A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-15 / 16. szám
dozva hadonásztak rongyos ruháikkal. A vademberek a hajó után szaladtak. Szürkületkor megpillantottuk tüzeiket, és ismét vad lármát hallottunk. Az öblöt sűrű, sötét erdőkkel borított alacsony dombok övezték. Éjszaka élénk szél támadt. A nyílt tengeren ilyenkor rossz közlekedni, s más tengeri utazókhoz hasonlóan mi is úgy találtuk, hogy nyugalmat, békességet jelentett ez az öböl. A helyzet egészen más volt, amikor a Patagónia 82/83 elnevezésű expedíció tagjaként az elmúlt év őszén az argentínai Rio Gallegosból indultam a Tűzföldre. Tudtam, hogy civilizált világba megyek, ahol rendszeresen légiközlekedés van, jók az utak, s a hajók sokkal prózaibb feltételek között horgonyoznak. Az expedíciót a Szlovák Tudományos Akadémia Földtani Intézete küldte Patagóniába. Míg a patagóniai Andokban a jó időt vártuk, lehetőség nyílt arra. hogy megtekintsem a Tüzföld-szigetcsoport fő szigetét, az Isla Grandét. A Magellán-szoros keleti bejáratának északi foka, a Punta Deingeness fölött repültünk el, majd gépünk a sziget keleti partjánál elterülő Rio Grande város repülőterén ért földet. Itt terepjáró gépkocsit béreltem s úgy folytattam utam délre, Ushuaia kikötőbe, a Tűzföld argentin részének igazgatási központjába. Természetesen Darwin utazása óta itt is sok minden megváltozott. Ma már nem mondhatjuk az őslakosokra, hogy vademberek. A Tűzföld térképén ugyanazokkal a földrajzi elnevezésekkel lehet találkozni, amelyek már Darwin idején is megvoltak — San Diego fok, La Maire szoros stb., de 1832 óta mégiscsak felbukkant egy új név: az Isla Grandét a többi szigettől elválasztó szorost Darwin egykori hajójáról Beagle-csatornának nevezték el. A Tűzföld keleti része Argentína territóriuma, nyugati része Chiléhez tartozik. De viszálykodás van köztük a Beagle-csatorna keleti bejáratánál fekvő — argentin fennhatóság alatt levő — három kis lakatlan sziget hovatartozása miatt: ezekre Chile tart igényt. A viszály 1979-ben éleződött ki, amikor katonai konfliktussá fajult. Csak a világ haladó közvéleményének nyomására sikerült a békét helyreállítani. A két ország katonai köreinek expanzív tervei teszik törékennyé ma is ezt a békét.. . A Tüzföldet 1520-ban Francisco Magalháes portugál hajós fedezte fel, és nevezte el. A felfedezés az első világkörüli úttal függ össze, az elnevezés onnan ered, hogy az őslakosok éjszaka is égve hagyták a tüzet, hogy az ismeretlen tengeri utazóknak lehetővé tegyék a biztonságos utat. A Tűzföld keleti része túlnyomórészt füves dombvidék, ahol juhtenyésztés folyik. Nyugaton fjordok és csatornák taglalják. Eljegesedett hegységei elérik a 2350 méteres magasságot; a fjordokban, völgyekben tűlevelű erdők tenyésznek. A Tüzföldtől 1500 kilométerrel délre már az Antarktisz nyúlványai kezdődnek. Tüzföldi utazásom csúcspontja volt az említett látogatás Ushuaiában, a Terra del Fuego, vagyis a Tűzföld argentin tartomány közigazgatási székhelyén. A város 3218 kilométerre van Buenos Airestől, s a „világ legdélibb városának" hívják. Hozzávetőlegesen négyezer lakosa van, nagy részük ona indián. Főleg szarvasmarhatenyésztéssel és halászattal foglalkoznak. Ushuaia indián nyelven szép csöndes öbölt jelent. Nekem is az volt az érzésem, hogy Ushuaiában a barátságtalan szubantarktikus éghajlat ellenére békesség és nyugalom vesz körül. Kép és szöveg: FRANTIŠEK KELE Emberi sorsok KÁROS SZENVEDÉLY A vaskos iratköteggé gyülemlett rendőrségi jegyzőkönyvek legtetején egy piros filctollal írt cédula, rajta nagy betűkkel csak ennyi: AD ACTA. A bűnüldöző szervek köznapi gyakorlatában ez annyit jelent, hogy berekesztették az ebben az ügyben folytatott nyomozást, mert a szóban forgó haláleset hátterére fény derült, úgyhogy a dolog további vizsgálata tárgytalanná vált. Tárgytalanná, mert kiderült, hogy az elmúlt év őszén elhunyt 17 éves fiatalember nem gyilkosság és nem is egyéb garázda cselekedet áldozata lett. Halálának orvosilag megállapított oka — egy további, kórbonctani jegyzőkönyv tanúsága szerint — nem változott, tehát valóban triklóretilén-mérgezésben állapítható meg; de a tragikus kimenetelű baleset a felelőtlen tudatlanságból elkövetett kamaszkori öngyilkosságok kategóriájába sorolandó. § § § A bódító álmok birodalmát tulajdonképpen a mákföldek határolják. Mákból nyerik a „színes álmok atyját", az ópiumot, mely önmagában, vagy további eljárásoknak alávetve morfium vagy heroin formájában koncentrálva — egyaránt felhasználható a bódításra ... Napjainkban már az ópiumnál sokkal olcsóbb, mesterséges úton előállított vegyszerek is színes álmokba ringatják élvezőiket. § § § ... Első pillantásra nyugodt, szelíd tekintetű, jól megtermett suhanc ül a kihallgatást folytató rendőrtiszttel szemben. Alig néhány napja, hogy egy elhagyott pincében barátaival együtt kábítószerélvezet közben érte őt tetten a rendőrség. Most ezért idézték be kihallgatásra. Néhány mondat után kiderül, hogy már második éve él a kábítószerek káros szenvedélyének. „Ha csekély számban is, de a toxikománia sajnos nálunk is előfordul. Főképpen a csonka családban élő, vagy a szabadosabb életfölfogást hirdető családok gyermekeinek körében" — mondja a rendőrségi kábítószercsoport dolgozója. Joggal kérdezhetné most valaki: hol jutnak ezek a fiatalok kábítószerekhez?! Nos, említettem már, hogy mint a világon minden, így a kábítószerek is „korszerűsödtek", egyszerűsödtek. Ópium, heroin és egyéb értékes cikkek híján — sajnos —, különböző vegyi anyagok belélegzésével is a bódító álmok világába lehet zuhanni. Persze, azt már vajmi kevesen tudatosítják, hogy ezek a belélegzett vegyi anyagok többnyire akár fémek roncsolására is alkalmasak! így hát természetes, hogy hatásukra az emberi szervezet fokozatosan megkárosodik; a színes álmokat, a kábítószertől remélt élvezeteket kergető fiatalok többsége csupán a kórházakban, rendőrségi kihallgatásokon, esetleg bírósági tárgyalótermekben döbben rá e szenvedély káros voltára. § § § R. M., egy nyolcvankét éves asszony egyedül élt kerti házikójában. Lánya, aki szintén nem volt már fiatal, rendszeresen meglátogatta az édesanyját; ha kellett, hát bevásárolt, főzni segített. Hiába kérlelte édesanyját: költözzön hozzájuk, az idős asszony hallani sem akart ilyesmiről, mondván : itt élte le egész életét, itt is szeretne meghalni .. . Lánya ilyenkor mindig megsimogatta édesanyját, s arra kérte, hogy vigyázzon magára ebben a magányban. Egy korán sötétedő, januári estén azonban hiába próbált bejutni anyja házikójának belülről zárt ajtaján. Furcsának tűnt viszont, hogy a konyha mindig zárt ablakát ezúttal tárva-nyitva találta. Bepillantott hát a konyhaablakon, ahol szörnyű látvány tárult a szeme elé: édesanyja felszikkadt vértócsában, holtan feküdt a padlón. A kórbonctani lelet megállapította, hogy mintegy huszonnégy oraval korábban gyilkolták meg, éspedig egy tompa eszközzel többször a fejére sújtottak ... A nyomozás ezúttal ismert szálakon indult: jó két éve történt a vidéken egy hasonló, ha nem is gyilkossággal végződő eset. Elkövetője egy akkor tizenhét éves fiatalember volt, aki betört egy magányosan élő idősebb asszonyhoz, valami erős ütéssel elkábította és utána közel háromezer koronát zsákmányolt tőle. A rendőrség gyorsan kézrekeritette az akkori, időközben már újra szabadlábon élő tettest. A fiatalember tulajdonképpen régi „ismerőse" volt a nyomozószerveknek, hiszen tizennégy éves sem volt még, amikor először kellett őt előállítani — vegyszeres kábítószerélvezet miatt. Közben intézetileg is kezelték, sajnos azonban mindig a régi haverok társaságába csöppent, és így a lidérces látomások kergetésével sem hagyott fel. Többször megbukott, az általános iskolát sem fejezte be, hanem elszegődött segédmunkásnak. „Életrajzában" aztán az imént említett betörés következett, az így szerzett pénzen főképpen kábítószerek előállításához szükséges vegyszereket és alkoholos italokat vásárolt. Garázda tettének elkövetése után tizennyolc hónapi szabadságvesztésre ítélte öt a kiskorúak bűnügyeivel foglalkozó bíróság. A büntetésvégrehajtó intézetben befejezte az általános iskola hiányzó osztályait, és megígérte, hogy szabadlábra helyezése után kőművesként próbál elhelyezkedni. Most a régi szálak továbbfüzésével, a szóban forgó fiatalember alibijének ellenőrzésével indult a nyomozás. Határozottan tagadta, hogy bármi köze is lenne az idős asszony meggyilkolásához. Azt állította, hogy azon a napon szabadságon volt és egy barátjánál, a tetthelytől körülbelül százötven kilométernyire tartózkodott ... A rendőrség azonban nemcsak ezt az egy személyt, hanem a gyanúban álló fiatalember több más barátját is beidézte vallomástételre. S ahogy az már lenni szokott, ha szorul a kapca: a haverok egyike „beköpte", hogy az említett napot egy nagyobb társasággal, együtt, a kábítószerek mámorában töltötték. Ráadásul nem százötven kilométernyi távolságban, hanem a tetthelytöl alig kéthárom macskaugrásnyira! E perdöntő vallomás alapján a kör bezárult: a büntetett előéletű fiatalember beismerte tettét. Mentségképpen csupán annyit tudott felhozni, hogy nem volt tudatában cselekedeteinek, mert a gyilkosság napján reggel óta kábítószerek hatása alatt állt. Estefelé — hirtelen — rettenetesen szegénynek s féktelenül erősnek érezte magát; s nem is tudja miként, de egyszerre csak az idős asszony konyhájában állt, akiről tudta, hogy egyedül él, ezért pénzt sejtett nála. Az asszony segítségért kiáltott, ö erre megriadt és a konyhamérleg súlyzójával többször fejbe ütötte. A nyomozás ezzel lezárult, a bíróság az igazságügyi orvosszakértők véleményét is kikérte a vádlott beszámíthatóságával kapcsolatban. 'E vizsgálat kimutatta, hogy a vádlott minden tekintetben döntésképes — az ítélet így nyolc és fél évi börtönbüntetésre szólt. § § § Milan H. tizenhat éves volt, amikor rossz társaságba keveredve, néhány kétes hírű barátjának unszolására belekóstolt a vegyszeres kábítószerezésbe ... Azon az első estén, néhány pohár sör és két rum elfogyasztása után, pusztán kíváncsiságból tartott a többiekkel, más alkalommal röstellt nemet mondani — mígnem rákapott a bódító álmok rendszeres élvezetére. Később, amikor orvosszakértök vizsgálták egészségi állapotát, elmondta, hogy ilyenkor mindig lepkékkel társalgóit, költeményekbe illő mondatok ötlöttek eszébe, látni vélte a szivárvány összes színét. Igaz, mondta, többször föl akart hagyni ezzel a káros szenvedéllyel, de egyrészt a fiúk előtt .szégyellte „gyöngeségét", másrészt ő maga sem tudott ellenállni a kísértésnek ... így hát minden maradt a régiben ... Egy alkalommal azonban tetten érte őket a rendőrség, és Milan hosszadalmas gyógykezelésben részesült. Talán egy kerek esztendő is eltelt úgy, hogy egyszer sem nyúlt kábítószerhez; de tavaly, egy forró nyári napon újra összeverődött a galeri — Milánnak ennyi elég volt ahhoz, hogy visszaessen. Néhány nappal később kellemetlen, bírósági tárgyalóteremben végződő esetbe bonyolódott. Nyári vakáció volt, s azon a napon már reggeltől késő délutánig szívta magába a káros hatású, bódító vegyszereket. Estefelé, pontosabban az esti szürkület beállta után indult el hazafelé, de egy „illatos" zsebkendőt útközben is az arca elé tartott. Épp egy árnyas fákkal teli sétány mellett haladt el, amikor egy jóalakú, csinos lányt pillantott meg. Amikor utolérte, hirtelen derékon ragadta és a földre teperte. Mellékuporodott és az arcába sziszegte: legyen az övé, különben megöli. A lány talpraesetten segítségért kiáltott, és pár perccel később Milan már egy rendőrségi járőrkocsi hátsó ülésén a kapitányság felé tartott... Amikor magához tért kábulatából, vizsgálati fogságban volt. Tettének részleteire nem emlékezett, csupán az derengett emlékezetében, hogy egyenruhás férfiak ragadták meg a karját és egy autóba tuszkolták. Az ügy, természetesen, bíróság elé került. A tárgyalásra megidézett orvosszakértő megállapította: Milan esete színiskolapéldája a kábitószerélvezet szervezetromboló hatásának, és az efféle kábulatban más, annál sokkal komolyabb bűntett elkövetése is lehetséges. A bírósági ítélet ezért az eset komolyságához mérten szigorú volt: másfél évi szabadságvesztés, utána pedig újabb intézeti gyógykezelés, annak befejeztével pedig hatósági pártfogó ügyel majd arra, Milan H. nehogy visszaessen régi szenvedélyébe. § § § Kell-e ennél, vagy a korábban említett eseteknél szemléltetőbb példa a virtusból, unaloműzésből kergetett színes álmok szervezetroncsoló, jellemromboló hatására. Minden ilyen eset legyen egyben intő figyelmeztetés is! 17
