A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-25 / 13. szám
—völgye fölött alacs< ny, szürkére és sárgára festett házak bukkannak föl. Első pillantásra talán inkább raktárépületeknek tűnnek, mint a filmkockákon pergő tündérmesék „kacsalábon forgó", varázslatos otthonának. Ám a valóságban, akárcsak a mesékben, a külszín gyakorta megtévesztő — és ezúttal sincs ez másképp, hiszen ezekben a téglalap alakú, jobbára földszintes épületekben az elmúlt évtizedekben már a gyermekeknek szánt rajz-, báb- és játékfilmek ezrei készültek. Persze, kár múlt időben beszélni, hiszen a gottwaldovi filmgyárban dolgozó művészek: rendezők, operatőrök, forgatókönyvírók, a bábokat és állatokat megelevenítő animátorok — a műszaki személyzet segítségével — napról napra valóságos mesebirodalommá varázsolják a stúdiókat. Elvarázsolt lovagok, tündérkisasszonyok, írástudók és bohócok, katonák és zenészek, parasztok és földesurak, valós és képzeletbeli lények várják e „meseotthon” varázslóinak bűvös érintését, hogy aztán életre keljenek, könnyekre és kacajra fakasszák a nézőt, aki a bábukkal és az állatokkal együtt, pillanatok alatt a valóságból a mesevilág csodásán érdekes birodalmába lép. Vetítőtermek, laboratóriumok, hang- és képfölvevő stúdiók mellett vezet a folyosó HERMÍNA TYRLOVÁ, hazánk nemzeti művésze, államdíjas rendező és dramaturg, a világhírű csehszlovák bábfilmművészet úttörőjének dolgozószobájába. Beszélgetünk. — Gyermekkori szórakozásaim netovábbja a mesehallgatás, később a meseolvasás volt. Édesapám otthon, családi körben gyakorta szórakozott bábfaragással, én pedig rongyokból ruhát varrtam a figuráknak. így, „kosztümbe öltözve", már előadásokat is tarthattak a bábuk. Megnyitottam hát a családi bábszínházát... — meséli pályafutásának eredőit a művésznő. — Sorra eljátszottam kedvenc meséim hőseinek viszontagságait. Szüleim tapsa, édesapámtól kapott újabb bábok jelentették a jutalmat. És ahogy teltek-múltak az évek, egyre inkább éreztem, hogy felnőtt koromban is a bábművészettel szeretnék foglalkozni. A művésznő pályakezdése, a bábművészet iránti nyilvánvaló érdeklődése ellenére, mégsem volt egyszerű. Szülővárosában: Kroméŕižben nincs bábszínház, Prágában is sikertelenül próbál szerencsét, a mai értelemben ismert bábfilmeknek pedig akkoriban még hírük-hamvuk sincsen ... A fiatal Hermina kezében kitűnő bizonyítvánnyal eleinte ezért könyveket, folyóiratokat illusztrál, majd a prágai színházak egyikéhez színésznőnek szerződik. Jóllehet, sikerei vannak, mégis rádöbben: az ő művészi tehetsége és ereje elsősorban a kezében, a bábuk mozgatásában rejlik. Ekkor ismerkedik meg férjével, akivel közösen sikerül létrehozniuk az első csehszlovák rajzfilmstúdiót; innen pedig már igazán csak egyetlen lépés hiányzik a bábfilmhez ... Hermina Tyrlová rövidesen el is készíti az első bábfilm tervét, s néhány héttel később megkezdődhet a mindmáig népszerű „Hangya Feri” (Ferda mravenec) forgatása. Az első sikeres bemutatkozást az újabb és újabb bábfilmek egész sora követi — mígnem Tyrlová asszony neve fogalommá válik a hazai és a nemzetközi filmvilágban. — Valamikor magam varrtam a kosztümöket, magam vezettem és állítottam be a bábukat, magam világítottam, fényképeztem és rendeztem — emlékszik vissza a bábfilmkészítés hőskorára a művésznő. A bábuk, figurák, állatkák életrekeltésének érdekes titkaiba a stúdiókban avat be vendéglátóm. A felvevőgépek előtt nagyfokú ügyességet, szinte végtelennek tűnő türelmet igénylő művészi munka folyik. A moziban vagy a tévé képernyője előtt ülve ugyanis másodpercenként huszonnégy filmkocka pereg le az ember szeme előtt, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyetlen másodpercig tartó cselekmény kereken huszonnégy mozdulattöredékböl áll! Könynyűszerrel kiszámítható, hogy milyen roppant munkát jelent — mondjuk — egy nyolc-tíz perces bábfilm elkészítése! A gottwaldovi filmstúdióból, a gyermeki képzelet „kacsalábon forgó kastélyából" hazafelé igyekezve Borisz Polevoj egyik ideillő gondolata jutott eszembe, miszerint: a mese a gyermekek álomvilága ... Hermina Tyrlová és alkotócsoportja munkája láttán azonban úgy érzem, hogy a gottwaldovi filmgyárban végzett munka — a gyermeki illúziók bűvös világán túlmenően — a felnőttek szórakozást, pihenést nyújtó álomvilága is. MIKLÓSI PÉTER Ebben az elegáns lakkcipőben biztosan nem lépnek egymás lábára a táncosok! Fénykvarcóra. * olyan kvarc faliórát gyártott, amely- UF' §■ nek működte- * ‘ ■ Tu.-J téséhez ele- t gendö a szoba szűrt fénye. Az . M«1 számlapon található jelek — a két négyzetcentiméter felületű fénycellák — segítségével raktározza el a működéséhez szükséges energiát. A nap folyamén felhalmozódó fölös áram egy elemet tölt fel. Ennek segítségével több hétig jár az óra, akár a nyaralás idejére behajtott zsaluk mögött is. Földünk legritkább állatainak egyike, a vadteve. Eddig csak kevés embernek sikerült a félénk állatot ilyen közelről megörökítenie A televíziónéző hat héten át szórakozhatott A maláji tigris című olasz kalandfilm-sorozaton. A főszereplő Kabir Bedi iránt folytatásról folytatásra nőtt az érdeklődés. 1946-ban született Indiában, indiai apától és angol anyától. A főiskola elvégzése után dokumentum- és reklámfilmeket készített. Azután maga is színész lett. Öt év alatt 27 filmben játszott. A képen Kabir Bedi feleségével.
