A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-18 / 12. szám
magángyűjtők anyagát is közszemlére tennék. Amiként a „Gömör-Kishont" című újság közleményeiből is kitűnik, a tervezett kiállítás végső célja az volt, hogy a leendő megyei múzeum létrehozásának programját szolgálja. S a kiállítás megnyitását követő nyilvános gyűlésen, 1882. szeptember 4-én, valóban megalakult a Gömörmegyei Múzeumegyesület. Ez egyszersmind a megyei múzeum létrejöttét jelentette innen keltezzük a Gömöri Múzeum fennállását. A múzeumegyesület küldetése 1886-tól megváltozott és leszűkült, mivel abban az évben megalakult a Gömörmegyei Közművelődési Egyesület, amely saját hatáskörébe vonta a múzeumügy támogatását. Mindezekben a folyamatokban számos gömöri személyiség szerzett elévülhetetlen érdemeket — névsoruk ismertetése sokáig tartana. Kimagasló alakká nőtt köztük a haladó nézeteiről ismert Fábry János, aki szakmai tudásán, forró lelkesedésén kívül arról is nevezetes volt, hogy optimális feltételeket teremtett a megyében a magyarok és szlovákok szoros kulturális együttműködéséhez. A megyei múzeum egyesülete 1906-ban lépett ismét előtérbe. Rendszeres állami támogatást vívott ki a múzeum fejlesztésére, és 1910-ben megvásárolta a várostól a tüzérlaktanya épületét. E lépés rendkívüli fontosságát bizonyítja az is, hogy ma is ebben az épületben van a Gömöri Múzeum. Fábry János (akinek pályafutása külön tanulmányt érdemelne) 1907- ben halt meg, tehát még megérhette élete egyik nagy művének betetőzödését. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után a megyei múzeumegyesületet feloszlatták. Az illetékes minisztérium átszervezési rendeleté nyomán 1925-ben kezdődött el újra a múzeumegyesületi tevékenység. 1926 márciusában pedig lezajlott a Gömör-Kishonti Múzeumi Egyesület (Gemer-malohontský muzeálny spolok) alakuló gyűlése. Ez az egyesület egészen 1938-ig irányította a múzeum munkáját. A háborús éveket követően új fejezet nyílt a múzeum történetében. Holéczy Miklós gimnáziumi tanár került az intézmény élére, melynek államosítása 1950-ben következett be. Ettől fogva a rimaszombati múzeum szerves részévé vált Szlovákia múzeumhálózatának. Holéczy Miklós példásan végezte a beosztásával járó teendőket, s munkájában sokat segített neki Mária Prapotníková, a múzeum akkori egyetlen fizetett munkatársa. Mintegy tíz évig tartott, míg az akkori honismereti jellegűnek nyilvánított járási múzeum megtalálta helyét az új társadalomban. Állandó kiállításait a materialista világnézet szellemében korszerűsítették. A szocialista rendszer minden segítséget megadott a múzeum eredményes fejlődéséhez. Megnyílt a munkásmozgalom és a CSKP történetének állandó kiállítása, s az épület kibővítése és a termek átrendezése nyomán a honismereti gyűjtemény immár geológiai, biológiai, régészeti, történelmi, néprajzi és képtári részlegből tevődött össze. A Gömöri Múzeum véglegesen regionális jelleget nyert, s gyűjtési terrénuma egyértelműen a rimaszombati és a rozsnyói járás területe lett. Az új épületszárny elkészültével a szakemberek munkakörülményei is megoldódnak. A 6. ötéves terv folyamán ugyanis a hivatásos múzeumi dolgozók kollektívája is kibővült, jelenleg 16 fizetett dolgozója van a múzeumnak. Az utóbbi években magas szintre emelkedett a múzeum tudományos kutatómunkája és népművelő tevékenysége, s dolgozói jelentős segítséget nyújtanak a nemzeti bizottságoknak is. A centenárium alkalmából „A rimaszombati járás fejlesztésében szerzett érdemekért” kitüntetést kapta meg a Gömöri Múzeum. A százéves múzeumban tovább folyik a lelkes serénykedés. Persze gondok és megoldásra váró problémák is akadnak. Reméljük, hogy ha a járási könyvtár kiköltözik majd a múzeum épületéből, s a régóta tervezett járási képtár ügye is dűlőre jut, tovább fog tökéletesedni a munka, híven azokhoz a tiszta és nemes ideálokhoz, melyek az első igazgatót, Fábry Jánost vezérelték hajdan, s ama sokrétű követelményeknek megfelelően, amelyek e nemzetiségileg vegyes lakosságú területen nem téveszthetők szem elől. VERES JÁNOS 13
