A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-18 / 12. szám
Emberi sorsok bábán ásvány- és növénytani táblázatok, barátok szobrai, sziluettképei. Az egyik földszinti szobában észreveszem: színes festésű cseh parasztbútor a berendezés. Igen, Goethe vonzódott a népművészethez, sokszor járt, állítólag huszonhétszer, a csehországi fürdővárosokban, bejárta a környező falvakat is, onnan hozatta a bútordarabokat. — Érdekes — mondom. — És az is, hogy itt ebben a nagy vázában mindig friss a virág — mondja Lotti. — Turisták hozzák, csehszlovákiaiak is. Gyerünk csak vissza a kertbe, hozzunk egy szálat mi is. Utána a parkot járjuk. Árnyas útjai elvezetnek Károly Ágost fejedelem nyári rezidenciájához, a római házhoz, a mesterséges romokhoz, a Felsentorhoz, a folyóparti horgászhelyekhez. És milyen jó séta közben arról beszélgetni, hogy Goethe, a költő, valójában a tettet, a gyakorlati cselekvést a puszta teoretizálás és filozofálás fölébe helyezte. Harmadnap reggel szomorúnak látszik Lotti, s egyre szomorúbb, ahogy a további útiprogramot tervezzük. — Ha már itt járunk — mondja —, el kell menni az Ettersberg-hegyre is, ahol a hírhedt buchenwaldi koncentrációs tábor látható, azt is meg kell nézni. A Goethe-ház hátulról, a kert felől Goethe kerti háza — Természetesen — helyeslem. Kifakadt: — Neked! És elfordul. — Még nem is éltem akkor, de én nem mondhatom így, én csak azt mondhatom, hogy én is, én is ... Nem engedem kimondani, mert értelmetlennek tartom a nemzedékekről nemzedékekre szálló önvádaskodást, bűntudatot. Döntök: — Ma még itt maradunk. Ismét a várost járjuk, de már nem a humanista hagyományokat keressük, hanem a jelent. Ellátogatunk az úttörőtáborba, megnézünk ott egy fényképkiállítást, a Türingiai Országos Könyvtár munkatársánál érdeklődünk, hogy milyen kiadványok jelentek meg a német ellenállási mozgalom résztvevőinek visszaemlékezéseként. Még a vetítőterembe is bemegyünk, aztán az ifjúsági klubba. Késő este érkezünk vissza a szállodába. A kapuban megáll Lotti, és Thomas Mann Goethéről írott regényének szavaival figyelmeztet : — Nézte, nézte Lotte az őszi éj ködén át pislákoló csillagokat... 5 nézi. HAJDÚ ANDRÁS A szerző felvételei A TÖRVÉNY SZIGORÁVAL Érdekes és mindenki számára tanulságos büntetőjogi témákra összpontosító szemináriumra szóló meghívót kézbesített február derekán a posta. A bűnözéssel foglalkozó újságíróknak ezen az összejövetelén — a Szlovák Sajtó- és Tájékoztatásügyi Hivatal szervezésében — az SZSZK Legfőbb Ügyészségének és Legfelsőbb Bíróságának vezető dolgozói a szocialista törvényesség, illetve a társadalmi tulajdon szilárdabb, következetesebb védelmét célzó központi intézkedések lényegét ismertették a hírlapírókkal. Aligha lesz érdektelen leszögezni, hogy a közvagyon szigorúbb védelmét szorgalmazó kormányrendelet megszületését több esztendő ilyen vonatkozású bűnperei tapasztalatainak összegezése, valamint egy, számos statisztikai adattal alátámasztott és tudományos igénnyel készült oknyomozó felmérés kiértékelése előzte meg. Mind a közelmúltban hozott kormányrendelet céljának, mind az annak kiindulópontjául szolgáló alapanyagoknak lényege: társadalmunk egyik legsürgetőbb, legtöbb odafigyelést és összefogást igénylő kriminológiai gondja — a közvagyont károsító bűnözés arányának csökkentése. A törvényszegő cselekedeteknek ebben a csoportjában különböző „kivitelezésű", másmás horderejű bűncselekmények szerepelnek: lopás, betöréses lopás csakúgy, mint nagy tételben előforduló sikkasztás, esetleg rongálás, hűtlen vagy gondatlan kezelés, de gyakorta tapasztalni a közvagyon elprédálásának egyéb formáit is. Természetesen, ennek megfelelően az elkövetők is különböznek egymástól. Eltérőek a tettesek személyiségi sajátosságai, s esetenként változnak a bűnelkövetők céljai, törekvései; csupán a törvényszegés motívumának lényege azonos szinte valamennyi esetben: minél előbb és minél busásabban meggazdagodni, esetleg bizonyos anyagi javakkal járó előnyöket szerezni. A személyiségi vonásokat kutatva kiderül, hogy a bűnöző általában csak a saját szükségleteit és érdekeit tartja szem előtt; rendszerint több anyagi eszköz megszerzésére törekszik, mint amennyit elvégzett munkájának arányában a társadalom számára biztosít. A szocialista társadalmi tulajdont megcsonkító bűnöző egyéni érdekeit a társadalmi érdek fölé helyezi és a közvagyont egyszerűen közprédának tekinti. Könnyen általánosítható tapasztalatokra lehet bukkanni a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények elkövetőinek indítékait kutatva is. Első helyen a harácsoló, vagyongyűjtési és nyerészkedési törekvések állnak. Figyelemre méltó, hogy a társadalmi tulajdon ellen vétő egyének többsége jó anyagi feltételek között él, és személyes szükségleteit legális jövedelméből fedezi. A vádlottak padjára került egyének vallomásainak elemzéséből kiderül, hogy a közvagyon ellen vétő bűnözők mindig önzőén egyéni javaik gyarapítására törekszenek. Viszonylag gyakran fordul elő a vagyonjogi bűncselekményeknek az a fajtája, amikor a gazdálkodással, közös tulajdon felügyeletével megbízott, vagy anyagi felelősséggel járó beosztásban dolgozó személyek viszszaélve a kínálkozó alkalommal, a közös tulajdont úgy használják, mintha a sajátjuk lenne... Ezt a feltevést az a statisztikai felmérés is igazolja, mely szerint különösen az önálló intézkedésre jogosult személyek körében történik gyakran sikkasztás, esetleg a társadalmi tulajdon meglopásának más formája. A büntetőperek jegyzőkönyveiből és a bírói ítéletekből az is kiderül, hogy több eset hátterében a tartási és gondozási kötelezettség elmulasztása húzódik meg. A bűncselekményekre vetemedő egyének vallomásaiban vissza-visszatérő indok a „pillanatnyi pénzzavar". Az elkövetők jelentős százaléka ily módon indokolja tettét. A nyomozati eljárás során sok esetben az is kiderül, hogy az elkövetők bizonyos hányada — legalábbis tanúvallomásaik alapján — nem akar a társadalom vagyona ellen bűncselekményt elkövetni, csupán „kölcsön veszi" a rábízott összeg egy részét mert — úgymond — éppen nagyobb vásárlás, utazás vagy egyéb tetemesebb öszszegre rúgó kiadás előtt áll. Az egyre későbbre halogatott visszafizetési idő alatt a dologra fény derül, az illető pedig a vádlottak padján végzi. Ezzel kapcsolatos az az érdekes észrevétel, miszerint a „pillanatnyi pénzzavarból" eredő igények kielégítése után a visszafizetési kötelesség érzete elgyengül, fokozatosan elhalványul a következményektől való félelem, mígnem kialakul a végleges eltulajdonításba való belenyugvás „békés" tudata. Nem elhanyagolandó a kriminogén környezet rossz hatása sem. Iszákosság, rendezetlen családi élet bűnözőkből vagy kétes egzisztenciájú elemekből álló baráti kör, munkakerülésre hajlamos életmód szerepel a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények elkövetőinek csaknem huszonöt százalékánál. Ezek az okok azonban többnyire más okokkal együtt jelennek meg. Például: a társadalmi tulajdon elleni bűncselekményt elkövetőknek mintegy fele büntetett előéletű, jelentős hányada pedig visszaeső bűnöző. Mindez a kiszabott büntetés hatékonyságának fokozását, az átnevelés és a megelőzés fontosságát állítja reflektorfénybe. Az SZSZK Legfőbb Ügyészségének és a Legfelsőbb Bíróságnak álláspontja szerint a közvagyon elleni bűnözés a törvényszegő tetteknek egyik sajátos és különösen veszélyes fajtája, amelyre különféle foglalkozásbeli sajátosságok, sok esetben pedig harácsoló vagy káros kispolgári nézetek is kihatással vannak. Az újonnan született, a szocialista törvényesség megszilárdítását célzó kormányrendelet, valamint az ügyészségek és a bíróságok mindennapi gyakorlata rámutat, hogy a közvagyon semmi esetre sem közpréda! Aki pedig „összetéveszti" ezt a két fogalmat, és a társadalmi tulajdon kárára szándékszik meggazdagodni — annak mesterkedései előbb-utóbb a bírósági tárgyalóteremben érnek véget, ahol minden vádlottnak a társadalom érdekeit képviselő törvény szigorával kell számolnia! A perdöntő bizonyítékok terhe ugyanis minden esetben súlyosabbnak bizonyul a hoszszabb-rövidebb idő alatt összeügyeskedett, „természetesen" a közösből elemeit kisebbnagyobb vagyonkánál. 17
