tört, és véget ért volna a komédia. No persze, az úrfi nem követi a régi, bevált sablonokat. Ez a mai fiatalság! Hiszen ismerte a néhai Charvátot, az tudott bánni a tőrrel! 1900-ban kezdte, és folytatta egészen 1905-ig, mégpedig Németországban, s Charvát csakis tőrrel meg méreggel dolgozott. A lövés éjjel zajt üt, s ha tovább folytatja, magyarázza meg nekem, legyen szíves, hogyan mászik ki a csávából. Csúful beleragad, annyi szent. Úgy beszélek magával, mint az édesapja, roppant értelmes fiatalember, s azt hiszem, nincs még minden veszve. Használja ki most az alkalmat, és meneküljön. Nem érti, hogy azok után, ami történt, lehetetlen visszatérnie a városba? Egérutat kell nyernie, ki

tönzésére fegyveresen fordul szembe a forradalmárokkal. Hašek ekkor véglegesen dönt. Hátat fordít a Légiónak és csatlakozik a forradalmi mozgalomhoz.

Dobossy László irodalomtörténész írja: „Hašek világa" című könyvében: „A cseh és a szovjet kutatók vállvetett munkájának eredményeként ma már tüzetesen ismerjük Hašek tevékenységét 1918 tavaszától, amikor csatlakozott a forradalmi mozgalomhoz és annak pártjához, 1920 decemberéig, amikor hazatér Szovjet-Oroszországból. S ez a harcokban, munkában és nélkülözésekben majdnem háromévnyi időszak meglepően új oldaláról mutatja be a prágai bohémvilág hajdani sztárját. .. Először Moszkvában bukkan

a nagyvilágba. Esetleg lásson hozzá a rablógyilkossághoz. Válogatás nélkül öljön nőt, gyermeket, Luciát pedig hagyja, hadd jusson a törvény kezére, aztán szabadítsa ki, esetleg, sőt ez a legfontosabb, keljen útra arra a helyre, ahol a leányt majd fogva tartják, és végezzen az őrrel. Merném ajánlani a kaucsukbotot, isten ments, hogy pisztolyt használjon, megint belemásznak a csávába, mert a lövésre mindenki felriad.

— Biztosítom ónt, hogy már nem fogok lövöldözni — mondja a fiatalember. — Köszönöm a jó tanácsát. De tessék mondani, használhatok továbbra is mérget? Melyik méreg öl nyomtalanul?

— Látszik, hogy nem dolgozott olyan hosszú ideig a szakmában, mint a néhai Charvát. Minden méregnek marad nyoma, aztán sor kerül a boncolásra. Hagyja csak, hadd boncoljanak, aztán találjanak az orvosok, teszem azt, sztrichnint. A mérgekkel tüntetőén dolgozzon. Főképp gazdag rokonokat és hasonló népséget lehet megmérgezni, lehetőleg fokozatosan, ez többet hoz a konyhára. Hogy tehát el ne felejtsem, mihelyt az őrt megöli, minden rendben lesz, no és ne feledkezzen meg róla, hogy a mai kor megkívánja a sorozatos bankrablást is. A szolgákat kloroformmal kábítjuk el, vagy pedig feltűnés nélkül gyorsan ölő mérget fecskendezünk a vérükbe. A nehéz páncélszekrényeket dinamittal robbantjuk fel. Aztán sor kerülhet a pisztolyra. Itt helyénvaló a pisztoly, és a browning remek szerszám. Persze egy-két vonatrablás szintén jól hat majd. Behatolhat nyilvános helyekre is, színházakba, vendéglőkbe, kávéházakba, s aki ellenáll, és nem hajlandó átadni a pénzét, azt irgalom nélkül durrantsa le, mint a kutyát, és most jó szívvel lásson munkához!

14