A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-25 / 13. szám
Felmászva a másfél-kétezer méter magasan fekvő sziklacsúcsokra, sokféleképpen lehet eltölteni az ott-tartózkodásra szánt időt. Megfelelő időjárás esetén bőven lehet a kilátásban gyönyörködni; bárki jóízűen elköltheti itt a hátizsákba csomagolt szárazkosztot, élvezheti az éles hegyi levegő tisztaságát ; ám a sziklacsúcsokon való pihenés jó alkalom a tűnődésre is. A Gertachon, a Lomnici-nyeregben, a Zöldtavi-csúcson, a Furkotán, a Krátkán, a Sátánon vagy a többi tátrai csúcson üldögélve — mondjuk — a Magas-Tátra zsúfoltságáról, a turizmus fejlesztésének árny- és fényoldalairól is érdemes merengeni. Érdemes, hiszen kincsünk és büszkeségünk ez a poprádi síkságból hirtelen, hatalmas ívben kiemelkedő óriáshegység. De mert tátrai sétáját a riporter sem rögtön a sziklacsúcsokon kezdi, először nézzünk szét az alacsonyabban fekvő tengerszint feletti magasságok övezetében! • • • A Vazsec folyócska hangulatos völgyében, Csorbán (Štrba) vagy Poprádon szinte már csupán karnyújtásnyira érzi az ember az illatos fenyőerdök és a hósipkás hegyek közelségét. A vadonatúj állomásépület túlsó oldaláról induló, helyi érdekű vasút piros vagonjai mégis hosszú percekig kanyarognak a keskeny vágányokon, amíg a szerelvény a Magas-Tátra szívébe: Ótátrafüredre (Starý Smokovec) érkezik. Itt már bármerre is pillantasz, a távolban mindenütt csak erdőt és hófödte sziklacsúcsokat látsz. Nem úgy ellenben a főúton és az üzletekben! A boltokban élénk forgalom, a sétányokon sokaság, az utat szegélyező padokon tavaszi szabadságukat élvező turisták s az üdülőházak vendégeinek százai. A városból érkezett, az erdők csendjében bízó ember percek múltán szinte megdöbben: hová lett a Tátra semmitől sem zavart, csöndes nyugalma és ipari szennyeződéstől mentes, tiszta levegője?! • • • Régen hullott ennyi hó a Tátrában, mint ezen a télen. Télen? Február végén, március elején jártam ott, éjszakánként mégis szibériai teleket idéző hóvihar tombolt; a szélvédett helyeken néhol térdig, néhol még mélyebben süppedtem a frissen hullott porhóba. Az időjárás valamennyi szeszélye ellenére azonban kérlelhetetlenül itt a tavasz, s figyelmünk újra a természet, az erdők ezerarcú világa felé fordul. Annál is inkább, mert napjainkban, sajnos, a madárfüttyös erdő már nemcsak gyantaillattal keveredő ózondús leve-12
