A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-08 / 15. szám

Az esti napfénynél gumicsizmában járjuk az apálykor szárazra került partmenti tengersávot. Ásóval kutatunk a nedves homokba fúródott csigák, kagylók után. Vetélytársat sejtve, a sirályok, csigaforgatók százai rebbennek fel vijjogva előttünk. A szárazra került köveket különféle algák borítják. A fjordba ömlik az a folyócska is, ahol délután jártunk. Medre néhány méteren át tovább követhető a tengerfenék iszapos üledékében. Közelében több néhány centiméteres, a fenékhez tapadó, csontszinű, kemény tapintású ágacskákból álló korallszerü élőlényekre leszek figyelmes. A korai lók előfordulása az Adriától északra azonban kizárt dolog. Hogy közelebbről is megvizsgálhassam, óvatosan leválasztom az aljzatról az egyik telepet. Az orromat megcsapja az erős, jellemző jódszag. Mohaállatok! Hogy melyik fajukat tartom kezemben, majd a szakirodalom segítségével odahaza döntöm el. Vagy tucatnyi telepük látható a néhány négyzetméteres területen. Úgy látszik, kedvelik az édesvizek közelségét.

A másnapi búcsúebéd rénszarvashúsleves, főtt lazacfej (finnmarki csemege) és füstölt lazac. Útravalóként is becsomagolnak vagy kétkilónyi rózsaszínű lazachúst. Búcsúzáskor néhány jó tanácscsal is ellátnak. A Kirkenes felől jövő autóbuszra Thorral együtt szállók fel, aki Tanabruig elkísér. Innen autóstoppal igyekszem tovább.

A Vest-fjord partvidékén már messziről feltűnnek a furcsa, háztetőszerű, gyakran 100 méteres hosszúságot is elérő halszárítók. Léceken, rudakon kibelezett, kettéhasftott halak ezrei függnek egymás mellett. Van köztük hering, kisebb lazac, tőkehal. Ezen a szélességi fokon a rothadás nem indulhat meg. Nem érzem azt a tőkehalbűzt, amit Čapek gunyorosan „Észak tömjéne-ként" említett. Barangolások Európában című könyvében. A széljárás csontkeménnyé szikkasztja ezt, a norvég nemzetgazdaság szempontjából oly fontos kereskedelmi cikket. A száradó halak ezreit a sirályoktól vékony, zöld műanyagháló védi.

Norvégia nem a műemlékek országa. A norvégok évszázadokig fából építkeztek. A fa építőanyagként könnyen felhasználható, és meghitt melegséget, békét sugároz, de sajnos az időnek, tűznek nem áll ellen. Trondheimben azonban van egy olyan fából épített műemlék, ami megmaradt (hogy ez a tűzoltóknak, hány álmatlan éjszakájukba került?!) — a királyi rezidencia (Stiftgárden) barokk épülete. Az európai hírű volt királyi székhelynek és fővárosának híres műemléke az angliai gótika jegyeit magán viselő katedrális. A műemlék hangulatát ott jártamkor, a katedrális oldalhajójában középkori öltözetben korabeli dallamokat gyakorló férfiénekkar tette teljessé.

A Trondheimtől Oslóig tartó több mint 500 kilométeres út érdekes találkozásokat hozott. A városból elindulva nem sokáig kellett az út mentén várakoznom. Első próbálkozásomra fékezett egy japán márkájú autó. Kissé ideges, kapkodó vezetőjéről kiderült, hogy karmester. Vardöből indult és Belgiumba tart (ha minden jól megy, kihúzhatom vele Oslóig!). A magnókazetták között válogatva megkérdezte, milyen zenét szeretnék hallgatni. Amit vezényelni szokott — felelem. Betesz egy kazettát a lejátszóba és felcsendül egy ismerős dallam. Megkérdezi, hallottam-e már valahol ? Grieg: Solweig dala, mondom megkönnyebbülve. Elérzékenyül (most már biztosan elvisz Oslóig!). Este 8 óra után megállunk egy magányos útmenti háznál. Itt a barátjánál megszáll.

Én pedig néhány száz méterrel arrébb, egy folyó kavicsos partján teát főzök és szétgöngyölöm hálózsákomat.

Az utolsó 100—150 kilométert Oslóig egy korombeli svéd fiatalember társaságában teszem meg. Itt-ott megállunk egy Colára, kávéra (hol én látom vendégül őt, hol ő engem). A kiszálláskor minden alkalommal fölmarkolom fényképezőgépeimet. ilyenkor jót nevet, végül megjegyzi : „Közép-európai komplexus."

Egy európai ország fővárosáról — így Oslóról is — főleg, ha csak két napot tölt ott az ember, nehéz újat mondani (no meg Zolczer János is írt már róla). Olcsó kempingjei színvonalasak. Múzeumait — ha a belépőjegyek drágák is — vétek elszalasztani. A legérdekesebbek a Bygdöy-félszigeten találhatók. Az öböl partján van a Nansen, Sverdrup és Amundsen hajóját, a „Framot" bemutató múzeum. A norvégok másik nemzeti kegyhelye a Kon Tiki tutaj múzeuma. Ugyancsak látványos a Norvég Tengerészeti Múzeum és a félsziget belsejében levő Viking Múzeum is. Nem messze innen található a híres oslói skanzen. Az időben és valutában szűkre szabott közép-európai turistáknak még két látványosságot (de ezt okvetlenül nézzék megl) ajánlok: a Frogner- vagy Vigeland-parkot és a Munch Múzeumot. Még néhány képeslap és már ki is merítettem másfélnapi devizakeretemet.

Dr. POMICHAL RICHÁRD

Jogi tanácsok

A. B. olvasónk eddig kisipari asztalos-javítási munkákat végzett a nemzeti bizottság által a 20/1965 sz. irányelv alapján a nemzeti bizottságtól kapott engedély alapján. Az iránt érdeklődik, milyen új előírások érvényesek most és kell-e neki ezek alapján új engedélyt kérnie.

1983. január 1 -e óta új előírások vannak, amelyeket a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről szóló 1982. évi 131/1982 sz. törvény alapján kiadott 158. számú kormányrendelet tartalmaz.

Ezek szerint 1983. január 1 -tői a helyi (városi vagy városkerületi) nemzeti bizottság magánszemélyeknek engedélyt adhat bizonyos tevékenység gyakorlására, illetve bizonyos szolgáltatások végzésére, a lakosság, illetve szervezetek számára megfelelő díjazás ellenében. E szolgáltatásokkal kapcsolatos jogokra és kötelezettségekre a Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

E szolgáltatások közé tartoznak a különböző javítások, az épület- és lakáskarbantartással kapcsolatos munkák, különféle személyes szolgáltatások, mint amilyen a takarítás, hordári szolgálat, szállítás és földmunkák (ásás stb.).

Azoknak a személyeknek, akiknek már külön engedélyük van arra, hogy a házilag saját maguk készítette vagy így feldolgozott termékeiket árulhassák, nincs újabb engedélyre szükségük.

Az engedélyt az a nemzeti bizottság adja ki, amelynek igazgatási területén a kérvényező a szolgáltatásokat nyújtani szándékozik. Engedélyt csak olyan nagykorú, tehát 18. életévét betöltött személy kaphat, akinek megvan a megkívánt szakképzettsége (szakmunkásbizonyitvánnyal rendelkezik) és a szolgáltatásokat fő foglalkozása mellett fogja nyújtani. De engedély adható nyugdíjasoknak, csökkent munkaképességű személyeknek vagy háztartásban élő nőknek is. Kivételes esetekben, ha ezt a lakossági szolgáltatásokban mutatkozó hiány indokolja, s ha az ilyen szolgáltatásokat nem lehet másképpen gazdaságosan biztosítani (pl. szövetkezeti szervezetek útján), 18. életévüket betöltött és megfelelő szakképzettséggel rendelkező más személyek is kaphatnak ilyen engedélyt.

Az engedély iránti kérvényben fel kell tüntetni a kérvényező családi és utónevét, állandó lakhelyét, személyazonossági igazolványának számát, valamint a születési (azonossági) számát, a munkaadó szervezet megnevezését és címét. Ha nyugdíjas, akkor meg kell adnia, hogy milyen — öregségi, rokkantsági, özvegyi — nyugdíjat kap. Végül meg kell jelölnie, hogy milyen tevékenységet akar folytatni és milyen körzetben (városban, városkerületben, községben, járásban), és csatolnia kell a szakképzettségét igazoló okmányt.

A szolgáltatásokat a kérvényező családtagjai bevonásával is nyújthatja, ebben az esetben ezeknek az adatait is fel kell tüntetnie. Mind családtagok számításba jöhetnek a kérvényező házastársa vagy élettársa, valamint a kötelező iskolalátogatást már befejezett gyermekei és a kérvényező szülei. Legfeljebb azonban öt családtag segítségét lehet igénybe venni. Amennyiben a kérvényező a tevékenységét fő foglalkozása mellett kívánja folytatni, akkor az engedély beszerzéséről a munkaadóját is értesítenie kéll.

Az engedélyt rendszerint időbeli korlátozás nélkül adják ki. Az engedély alapján a szolgáltatásokat csak a megjelölt személyek

nyújthatják és csak az engedélyben meghatározott körzetben.

A nemzeti bizottság azonban egyéb feltételek teljesítéséhez is kötheti az engedély kiadását és meghagyhatja az engedély tulajdonosának, hogy az állami biztosítóval szavatossági biztosítást kössön azoknak a károknak a fedezésére, amelyeket e tevékenység gyakorlásával kapcsolatban harmadik személynek okozhat. Természetesen e tevékenységből folyó jövedelem után az érvényes adót kell fizetni.

Azok a személyek, akik ilyen szolgáltatások nyújtására engedélyt kaptak, a társadalombiztosításról szóló külön előírások szerint biztosításban részesülnek.

Az engedély feltételeinek be nem tartását vagy megszegését az érvényes büntető előírások szerint büntetik.

Amint már említettük, ezek az új előírások január 1 -én léptek hatályba. Azoknak a személyeknek, akik a 20/1965 sz. irányelvek alapján már rendelkeznek ilyen engedéllyel, az abban meghatározott tevékenységüket tovább folytathatják, de a nemzeti bizottság a kiadott engedélyt hat hónapon belül, tehát június 30-ig köteles felülvizsgálni. Ha úgy találja, hogy ennek feltételei nincsenek összhangban a most kiadott új rendelkezésekkel, akkor az eddigi engedély kiegészíti, de esetleg be is vonhatja.

Olvasónk tehát az eddigi engedélye alapján tovább folytathatja kisipari tevékenységét, végezheti az asztalos-javítási munkákat, de engedélyét a nemzeti bizottság június 30-ig felül fogja vizsgálni.

E. H. olvasónk két évvel ezelőtt elvált, de a házastársak osztatlan közös tulajdonát képező vagyon megosztása eddig nem történt meg. Azt kérdezi, van-e erre valami törvényes határidő.

A 40/1964. sz. törvény — Polgári Törvénykönyv — nem szabott semmiféle határidőt az ilyen vagyoni megosztásra. így gyakran éveken keresztül megmaradt a közös ingatlan a volt házastársak osztatlan tulajdonában, és egyes ingóságokat is bár ténylegesen megosztva használtak, de anélkül, hogy ennek meg lett volna a jogi alapja.

Ezt a jogi bizonytalanságot küszöböli ki a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseit módosító és kiegészítő 131/1982 sz. törvény, amely az elvált házastársak osztatlan közös tulajdonának felosztására 1983. április T-től kezdődően három évi határidőt állapít meg.

Eszerint a válást kimondó bírósági döntés jogerőre emelkedésétől számított három éven belül lehet bíróságon kívül megegyezni a közös vagyon megosztásáról, vagy ez alatt az idő alatt kell a bíróságon a vonatkozó keresetet beadni. Ha ez nem történik meg, akkor az elv az. hogy a volt házasfelek tulajdonában maradnak azok az ingóságok, amelyeket akár megegyezésre, akár hallgatólagosan — a saját, családtagjaik vagy háztartásuk számára mint tulajdonosok kizárólag használtak. A közösen szerzett ingatlanokra nézve pedig az az elv érvényes, hogy ezek továbbra is a volt házastársak osztatlan közös tulajdonában maradnak, egyenlő (fele-fele) részarányban.

E törvényes módosítás hatályba lépte előtti esetekben a hároméves határidő 1983. április 1 -tői számítódik. Olvasónk tehát 1986. március 31-ig adhat be a bíróságra keresetet a vagyonmegosztást kérve, ha addig nem egyeznének meg egymás közt.

Dr. B. G.

17