A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-29 / 18. szám
Kassák Lajos sok évtizeddel ezelőtt, fiatal emberként hagyta el szülővárosát, Érsekújvárt. Távozása a század legelejére esett, mely század magyar irodalmának egyik legnagyobbja, a magyar avantgardista szellem legkövetkezetesebb művelője lett. Putriból indult el, a város pereméről, tehát a bal oldalról, ahol élete során tetteiben és műveiben szilárdan kitartott. „Pestre jöttem, esetlen lakatoslegényke a patikáros úr fél lakkcipőjében, nagykockás pepita nadrágjában, batyuval a hátamon és magas szalmakalappal a fejemen.” Amit Érsekújvárból ezenkívül magával vitt, az a keserű, csontig hiteles élettapasztalat volt. Akkori elhatározásában még semmi nyoma nincs a művészi, irodalmi ambícióknak, hiszen a Szporni úr lakatosmühelyéből útrakelt kamasz, aki e bohócruhában megáll a nagyváros pályaudvarán — tulajdonképpen egy műveletlen kisvárosi lakatoslegény, aki korábban az iskolának is hátat fordított. És lám, ki lett belőle! Kassák Lajosra méltán lehet büszke a szülőváros, mely eddig sem utcát, sem szobrot nem adott még nagy szülöttjének, de remélhető, hogy e megtiszteltetés most már nem sokáig halasztódik. Annál is inkább, mert a közelmúltban az történt, hogy Kassák Lajos özvegye, Klára asszony az író hagyatékának igen nagybecsű töredékét Érsekújvárnak ajándékozta. A városi képtár egyre figyelemreméltóbb eseménysorában kétségtelenül e kiállított Kassák-hagyaték bizonyul a legizgalmasabbnak. Harminckét Kassák-kép: olajok, rajzok, akvarellek. Könyvek, folyóiratok, köztük a Ma, a Munka bekötött évfolyamai, plakátok, katalógusok, fényképek, az író kéziratai, s egyéb dokumentum, mely kitűnően mutatja be e rendkívüli szellem teljes életútját. Külön érdekessége ennek az anyagnak, hogy nem csak a köztudatban megkövesedett formabontó Kassákot mutatja be, de felvonultat olyan rajzokat és festményeket is, amelyeket címkézetlenül aligha tulajdonítana az ember Kassák Lajosnak. Egy kevésbé ismert Kassák arc is feltárul tehát, egy színfolt, mely az örök lázadó megbékéltebb pillanatait is felvillantja — azt is bizonyítván, hogy Kassák formabontó forradalmisága mögött olyan képességek is álltak, amelyek részei kell legyenek a modernista irányzatoknak. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy az évtizedekkel ezelőtt világgá ment toprongyos lakatoslegény, aki a huszadik századi magyar irodalom és képzőművészet világában új ösvényeket taposott ki — életműve egy jellemző töredékével visszatért a szülővárosba. A város e megtisztelő gesztust úgy szándékozza viszonozni, hogy ez anyagból később majd egy állandó emlékszobát rendez be, hogy ne csak idézzék, de Kassák Lajos állandó jelenlétét is garantálják ezzel. De beszéljenek inkább e reprodukciók ... KESZELI FERENC 4
