A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-25 / 13. szám

Jakoby Gyula nyolcvanéves. A század legelső márciusának utolsó napján született, Kassán. Abban a városban, ahol életének legnagyobb részét leélte, mi több: hatvan éven keresztül még csak lakhelyet sem változtatott, öregkoráig maradt ott, ahol nevelkedett, a Téhány sor 16 alatt, mely városrész enyhén szólván, nem számított az arisztokrácia negyedének. 1964 óta a belvárosban, a Maraton-szobor közelében. egy öreg sarokház emeletén él, dolgozik.

Mert jómagam hasonló módon rokonszenves, nyitott egyéniséggel kevésszer találkoztam eddig, elöljáróban kötelességemnek tartom beismerni, hogy az iránta érzett elfogultságomat még csak elhárítani sem próbálom magamtól, mert festészetének értelmezését ez rendhagyó módon megkönnyíti a számomra. De mert Jakoby Gyula festői nagysága objektívebb próbákat kiállva is nyilvánvalónak bizonyul — hódolatomat nincs okom takargatni. Túl mindezen: vásznai az ábrázoló művészetek olyan szintézisét jelentik nekem, hogy róla szólván valójában szuperlativuszokat kéne alkalmazzak, de a tisztelet komolyságát megtartandó — ezt mégsem teszem.

Egyszer így mondta el az életrajzát:

„Ötévesen Amerikában angolul beszéltem. Aztán amikor anyámmal onnét hazajöttünk, tökéletesen elfelejtettem ezt a nyelvet. Egy fürdetésre, egy balesetemre, a fűszeresre emlékezem, meg arra, hogy a hajó fedélzetén szivargyűrűket kunyeráltam az emberektől."

Nyolcvan esztendő során persze több is történik egy emberrel, de ugyanakkor ennél kevesebb is lehet fontos, maradandó, sőt döntő. Jakoby Gyula életének élményeit vásznak őrzik. Persze, a vásznakon nem cselekmények élnek örök elevenségben, hanem állapotok. Nem az, amit a festő az ihletett pillanatban látott, hanem az, amit érzett, ami abban a folyamatban harmonikus egysége volt az általa érzékelt valóságnak. Festményei ezért sosem a látott, hanem a teljességgel érzékelt valóságot kísértik, természetesen nem a realista piktúra eszközeivel. Hogy mily módon, azt talán a legjobban azzal érzékeltethetem, ha ismét őt idézem: „Semmi szertartás, készülődés, tervezgetés. Csak tengek-lengek, babrálgatok, azt is mondhatnám, véletlenül sikerülnek azzá a képeim, amivé lesznek, de ennek ellenére csakis akkor minősítek késznek, megtartandónak egy vásznat, ha abból valamilyen módon az lesz, amit nem tudván elképzelni, egyéb lehetőségek híján ecsettel kíséreltem megteremteni."

A felületes értelmezés könnyen lefokozhatja a magyarázat értékét, tartalmát, de ha belegondolunk, kiderül, hogy valójában a megfogalmazhatatlan megfogalmazásának rejtelmei sejlenek a fentiekben, s ha mindez Jakoby Gyula képeinek ismeretével párosul a szemlélőben, akkor közel kerülhet azokhoz a rejtelmekhez, amelyek ily módon világosan értelmezhető, érthető világot nyitnak meg, méghozzá egy teljesen ismeretlen világot, amely azonban létezik.

„Rettegek az üres. tiszta vászontól. Mert önmagámnak festek, de tudom, hogy ezt más is látni fogja. A kihívás rendkívül nehéz szellemi állapot, ám elkerülhetetlen. Ezért tartom a véletlen tényezőit oly fontosnak."

Jakoby Gyula persze úgy is tud festeni, ahogy azt annak idején a főiskolán tanították, sőt. Korai vásznak tanúsítják: túl azon, hogy a mesterséget megtanulta, már tudott valami nagyon jelentősét — még azelőtt, hogy tanulni kezdett. Az általa oly fontosnak minősített véletlen tényezőjét talán úgy pontosíthatjuk, ha olyan kritériumok szerint is megpróbálunk közelíteni Jakoby művészetéhez, hogy azon más mesterek hatását keressük. Tudomásom szerint nincs olyan festménye, amelyik akármilyen hatás gyanúját ébreszthetné. Ez talán legfőbb erénye Jakoby Gyulának, ami pályája során egyúttal eszköze is lehetett ennek a varázslatos teremtésnek. Mert egységében valóban olyan az életműve, amilyen a világ lehetett a bibliai teremtés utolsó napján. Ami a fenti állításban túlzásnak tűnik, fogalmazási kényszerűség csupán, mely a tényleges előzményeket nem akarja ugyan letagadni, de a távolságok érzékeltetésére nincs más módja. Ezért is merem leírni azt a gyanúmat, miszerint a legtöbb festő nem szeretne úgy festeni, ahogy Jakoby, de sok festő szívesen mondana magáénak egy-egy Jakoby vásznat, már kész alkotást — nem mint tulajdont, hanem mint saját művet. Jakoby képeit nem elég megnézni. Annak ellenére, hogy szín- és formavilágukban rendkívül egyszerűek a művei, a szemlélőt hosszú ideig képesek lenyűgözni, mohó vizsgálódásra kényszeríteni. Ez a kaland többnyire rendkívüli. Megtörtént, hogy sokan Chagallal, vagy másokkal próbálták őt rokonítani, ami kétséget kizáróan rangos dolog, csak éppen nehezen bizonyítható, — s az ilyen szándék legfeljebb a szemlélő felületességére hagy következtetni. Rokonságuk legfeljebb annyiban lehetséges, hogy mindkettőjüknek a hasonlíthatatlanság a legmarkánsabb jellemzője.

Kezdetben Krón Jenő kassai magániskolájában kezdett festészetet tanulni, aztán Budapesten Réti István tanítványa lett, aki már fiatalon rendkívül sokra becsülte öt, ellentétben Halász-Hradil Elemérrel, aki nem vállalta a Jakoby képek kiállítását. Jakoby ekkor ezt mondta: „Én a cipőm talpától a kalapom hegyéig festőnek érzem magamat." Úgy érezte akkor, ezt be is kell bizonyítania, de később soha nem próbált bizonyítani. Csak festett.

Meséli: megesik, hogy időnként régi, évtizedekkel ezelőtt készült képeimen valami miatt javítani próbálok, mert hibát találok benne. Amikor pedig javítok, azt a képet rendszerint eldobom. Mert utólag, mint sokszor kiderült, csak rontani tudok.

Mindez talán a legjobb magyarázata annak, mi is a Jakoby-művek többlete, egyszerisége. Hadd ne próbáljam szavakkal megfogalmazni azt, amit csak megfesteni lehet.

Végezetül annyit: köszöntsék ezek a tisztelgő sorok a nyolcvanesztendős Jakoby Gyulát, aki pályája során sok elismerést megkapott, de akinek festői nagyságáról egyelőre még csak sejtelmeink vannak.

KESZELI FERENC

Jogi tanácsok

Van egy 25 éves fiam. Húszéves korában a járásbíróság lopás bűntettéért hathónapi szabadságvesztésre ítélte, amelyet te is töltött. Most meghívást kaptunk nővéremtől Franciaországba. A kiutazási engedély kérelmezésekor fiamnak azt mondták, nem kaphatja ezt meg, mert a büntető nyilvántartásban büntetése szerepel. Lehetséges-e, hogy töröljék fiam büntetését? Kihez forduljak ilyen kérelemmel?

M. Éva, Rozsnyó (Rožňava)

Az ítélet egyes következményei a büntetés letöltése után is érvényben maradnak. Nem volna azonban helyes, ha ezek tartósan nyomot hagynának és akadályt jelentenének az elítélt további életében. Ezért a vonatkozó törvénytervezet módosítja az ítélet törlésének lehetőségét, ha egyrészt hosszabb idő telt el a büntetés letöltése óta és az elítélt dolgozó ember rendes életét élte, másrészt bizonyos határidő eltelte előtt is, ha az elítélt példás viselkedésével és a munkához való becsületes viszonyával bebizonyította, hogy megjavult. A törlés után úgy tekintenek az illetőre, mint ha nem ítélték volna el.

Az ítéletnek a büntető nyilvántartásból való törléséről az a járásbíróság dönt, amelynek körzetében van az elítélt lakhelye a kérelem benyújtásakor vagy volt legutoljára, akkor is, ha katonai bíróság előtt vonták felelősségre.

Fiatalkorú ítéletének törléséről az a bíróság dönt, amely az ügyben első fokon döntött.

A bíróság a törlésről az elítélt kérelme, illetve a szakszervezeti üzemi bizottság és a SZISZ-alapszervezet javaslata alapján dönt.

A bíróság akkor rendeli el a törlést, ha öt évet meghaladó szabadságvesztés büntetés esetén a büntetés letöltését vagy elengedését követően tíz éven át, ha az egy évet meghaladó szabadságvesztés büntetés esetén öt éven át, ha az egy évet meg nem haladó szabadságvesztés büntetés esetén három éven át, illetve ha pénzbüntetéssel vagy anyagi javak elkobzásával sújtották, egy éven át a dolgozó ember rendes életét élte.

Ha azonban az elitéit büntetésének letöltése vagy elengedése után, illetve elévülése esetén példás magatartásával és a munkához való becsületes viszonyával bebizonyította, hogy megjavult, a bíróság társadalmi szervezet vagy az elitéit kérésére az említett határidők lejárta előtt is döntést hozhat a büntetésnek a nyilvántartásból való törlésére.

Az említettekből kitűnik, hogy az Ön fia, ha büntetésének letöltése után a dolgozó ember rendes életét élte, kérheti büntetésének törlését a Rozsnyói (Rožňava) Járásbíróságtól, mivel hathónapi szabadságvesztés-büntetésének letöltése óta több mint három év telt el.

Már többször olvastam az újságban, hallottam a hírekben repülőgéprablásokról. Úgy tűnik, az egyes államokban nem egyformán büntetik a tetteseket. Szerintem nemzetközi egyezménynek kellene rendeznie ezt a kérdést. Van-e ilyen egyezmény? Milyen büntetéssel sújtható a légi kalózkodás Csehszlovákiában ?

Igor N., Nové Mesto nad Váhom

Hágában 1970. december 16-án repülőgépek jogellenes hatalomba kerítésének elnyomásáról Montrealban pedig 1971. szeptember 23-án a polgári légiforgalom

biztonságát veszélyeztető jogellenes cselekedetek elnyomásáról írtak alá nemzetközi egyezményt több állam, köztük a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának képviselői is. Csehszlovákia csatlakozását e nemzetközi egyezményekhez elsősorban az tette indokolttá, hogy az utóbbi években, a múlthoz képest, gyakoribbak a repülögépeltéritések, illetve ilyen kísérletek. A tettesek olykor a fedélzeten tartózkodó utasokkal együtt kerítik hatalmukba a repülőgépet, igy akarván külföldre menekülni, vagy az utasoknak és a személyzetnek túszként való fogva tartásával akarnak nyomást gyakorolni egyes kormányokra. Ezek a cselekedetek veszélyeztetik a polgári légiforgalom biztonságát, csökkentik a bizalmat a légitársaságok szolgáltatásai iránt.

E megállapodások alapján az aláíró államok új büntetőjogi fogalomként vezették be a légi szállító eszközök biztonságát veszélyeztető bűntetteket, az ún. légi kalózkodást.

A csehszlovák törvényhozás ezt a fogalmat a Büntető Törvénykönyv 180 §-ában rögzítette mint légiforgalmi eszköz biztonságának veszélyeztetése bűntettét. Ezt követi el, aki légi szállító eszköz fedélzetén a' gép megszerzésének vagy ellenőrzésének szándékával mással szemben erőszakot vagy közvetlen erőszakkal való fenyegetést alkalmaz, mást megöléssel, egészségének megkárosításával vagy nagy anyagi kár okozásával fenyeget, vagy visszaél mások védtelenségévei.

E bűncselekmény elkövetője 8-tól 1 5 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel és vagyonelkobzással sújtható. A tettesre 12- től 15 évig terjedő szabadságvesztés- vagy halálbüntetés, esetleg emellett vagyonelkobzás szabható ki, ha közben halált okoz, vagy tettét az állam védelmi készültsége idején követi el.

Az egészségügyi központba járok fogászhoz. A rendelők kicsik, ezért a betegek a folyosón kénytelenek kabátjaikat stb. elhelyezni. Ruhatár nincs. Már többször beszéltem olyan pácienssel, akinek ellopták a kabátját. Most magam is így jártam. Új bundám volt. 9600 koronába került. Belépés előtt a folyosón egy fogasra akasztottam. Amikor fél óra múlva kiléptem a rendelőből, hűlt helyét találtam a bundának. Nem tudom, felelős-e az egészségügyi központ a folyosón elhelyezett tárgyakért. Kételyeim vannak főként azért, mert a folyosón egy tábla arra figyelmeztet, hogy nem kezeskednek az ott elhelyezett dolgokért. Tanácsot kérek. Kihez nyújtsam be kártérítési igényemet? Célt érek-e, ha az egészségügyi központtól kérek kártérítést?

H. Piroska, Kassa (Košice)

A Polgári Törvénykönyv értelmében, ha egy tevékenység olyan, hogy közben bizonyos holmikat le kell rakni és elhelyezni a kijelölt helyen vagy ott, ahol az általában történik, a holmik elvesztéséért a tevékenység folytatója a felelős, tehát az Ön esetében a bunda elvesztéséért az illetékes járási rendelőintézet. E felelősség alól azzal az egyoldalú nyilatkozattal sem mentesült, hogy nem vállal felelősséget az ott elhelyezett holmikért. Önnek ezért joga van az illetékes járásbíróságon pert indítani a járási rendelőintézet ellen. Keresete eredményes lesz.

Dr. FEJŐ

17