A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-29 / 18. szám
Hallottuk- olvastuk-láttuk Innen-onnan FOLYÓIRAT Egy magyar bohemista Amilyen örömmel vettük tavaly Vojtech Kondrót, illetve Milan Navrátil műfordítói ténykedésének bemutatását az Új Tükörben, ugyanolyan jóleső érzéssel olvastam most a Kmen irodalmi hetilap idei 10. számában azt az interjút, amelyben Ľudmila Hanková-Brizová mutatja be a lap olvasóinak Hap Béla magyar bohemístát, a cseh irodalom egyik jeles magyarországi fordítóját. A közel negyvenéves Hap Béla franciát, latint és cseh nyelvet tanult az egyetemen, s jelenleg a Corvina kiadó francia szerkesztőségében dolgozik. Az utóbbi tíz évben több fordítása is napvilágot látott az Európa kiadónál. A prózaírók közül Arbes, a Čapek-fivérek és Vladimír Páral művei szerepelnek a fordítói listán, a költők közül — különböző antológiákban — Závada, Neumann, Nezval, Hrubín, Brezina és Skála versei. A riporter kérdéseire válaszolva Hap Béla elmondja többek között, hogy elsősorban a kor atmoszférája volt az, amely a cseh irodalomhoz, majd annak fordításához elvezette, megértve és tudatosítva azt, hogy a kis nemzetek — a nyelvek egymástól való bármilyen távolisága ellenére is — egy közösséget alkotnak, egymásra vannak utalva, s szükségük van egymás kölcsönös megértésére. A továbbiakban szól a magyar olvasóknak a költészet iránti érdeklődéséről, megállapítva, hogy a klasszikusok művei szinte velejárói a mindennapi életnek (a franciákat hozza fel ellenpéldaként, ahol „a költészet igen távoli az egyszerű földi halandótól"). Felvetődnek a beszélgetésben azok a nehézségek, melyeket fordítás közben — a két nyelv jelentős eltérése miatt — át kell hidalni (s amelyek alkotónként és művenként is mindig változnak), s megtudhatja az olvasó azt is, hogy Hap a költészet átültetését könnyebbnek tartja a prózai müvek tolmácsolásánál, s szerinte a rutin a fordító legveszélyesebb „antimúzsája". Németh Gyula KÖNYV Jékely Endre: A vizek óriásai A Madách és a Gondolat közös kiadásában megjelent vaskos könyv nemcsak izgalmas kalandok bemutatásában bővelkedik, de érdekes információkat is nyújt a tengerben és a folyamokban élő hatalmas termetű állatokról, többnyire gerincesekről. Ezeknek az állatoknak túlnyomó része veszedelmes az emberre, ugyanakkor viszont az ember is veszélyezteti őket, hiszen például a cet zsírja, a jegesmedve bundája vagy a krokodilus bőre tetemes hasznot jelent. Ezért több óriási állatfajt ma már védelmezni kell az embertől, hogy idő előtt ki ne pusztuljon. Jékely Endre a tengerben és a folyamokban élő kb. kétszázezer állatfaj közül azokat emeli ki, amelyek a történelem folyamán kapcsolatba kerültek az emberrel. „Ide sorolhatjuk az óriáskalmárokat, egyes polipfajokat, cápákat, rájákat, barrakuda-és murénafajokat, a tengeri hüllők közül az óriásteknősöket, az emlősök közül a jegesmedvét, a békés természetű tengeri teheneket, és a minden idők legnagyobb termetű állatainak csoportját, a bálnákat, illetve a folyami óriások közül az anakonda kígyókat, és a krokodilusféléket, valamint a vízilovakat" — olvasható a könyv borítóján. Jékely könyvének anyagát kb. száz különféle könyvből válogatta, montázsolta. Halászok, horgászok, biológusok, tengerkutatók, vadászok, tengerészek mondják itt el kalandjaikat, sokszor élet-halál küzdelmüket az állatokkal a föld különböző részein. Ezek a híradások autentikusak, hiszen hitelt érdemlő férfiak jegyezték fel őket. Jékely, aki maga is vadászott és horgászott a tengereken és a folyamokban, a lehető legjobb válogatást gyúrta könyvvé, ügyesen csoportosítva a különböző állatfajokat és ezek rokonságát. Ugyanakkor bemutatja az állatokat, megjelöli előfordulási helyüket stb. E könyv izgalmasabb olvasmány, bármelyik detektívregénynél. (dénes) Hajnóczy Péter összes írása A teljes életmű egyetlen kötetbe belefér, a kolofon szerint harminchat ív. Ez a kötet annak a magyar írónak tartalmazza minden írását, aki első könyvének megjelenése után még hat évig élt. A közelmúltban halt meg, harminckilenc évesen. Az utóbbi másfél évtized magyar irodalmának volt ő az egyik, de igen sajátos módon tragikus alakja, akire első kötetének megjelenésekor azért kellett felfigyelni, mert már akkor nyilvánvaló volt: pokoljáró író lépett színre. Sajnos, igen rövid ideig maradt, de hullócsillagnak igy sem tekinthető. Még csak csillagnak sem, mert hiszen akik olvasták, tudják: Hajnóczy valóban nem az egek kalandját, hanem a mélységek gyötrelmeit élte. íróvá nyilvánvalóan az avatta, hogy nem elmondani, hanem megmutatni akarta azt, amit látni, sejteni se jó, de látni, tudni, ennek ellenére is kell, mert mindenkire tartozik — lévén nem vízió, hanem valóság, jelzővel nehezen illethető igaz, mely nem csak vázára, de szerkezetére lemeztelenítve áll az olvasó előtt. A Fűtő című első kötetet képező elbeszélések érett, megkeseredett, és igen tárgyilagos írót állítanak az irodalom csatasorába, aki az esztétikai minősítésekben, pontosabban a beskatulyázás mechanizmusában, a skatulyában is irgalmatlanul magányos marad. Sikere van, könyve esemény, meglepetés, csak éppen az írói letétemény és az alkoholizmus között kevesen látják a lényegi összefüggést. Halálának bekövetkezéséig alig módosul a róla alkotott torzkép, de mindent egybevetve a pillanatban már eldöntött tény, hogy Hajnóczy Péter életműve döbbenetes értéke a magyar prózairodalomnak. „A halál kilovagolt Perzsiából" című kisregény még többet igazol. A „Jézus menyasszonya" pedig legalább ennyit. Az író halála után megjelent gyűjteményes kötetben olvasható „Hátrahagyott írások" is ugyanezt erősítik. Izgalmasak, szorongatóak, de nem úgy, mint a jó krimik, hanem a siralomházi virrasztás „intellektuális kalandja" módján. Sötétségeit a szenvedés világítja be. A letisztult, kész művek egyértelműen, a formai kísérletezések sejtelmesen, de ugyanarról vallanak: az életet válságba kergető haláltudatról. írásai ezzel együtt mégis mélységesen humánusak. Rövid írói pályája és rövid élete együtt van ebben a könyvben, amely korántsem az önpusztítás szertartásainak kézikönyve, de elsősorban a pusztulás ellen szóló vádirat — nem a jogászok, hanem az író nyelvén. Az összekuszálódott, megzavart tudatról csak az áldozat szólhat hitelesen, de csak akkor, ha erre tiszta tudattal képes. Hajnóczy írói tudata tiszta volt, fényes. Keszeli Ferenc HANGLEMEZ Zenével — a világ körül Gustav Brom zenekara kétségtelenül egyike ama hazai tánczenekarainknak, melyek méltán tartoznak a legismertebbek közé, hiszen szinte naponta találkozunk velük hangversenytermekben, a rádió és a tévé szórakoztató jellegű műsoraiban vagy hanglemezeken. A Brom-zenekarról elmondhatjuk, hogy valamennyi könnyűzenei műfajban kitűnőt produkál. Polka és diszkómuzsika, operett és musical, híres együttesek számainak zenekari átiratai — mindez megtalálható gazdag repertoárjukban. A kiváló zenekart ma már sajátos hangzásáról is felismerik a könnyű muzsika kedvelői, ami részben a kiváló szólistáknak (különösen a fúvósoknak és a vonósoknak), részben az ötletekből kifogyhatatlan remek, mindig újszerű és újítani tudó hangszerelésnek köszönhető. Gazdag repertoárjuk tette lehetővé, hogy a közelmúltban az OPUS gondozásában olyan lemezük jelenjen meg, melynek számai egyetlen témakörhöz tartoznak. Az „Around the World" („A világ körül”) című lemezük azáltal válik lemezkülönlegességgé, hogy csupa olyan számokat tartalmaz, melyek a világ valamely ismert nagyvárosához kapcsolódnak. Zenés „világkörüli" utazásuk során eljutnak San Franciscótól Moszkváig szinte mindenhova. Russel remek ritmusú, ismert szerzeményével, a „Brasil" című melódiával indul az A-lemezoldal; ezt Gross- Cony „In San Francisco" című dala követi majd a fülbemászó dallamú Arnie Bader szerzemény csendül fel, az „Amszterdami tulipánok". Amszterdamból Moszkvába röpít bennünket Szolovjov-Szedoj világhírű „Moszkvaparti esték" című szerzeménye, majd I. Horváth Bratislaváról szóló dala következik. . Világkörüli út a B-lemezoldalon A. Lieskovský „Havana" című szerzeményével folytatódik. Ezt Allan „Acapulco 1922" és Rodrigo Bontempelli világszáma, az „Aranjuez, mon amour" című dal követi. Az utazás utolsó „állomásai": Rascal „Arrivederci, Roma", Kollo-Bernauer-Schanzer „Londonderry Air" és Simon-Kennedy „Istambul" című szerzeményei. A sokak által jól ismert „örökzöld" dallamok bizonyára sok örömet szereznek majd a színvonalas könnyű muzsika kedvelőinek. Kár, hogy örömüket, kissé lerontja az „Aranjuez" világhírű dallamának talán túlságosan is „újszerű" interpretálása. Sokféle zenekar és szólista előadásában hallottuk már ezt az érdekes és szép dallamot, nem értjük tehát, hogy a kitűnő Brom-zenekar miért transzponálta ezt a kis könnyűzenei remekművet valamiféle „gyászindulóvá". Sági Tóth Tibor A harisnyadivat igen változatos és egészséges. Divat a szexi: a fekete, a füstszinü, általában a sötét tónusú vékonyszálú harisnya. Gyakran mintás, vagy csíkban mintás, esetleg pöttyös vagy fémszálas. Időnként újra hódít, mint most is, a cirkuszi artisták és bártáncosnők erotikus gondolatokat sugalló neccharisnyája. A divatos harisnya mellé azonban nem kötelező az ebtartás!' Galla Ferenc, a Budapesti Testnevelési Főiskola tanára sokáig bajlódott a birkózók és cselgáncsozók fordulékonyságának elemzésével, fejlesztésével. Kieszelt egy masinát, ami részben mérte, részben fejlesztette ezt a fontos képességet. A cselgáncsban vagy a birkózásban egy dobás elindítása nagyrészt a versenyző gyors fordulatán múlt. Ez a korong alakú, első pillantásra tán valami furcsa mérleghez hasonlító szerkezet, ebben roppant sokat segített. 1JWJ ■ii •" ‘1 Kézcsók őnagyságának . . . 8
