A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-08 / 15. szám

1. Reprág — innen indulnak a hajók Hageroy szigetére 2. A norvég gyerekek kedvelt mesefigurája a „Froll" 3. Lapp árus a fjordvidéken 4. Az oslói skanzen XIX. századi része 5. Múlt századi kereskedőházak a Nid folyó partján Első norvégiai úticélom egy kis telepü­lés a Varanger-fjord partján — Kariebotn, ahova kora délután érkeztem meg. A tele­pülés bár nagy kiterjedésű, a fjord lejtős domboldalain szétszórva épült néhány tu­cat házból áll. A posta után kérdezőskö­döm. A postahivatal ugyanis vendéglátó­im faházának földszintjén van. Magneberg asszony a postahivatal vezetője és egyet­len alkalmazottja. Férje mint kiderült, an­gol szakos tanár. Ez a tény végképp belém fojtotta az elmondani szándékozott, jói­­rosszul összetákolt német mondatokat. De a nyelvi nehézségek hamar megoldód­tak. Perceken belül előkerült fiuk, Thor, aki örömmel üdvözölt magyarul. Néhány évvel ezelőtt két évig a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészkará­nak a hallgatója volt. Ez az idő elegendő volt számára, hogy szinte anyanyelvi szin­ten sajátítsa el a magyar nyelvet. Magyar­­országi tartózkodása idején találkozott Sz. István bácsival, akit mindketten tiszte­lünk. István bácsitól kaptam meg Thorék cimét. Csodálom mindkettőjük nyelvtu­dását. Thor beszél angolul, németül, ma-' gyárul, oroszul. Beszéli édesanyja nyelvét, a lappot, s apjáét, a norvégot. Azonkívül finnül tanul. Legutóbb egy cseh nyelvű könyvet kért tőlem. István bácsi nyelvtu­dása szintén bámulatos. A nagy világnyel­veken kívül, szinte anyanyelvi szinten be­széli a finnt. Az est folyamán szó esik mindenről. Közös galántai ismerősünkről, finnországi élményeimről, az irodalomról, a halászatról, az északi életformáról, a lappokról s általában a kisebbségek hely­zetéről. Hosszasan beszélgettünk főisko­lai tanulmányairól, terveiről. Nyelvtehet­sége, tudása bizonyára fényes pályát nyit­na számára diplomáciai szolgálatban is. Tanulmányai befejezése után ő mégis vissza akar térni ide, Norvégia e kietlen, északi világába, kisebbségi sorban élő népe közé. A lappok kulturális fölemelke­désének akarja szentelni életét. Lapp lányt szándékozik feleségül venni. Meg­mutatja a család öröklődő, féltve őrzött lapp népviseletét, amelyben nősülni ké­szül. A vacsora után kávézunk. Én pipáz­­gatok. S csak most — emlékeimet vissza­idézve tűnik fel, hogy mennyire nem hi­ányzott a hazai találkozásoknál, beszélge­téseknél már-már elengedhetetlen alko­hol. Norvégiában a rövidital drága és ne­hezen beszerezhető „hangulatkeltő" szer. S akkor nem is volt szükség rá. A szerény, de Ízlésesen berendezett otthon melegsé­get, vendégszeretetet áraszt. Hozzájárul ehhez a könyvtáruk polcain megbúvó tu­catnyi magyar könyv is. Köztük Petőfi, Ady, József Attila kötetei. Este 11 óra. A felhőzet felszakadozott, s a Barents-tenger hullámait megvilágítja a hetekig le nem nyugvó éjféli nap. Lefek­vés előtt megbeszéljük a másnapi progra­mot. Újdonsült barátom szenvedélyes ha­lász. Lassan itt a lazacvonulás ideje. Ván­dorlásuk során ugyan nem vesznek ma­gukhoz táplálékot, de villantóra, műcsali­ra ráharapnak. Engem is érdekelnek a lazacok, így hát könnyen megegyezünk. Hidrobiológus létemre mindeddig nem lát­tam még élő lazacot. Délután nagy lelke­sedéssel vágunk neki a távoli dombok között kanyargó folyócska felé vezető út­nak. Bő, sebes folyású tiszta vizében meg-megcsillannak az izmos, ezüstös ia­­zactestek. Míg Thor szorgalmasan dobálja s visszahúzza villantóját, én a környék földrajzi térképét tanulmányozom. Mikor meghallom a horogra akadt hal vergődé­sét, bennem is feltámad valami ősi zsák­mányszerző ösztön. Együtt húzzuk ki és gyűrjük le a 4—5 kilogrammos zsák­mányt. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom