A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-01 / 14. szám
Hétvégi levél____________ Azt mondjuk, hogy a család a társadalom alapja. És tegyük hozzá mindjárt, hogy az is marad mindaddig, amíg nem találjuk meg az emberi együttélés más, jobb, hatásosabb formáját. Ma azonban nincs hatásosabb forma, a gyerekek főleg erkölcsi nevelésének biztosítására, mint a család. A családi élet harmóniája vagy diszharmóniája határozza meg, hogy milyen tesz az ifjú nemzedék erkölcsi magatartása és társadalmi szemlélete. Ez lényegében meghatározza a fiatalok hozzáállását az iskolai tanulmányokhoz és később a munkához is. Sajnos, nem minden fiatalnak adatik meg, hogy harmonikus családi környezetben nevelkedjen fel. Ezt mutatja a válások számáról készült statisztikai kimutatás, melynek grafikonja évről évre ijesztően felfelé ível. A hiba nem abban van, hogy ha két ember úgy találja, különböző okok miatt nem tud együtt élni, ezért úgy döntenek, hogy elválnak. Eddig ez rendben volna. A baj ott kezdődik, hogy legtöbb esetben olyan fiatal házaspárok indítanak bontópert, akiknek már egy vagy több gyermekük van, s ezek a válás következtében azután ún. csonka családban kénytelenek élni. Mindez nyomot hagy a gyermek lelki világában. A család egyik legfőbb küldetése, hogy becsületes, dolgos, egyszóval hasznos embereket neveljen a társadalomnak. Esketéskor egyebek között erre is fogadalmat tesznek a házasulandók. A válóperes feleknek tehát tudatosítaniuk kell, hogy a válás nemcsak a kettőjük magánügye, mert gyermekeik további sorsáért is felelősséget kell érezniük. Különböző szervek, intézmények a válások okait kutatva több tényezőt véltek felfedezni. így például azt, hogy a házasélet megkezdéséhez, az új otthon alapításához sokan elég sok pénzt kaptak a szülőktől, amiért nem kellett megdolgozniuk. A következmény? Nem tudják eléggé megbecsülni a kialakított családi fészket, mert minden könnyen jött, ezért aránylag könnyen fel is adják a közös otthont. Mások úgy vélik, hogy kevés a házasság előtti tanácsadás. Szerintem ez lehetséges, úgy, hogy a tanácsadóknak jobban kellene működniük. De emlékszem rá, hogy nem is olyan régen még nem volt házasság előtti tanácsadás és — sokkal kevesebb volt a válás. További oknak látszik, hogy sok esetben a férj és a feleség kénytelen a munka mellett további tanulmányokat folytatni, amit megkövetel a betöltött munkakör, s ez feszültséget okoz a családban. Felborul a családi egyensúly, s ez elöbb-utóbb váláshoz vezet. Ezek az érvek minden bizonnyal megalapozottak. Az is igaz, hogy a házasság felbomlásának esetenként megvan a maga sajátos oka. De hát az okokat nem lehet egy kaptafára ráhúzni. Ezért igen bonyolult feladatuk van azoknak az intézményeknek, amelyek hatásosan akarnak harcolni a válások számának emelkedése ellen. Meg kellene értetni a házasulandókkal, hogy a házasság megkötésével milyen felelősséget vállaltak önmagukkal és a társadalommal szemben, hogy két ember együttélése nemcsak magánügy, de az egész család, a gyermekek, sőt a társadalom ügye is. Ha ez sikerül, akkor talán kevesebb válásról adnának számot évente a statisztikai kimutatáß'OHja, p&La 1976 — Jozef Lenárt az új bratislavai rendőrtiszti iskola megnyitásán 1977 — látogatáson a komáromi (Komárno) járásban, az apácaszakállasi (Opatovský Sokolec) Csehszlovák—Magyar Barátság termelőszövetkezetben harcok tapasztalatait — megszilárdult nemzeteink és nemzetiségeinek egysége, Szlovákia dolgozó népének egysége, a szlovák, a magyar és az ukrán dolgozók egysége." Az őszinteség, a szeretet és meggyőzés hangja jellemzi Jozef Lenártnak a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, valamint a kapitalista országokban küzdő kommunista- és munkáspártokkal kapcsolatos megnyilatkozásait is. A szülőföldjét és a hazáját forrón szerető Jozef Lenárt mindenkor határozottan elítéli a lokálpatriotizmust, valamint a nacionalista, a kozmopolita és a konzervatív jelenségeket. Újra és újra felhívja a figyelmet arra, hogy küzdjünk következetesen a békéért, tartsunk lépést a korral, keressük a problémák megoldásának legjobb módját, alkalmazzuk mindenütt az új munkamódszereket, tekintsük állandó feladatnak a hatékonyság és a minőség elvének, valamint a tudomány és a technika eredményeinek gyakorlati alkalmazását. Jozef Lenárt elvtárs évtizedek óta a kommunista párt és a dolgozó nép szolgálatában áll. S amiben hisz és amit szóban és írásban hirdet, azt alátámasztja és megerősíti példás életével, magatartásával, cselekedeteivel. Fotó: ČSTK (7), Prandl Sándor (1) 1977 — vándorzászló átadása Prievidzában a bányásznapi ünnepségen 1977 — a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepélyen 1978 — a Csehszlovák Dunahajózási Társaság munkásőrei között 1979 — küldöttek kötött a Szlovákiai Nők Szövetségének kongresszusán 1982 — Ľudovít Fulla gyűjteményes kiállításán a Szlovák Nemzeti Galériában Vasil Biľak és Peter Colotka elvtárs társaságában ÜNNEPI NÉVADÓ A kassai (Košice) Magyar Tannyelvű Gépipari Szakközépiskolában február 22-én névadó ünnepségre került sor. E napon a pártós állami szervek jóváhagyásával az 1872- ben alapított intézet felvette a mártírhalált halt kassai születésű kommunista forradalmár, Schönherz Zoltán nevét. A februári győzelem 35. évfordulója jegyében megtartott ünnepség az iskola dísztermében ünnepi üléssel kezdődött. Jelen voltak a párt- és az állami szervek képviselői, valamint a magyarországi testvériskolák küldöttei is. Az SZLKP küldöttségét Rudolf Blaho, a kerületi pártbizottság titkára vezette. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Schönherz Zoltán húga Schönherz Klára is. Jelen volt továbbá Marta Vlacihová, az SZSZK oktatási miniszterhelyettese. Az ünnepi ülés megnyitása után Boda Pál mérnök, az iskola igazgatója mondott ünnepi beszédet. Szólt az iskola immár több. mint százéves fennállásáról, az oktatási-nevetési munka fejlődéséről s az intézet jelenlegi feladatairól, majd a névadó Schönherz Zoltánra emlékezett. Az 1905-ben született Schönherz Zoltán már középiskolás korában bekapcsolódott a baloldali ifjúsági mozgalomba; tanulmányai során Bmóban és Prágában pedig már aktívan részt vett a CSKP munkájában, s a villamosmérnöki diploma megszerzése után aktív pártmunkás lett. Dél-Szlovákiában főleg a kommunista ifjúsági mozgalom szervezése volt a fő feladata. 1938 után illegalitásba kényszerült, egy évvel később Moszkvába ment, majd 1942-ben Budapestre küldték, ahol a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik illegális irányítója volt. Letartóztatták Az ünnepi műsorban fellépett iskolai énekkar (Nagy László felvétele) és október 9-én kivégezték. Halála előtt írt búcsúlevelében ez olvasható; „Munkám nem volt hiábavaló..." Az ünnepi ülésen mondott beszédében Rudolf Blaho, a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság titkára elismerően méltatta az iskola munkáját, eredményeit. Az okirat átadása utón, amely megerősíti, hogy az iskola felveszi Schönherz Zoltán nevét, az iskolát, annak tantestületét és diákjait a testvériskolák küldöttei köszöntötték. Az ezt követő ünnepi műsorban fellépett az iskola énekkara Havasi József vezényletével. Végül az iskola falán leleplezték Schönherz Zoltán emléktábláját, Löffler Béla szobrászművész alkotását. Az ünnepség résztvevői az emléktábla leleplezése után megtekintették az iskolát. Gál Sándor 3
