A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-04 / 10. szám

Hallottukolvastuklattuk Innen'onnan FOLYÓIRAT A cseh színház éve Mindazok, akik több-kevesebb figyelemmel kísérik kulturális életünk eseményeit tudják már, hogy az 1983-as esztendő a cseh színház éveként kerül be a kultúrtörténetbe. S a szinházkultúrában jártasabbak azt is tudják, milyen jelentős, eleddig egyedülálló esemény ez a cseh színházművészet törté­netében. Minderről a Cseh Drámaművészek Szövetsége kéthetente megjelenő lapjának, a Scénának múlt évi utolsó számában ol­vashattunk. František Černý írásában visz­­szatekint a cseh színházművészet kétszázé­ves történetének kiemelkedő és meghatáro­zó eseményeire, téve ezt azzal a szándékkal, hogy a múlt felidézése álljon mindig a jelen és a jövő szolgálatában. Több jelentős évforduló is indokolja, hogy éppen az 1983-as évet hirdessék meg a cseh színház évének. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy április 21-én lesz két­száz éve annak, hogy a prágai Gyümölcspi­acon megnyílt a Tyl színház — „amely tanúja a nemzeti megújhodás alatti cseh hivatásos színházművészet születésének" —, a másik pedig, hogy november 18-án a Nemzeti Színház megnyitásának lesz a szá­zadik évfordulója. Közép-európai viszonyla­tokról szólva a szerző megemlékezik írásá­ban többek között arról, hogy a lengyelek és a magyarok is — néhány év eltéréssel — a mostani időszakban ünnepelték, illetve ün­nepük majd hivatásos színházművészetük létrejöttének kétszázadik évfordulóját. A cseh színház éve — mint azt a szerző is írja — számtalan alkalmat és lehetőséget kínál majd a cseh színházművészet múltjá­nak és jelenének megismerésére. Jelentős számú — a színházzal, színháztörténettel kapcsolatos — könyv jelenik meg majd az év folyamán, köztük a Cseh Színháztörténet IV. kötete. Különböző kiállítások idézik majd fel a cseh színházkultúra múltját, mint a már említett Tyl színház kétszázéves történetét bemutató kiállítás, és a Nemzeti Múzeum­ban megrendezésre kerülő kiállítás a Nem­zeti Színház századik évfordulója alkalmá­ból. S az év legjelentősebb eseménye pedig az átépített Nemzeti Színház megnyitása lesz. Németh Gyula TELEVÍZIÓ Utószó az Antonioni­­sorozathoz Dicsérendő vállalkozás volt a magyar televí­zió Antonióni-sorozata. Minthogy vala­mennyi adásáról nem volt módunkban Írni, a legutóbb vetített három filmről (A nagyí­tás, Zabriskie Point, Foglalkozása: riporter) s az egész ciklus tanulságairól most szólunk röviden. Nos, az utolsó három film különlegessége az Antonioni-életművön belül, hogy a ren­dező (nemcsak képletesen, valóságosan is) elhagyja a Pó-vidéket s olasz hazáját, s internacionalista (kozmopolita?) művésszé válik. „A nagyítás"-t Londonban rendezi a Párizsban élő kitűnő argentin Író, Julio Cor­­tázar novellája alapján, a „Zabriskie Po­­int"-ot nemcsak hogy Amerikában készíti, de ízig-vérig amerikai a film problematikája is, a „Foglalkozása: riporter" meg egyene­sen hármas koprodukcióban készült. Ártott-e, használt-e Antonioni művésze­tének az internacionalista-kozmopolita vál­tás? Már olyan értelemben, ahogyan példá­ul, hírlik, Jancsónak egyáltalán nem vált előnyére az, hogy olasz megrendelésre ké­szített filmeket, — tudomásunk szerint a leggyengébb Jancsó-müveket. Nos, Antoni oninak egyáltalán nem ártott meg a kozmo polita környezet. Sőt! Nem azt akarjuk állí­tani, hogy A nagyítás vagy a Zabriskie Point jobb filmek, mint a Kaland vagy a Vörös sivatag, erről szó sincs. Ez utóbbiak vérbeli olasz filmek s bennük a rendező elmondott mindent, amit e témáról még el lehetett mondani a neorealizmus s Fellini—Pasolini mellett és után. Antonioni van olyan nagy művész, hogy rájött: e témakörben már csak ismételheti önmagát (Lásd megint a Jancsó-párhuzamot!) így hát kilépett önma­gából. Volt ereje több, mint ötvenéves korá­ban váltani. Ez tehát az egyik nagy tanulsága az Antonioni-ciklus második felének. A másik tanulság: hogy mennyire érdeklik ezt az immár klasszikusnak minősíthető nagy mestert a jelenkor s főként a mai fiatalok problémái. Mi sem jellemzőbb erre, mint a Zabriskie Point. Itt már szó sincs a Pó-vidék neorealista-ízü nyomoráról, a Kaland vagy az Éjszaka „dolce vita-izű" kiábrándultsá­gáról, fásult csömöréről, a Vörös sivatag idegbajos asszonyának mára, valljuk be, kissé elcsépelt problémáiról. Itt már sokkal többről van szó: Antonioni művészete, ha lehet, még egy magasabb (filozófiai) régi­óba lépett. (cselényi) KÖNYV Osmanné Sági Judit — Erdélyi Alisza: Mi a neuropszicho/ógia Az emberiséget ősidők óta foglalkoztatta a lélek rejtelmeinek kifürkészése. Bár Hippok­­ratész majd két és félezer esztendeje megír­ta, hogy a pszichés folyamatok eredője és irányítója az agy, ezt századokon keresztül csak rossz tréfának tekinthették, mert nem fogadták el. Gyakorlati igazolás híján pedig évszázadokon át kitartóan butították egy­mást a rémesebbnél rémesebb ötletek ki­agyalói, illetve ők ezt a képességet nem az agynak, hanem a szívvel, vérrel, és minden lehetséges emberi szervvel hozták kapcso­latba, föléje helyezve a mindenható szelle­met, amely — úgy gondolták — mindenért megbocsát. Hogy ki vagy mi bocsátott meg, nem tudjuk, de a tudomány nem, mert az enyészet süllyesztő aknájába tessékelte az elképesztő spekulációkat. íme, ez a sorsa a fantazmagóriáknak! Legföljebb a népnyelv őrzött meg néhány kifejezést a „jószívű", „rosszmájú", „vérmes", „epés" stb. alakok­ban. Itt vissza kell mégis pillantanunk őseink sámánjainak sírjába, mert számukra a kopo­­nyalékelés nemcsak a véres csatákból volt ismeretes. A leletek igazolták, hogy tudato­san fúrták meg páciensük koponyáját, s ez a beavatkozás hallucinációhoz vezetett, agya­fúrt lett az illető. Elképzelni is borzasztó, hogy megszellőztetett lelkűk által látomása­ikban milyen „isteni" jóslatokra voltak képe­sek. Szerencsére a tudomány és az anatómia fejlődése, mely szorosan összefügg a kutató és mérőműszerek skálájának gyarapodásá­val, oda vezetett, hogy az agy szerepét pontosan feltárták. Ez a könyv nemcsak a feltárás útját vázolja néha fantasztikusnak tűnő, mégis valós eset­­tanulmányaival, hanem arra is rávilágít, hogy az idegrendszer bonyolult felépítése milyen teljesítményre képes, illetve csak egy apró meghibásodása is milyen zavarokkal járhat a viselkedésben, gondolkodásban, érzelmek­ben stb. A neuropszichológia tehát a pszi­chés jelenségek idegrendszeri hátterét tér­képezi fel azzal a céllal, hogy bizonyos pszi­chés zavarok esetében hol keresendő vagy gyógyítandó ez a rendszer, illetve fordítva, hogy bizonyos szervi, idegi károsodás után milyen lelki (érzelmi, értelmi, viselkedésbeli, magatartási) zavarok várhatók. Ezek az ismeretek a helyes nevelési mód­szerek kidolgozásához is hozzásegítenek, mint például a beszéd és gondolkodás fej­lesztéséhez, anélkül, hogy felesleges terhe­ket rónának az agysejtekre, mivel a terhelést nem annyira a mennyiség jelenti, hanem a minőségi torzulások. S mint ahogy az anya­nyelvén érti az ember legjobban a világot, úgy az idegrendszerhez is annak rendszere és logikája szerint kell közelítenünk. Mihályi Molnár László HANGLEMEZ Brahms — Magyar táncok Köztudott, hogy Johannes Brahms korán kapcsolatba került a magyar zenével. Egé­szen fiatal korában lett a világhírű magyar hegedűvirtuóz, Reményi Ede állandó zongo­rakísérője; Joachim József, a múlt század másik nagy magyar hegedűművésze pedig Brahms szűkebb baráti köréhez tartozott. E jóbarátság egyik bizonyítéka például az a tény is, hogy Brahms „D-dúr hegedűverseny Op. 77" című művét Joachim Józsefnek dedikálta. Számos zeneesztéta a mű utolsó tételének dallamvilágát magyaros jellegűnek érzi, ami viszont érthető is, hiszen Brahms problémáit Joachimmal konzultálta meg, aki ujjrenddel és vonásnemekkel látta el a hege­dűszólamot. Magyar barátai társaságát keresve Brahms — aki Bécsben élt, gyakran ellátogatott Bu­dapestre. A zenetörténetből tudjuk, hogy ekkor már több nem magyar zeneszerző műveiben tűntek fel a magyar verbunkos zene elemei, amelyek a XVIII. század végén kezdtek ismertté válni Magyarország határa­in túl is. Brahms szintén megismerkedett a magyar verbunkos zene elemeivel, s ezek a nyugat­európai fül számára egzotikusnak tűnő dalla­mok, valamint a virtuóz játékot produkáló cigányzenekarok daliamai felkeltették érdek­lődését. Olyannyira, hogy ezekre az eredeti magyar dallamokra építette fel magyar tán­cait, ezeket az egyszerű formájú, ám koránt­sem igénytelen szerzeményeit, s bennük a magasabbrendü szórakoztató muzsika leg­nemesebb hagyományait folytatta. A magyar temperamentumot, a magyar népi dallamok és a verbunkos zene szépségeit és Brahms nem mindennapi zeneszerzői tehetségét öt­vöző, sokféle változatban és feldolgozásban ismert „Magyar táncok"-at az Erato cég és a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat közös gondozásában megjelent új Hungaroton­­lemezen Hidas Frigyes hangszerelésében, a világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekar kiváló előadásában hallhatjuk. Sági Tóth Tibor A képen látható épület Velencét juttatja az ember eszébe, pedig valójában áz Egyesült Államokban, a Floridai-félszige­ten áll. A Szovjetunióban kipróbálták az URAL—3 miniléghajók első, ember ve­zette példányát. A héliumtöltésű szállító léghajók 15 tonna hasznos teher feleme­lésére és szállítására alkalmasak. Sao-Sao, a madridi állatkert pandanős­ténye a világon először ikerbocsokat hozott a világra, mesterséges megter­mékenyítés eredményeként. A 110 grammos elsőszülött után egy órával jött a világra a 75 grammos ikertestvér, amelyet inkubátorba kellett helyezni. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom