A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-04 / 10. szám
Miklósi Péter: A 6.40-ESSEL ÉRKEZNEK Szilvássy József: HOSSZÚ, FORRÓ TAVASZ? Zs. Nagy Lajos: A KULTÚRA KÉT ARCA Szabó G. László: A SZARKA ÉS A GYÖNGY Mécs József: A KÉTHÓNAPOS VÁROSBAN Zolczer János: RÓMA - AZ ÖRÖK VÁROS Címlapunkon V. Pfibyl felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Ösl. armády 35. Felelős: Ozsvald Árpád főszerkesztőhelyettes. Telefon: 336-686. Főszerkesztő-helyettes: Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie, tel.: 522-72, 815 85 Bratislava, Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. Minden jel arra mutat, hogy a világ legfejlettebb tőkésorszá ga, az Egyesült Államok gazdasági vonalon térdre kényszerül Japán előtt. Az USA kereskedelmi mérlege tavaly óriási deficittel zárult Japánnal szemben. De ugyanez a helyzet Japán és nyugat-európai partnereinek viszonylatában is. Tanulmányok egész sora születik mostanában Londontól New Yorkig, amelyekben a „japán csoda" mozgató elemeit kutatják. Egy, francia gazdasági szakemberek által végzett legutóbbi felmérés érdekes adatokat közöl a japán dolgozók munkabírásáról, valamint szakképzettségük színvonaláról, ami a szerzők szerint, magasan a francia átlag fölött van. Ha ehhez hozzáadjuk a gyakran szinte fanatikus ragaszkodást az elvégzendő munkához, akkor nem maradhat semmi kétségünk afelől, hogy behozhatatlan előnnyel találjuk magunkat szemben — állapítja meg a szerzőpáros. Az sem mindegy, persze, hogy milyen munkát végeznek a dolgozók. Mert ugye van „némi" teljesítménykülönbség akkor is, ha az egyik ember ló vontatta eke szarvát szorongatja, míg a másik traktorhoz kapcsolt görgőekével szánt. Sokak egybehangzó véleménye szerint Japán akkor fogta be a jó szelet vitorláiba, amikor éles előrelátással azon iparágak felé terelte a figyelmet, amelyek távlatilag a legjövedelmezőbbeknek bizonyultak. Ilyen volt például az elektronikai ipar, ahol most vitathatatlanul Japán első a világon. Nem kis csodálattal szemléljük manapság egyegy terméküket, amely műszaki paramétereiben oly látványos, hogy törvényszerűen töprengésre késztet bennünket, hogy vajon hol lehetnek az emberi alkotókészségnek a határai. S íme még egy tény, amely nemcsak erre a keletázsiai országra jellemző: Japán nem bővelkedik sem energiahordozókban, sem nyersanyagokban, tehát főleg az energia és a nyersanyagok iránt nem igényes iparágakat kellett kényszerűen fejlesztenie. Az ilyen termeléshez magas szakképzettséget igénylő minőségi munka szükséges. Vagyis e téren mi is példát vehetnénk Japántól, mert hiszen Csehszlovákiának is meglehetősen szűk az energia- és nyersanyagbázisa. Azonkívül nem szabad figyelmen kívül hagyni a jelenleg világviszonylatban uralkodó gazdasági recessziót sem, ami ugyancsak a minőségi változások felé tereli a figyelmet Keleten és Nyugaton egyaránt. A gazdasági visszaesés gyakorlati megnyilvánulásai megosztott világunkban természetesen eltérőek. Míg a tőkés országokban hatalmas arányú a munkanélküliség, csődbe jutott vállalatok tucatjai jelzik útvonalát, a szocialista országokban ésszerű együttműködéssel és központi szabályozással próbálunk enyhíteni a kényszerű helyzet szorításán. Gazdasági és társadalmi fejlődésünk fő irányelvei különböző összefüggésekben taglalják az elektronika s ennek keretében a mikroelektronika lehető legdinamikusabb fejlesztését az elkövetkező évek során. A miértről már esett szó, de nem árt, ha most egy újabb vonatkozásban is rámutatunk e követelmény megalapozottságára. Mostanában gyakran emlegetjük, hogy gazdaságunkban intenzivebbé kell tenni a minőségi fejlődést. Megteremteni, illetve fejleszteni a mikroelektronikát nálunk, amikor a műszakilag legfejlettebb országok évtizedes előnyben vannak velünk szemben? — kérdezik sokan. Igen — csak ez lehet az egyöntetű válasz. Több nyomós okunk van a hazai gyártás megszervezésére. Tehetjük ezt azért, mert műszakilag nem lehetetlen viszonyaink között a precíz munkát igénylő, mikroproceszszorok előállítása, s erre tettrekész szakember-gárdával is rendelkezünk. Nem utolsósorban fontos ez azért is, mert a 2
