A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-04 / 10. szám

numerikus, tehát mikroelektronikai vezérlésű gépipari termékeknek lényegesen magasabb az ára a világpiacon, s például fémmegmunkáló gépek esetében már csak ilyenekben van kereslet. De ezenkívül stratégiai szempontok is közrejátszanak. Honvédelmi szempontból is fontos, hogy a hadászatban oly nagy szerepet játszó mikroelektronika ne legyen tőkés behozatal függvénye. Ilyen meggondolások vezérelték legfelső irányító szerveinket akkor, amikor a hazai gyártás mellett döntöttek. Volt mire alapozni, hiszen annak idején, már az elektronikában olyan nagy múltú vállalataink voltak, mint például a rožnovi Tesla. Az első lépéseket egyrészt külföldről behozott technológiák, másrészt a hazai fejlesztés alapján tettük meg. S miután az igyekezetei egyre több siker koronázta, elkezdődhetett a szűkebb értelemben vett szakosítás. Ennek keretén belül jutott többek között a pőstyéni (Piešťany) Teslának is az a feladat, hogy elkezdje a mikroelektronikai elemek gyártását.

— Ekkor már tudtuk, hogy a hazai termelésnek egyre inkább önállósulnia kell — mondja Ján Garaj, mérnök, a műszaki tudományok doktora, a Szlovák Műszaki Főiskola Vegyi Technológiai Karának professzora. — Egyébként, nyugati országok több — szerintük haditermelésben is alkalmazható — berendezésre, technológiára és alapanyagra kiviteli embargót rendeltek el. Például a termeléshez nélkülözhetetlen szupertiszta vegyszerek behozatalának esetében tapasztaltunk ravasz taktikázást nem egy külföldi vállalatnál. Ez is a hazai fejlesztésre késztet minket, nem beszélve a néha csillagászati összegeket kitevő árakról. Például egy kilogramm szupertiszta gálium több millió koronába kerül.

— Nézzük tehát, milyenek az esélyeink a fejlesztésre idehaza.

— Kétféleképpen lehet megközelíteni a kérdést. A kutatás-fejlesztés, illetve a termelés vonalán. A mikroelektronikához szükséges speciális vegyszerek fejlesztésére hazánkban még nincs konkrét program. Ezen a téren tehát van mit pótolni. A kutatás pillanatnyilag nem egységes, ezért az elért eredmények sem'lehetnek látványosak. Példának itt is a szovjet tapasztalatokat állítanám, ahol úgy oldották meg a feladatokat, hogy nagyobb egységekbe tömörítették a kutatásban és a termelésben dolgozó szakembereket. Sajnos, nálunk az oktatási rendszernek nincs olyan szakosított ágazata, amely a mikroelektronikában alkalmazott szupertiszta vegyszerekkel foglalkozna tananyagként. Ezt a problémát esetleg meg lehetne oldani levelező vagy esti tagozatok indításával. Az oktatók között vannak jól képzett szakemberek, akik gyorsan alkalmazkodni tudnának a megváltozott körülményekhez. Nem egy olyat ismerek, aki már idáig is több konkrét feladat megoldásába kapcsolódott be. Én itt most csak Ľubomír Lapčík mérnököt, docenst, kandidátust említeném, akinek nevéhez már e téren is számtalan újítás fűződik. Rendszeres kapcsolatot tart fenn a

pöstyéni Teslával, és olyan kérdésekre keres választ, amelyek a termelés gazdaságosságát befolyásolják. Folytatva a korábbi gondolatmenetet, hátrányként említeném a gyönge műszaki ellátottságot, hiszen gyakran kellő műszerek nélkül vagyunk kénytelenek dolgozni, illetve nem egy berendezést magunknak kell megszerkesztenünk, ha nem akarunk megakadni a munkában. Aztán itt van maga a termelés. Ezen a téren is minőségi változást várunk. Eljött az ideje, hogy mi is áttérjünk az ún. gáliumtechnológiára. Ennek érdekében már Žiar nad Hronomban kísérleteznek a szupertiszta gáliumarzenid előállításával.

— Gazdaságos ágazatnak ígérkezik a mikroelektronika hazánkban?

— Mint minden új dolognak, ennek is fejlődésen kell átmennie. A külföldi példák azt bizonyítják, hogy igenis, fölöttébb gazdaságos vállalkozás ez. Mi még nem tartunk ott, hogy fillérekért tudnánk előállítani, mondjuk egy mikroprocesszort. De — és ezt hangsúlyozom — elöbb-utóbb el kell hogy érjük a gazdaságosság szintjét. Különben is, téves nézet az, hogy csak a gazdaságos termelés a hasznos. Vannak szükség kiváltotta beruházások is. Még valami, ha teszem azt, a mikroprocesszor gyártója vállalaton belül nem is tud kimutatni hasznot, azoknak a gépeknek az exportőre számára, amelyeknek vezérlőegységében ezeket alkalmazzák, többszörösen visszatérülnek a költségek. Népgazdasági szempontból így aztán már nem beszélhetünk veszteséges termelésről.

Fölvetődik a kérdés, nem lehetne-e a KGST országokon belüli együttműködéssel lendíteni a fejlődés kerekén. Itt most elsősorban nemzetközi szinten megszervezett kutató-fejlesztő munkára gondolok, nem árucserére. Jelenleg még csak a kapcsolatteremtésnél tartunk. Addig sajnos lehetetlen elmélyültebb kutató munkára gondolni, amíg erre nincs megfelelő létszámú jól képzett szakembergárda. Ezért pillanatnyilag csupán az árucserére szorítkozhatunk. Annak felmérése, hogy hol tartanak a szupertiszta vegyszerek fejlesztésének és gyártásának terén a Szovjetunióban, nagyszerű mód nyílt az előző év végén Bratislavában. Itt szervezték meg ugyanis azt a már több éves múltra visszatekintő vándorkiállítást, amelyen éppen az említett termékek kerültek a vitrinekbe. A látogatás során a laikus is meggyőződhetett arról, hogy nagyon gazdag a termékek skálája. Különböző ágazatok számára kínáltak szupertiszta vegyszereket, egyebek között a mikroelektronikai ipar számára is. Ján Jelinek mérnöknek, a prágai Chemapol Külkereskedelmi Vállalat szakemberének, akivel a termet végigjárom, búcsúzás előtt szintén felteszek egy kérdést:

— Ön hogyan ítéli meg pillanatnyilag a szocialista országok közti nemzetközi együttműködést a szupertiszta vegyszerek előállítása terén?

— Nagyon nehéz együttműködésről beszélni. Egész sor különböző szintű

tárgyalásról tudok, de ezek rendszerint nem zárultak érdemi eredménnyel. Az árucserénél viszont figyelemre méltó fellendülés tapasztalható. A csehszlovák kivitel is elsősorban a Szovjetunióba irányul, évente kb. 300 millió korona értékben, ami kétharmada egész ilyen exportunknak. Mi elsősorban a kromatográfia számára fontos vegyszereket exportálunk. Ezek legnagyobb hazai termelője a bmói Lachema vállalat. Külföldi partnere a szovjet Szojuzreaktiv Tröszt. A közös kutatásra vonatkozóan is tudok példát felhozni. A Tiszta Vegyszereket Kutató Intézet vette fel e tárgyban a kapcsolatot a moszkvai Ireával. Ismételten hangsúlyozom, hogy ennek semmi köze a mikroelektronikában alkalmazott szupertiszta vegyszerekhez.

A többi szocialista országgal szinte semmilyen ilyen irányú kapcsolatunk nincs. Az elektronikai ipar számára csaknem minden vegyszert tőkés országokból hozunk be.

Súlyos oka van tehát a bratislavai Dimitrov Vegyipari Müvek vezetőségének arra az elhatározásra, hogy előkészítik s még az idén el is kezdik a mikroelektronikai elemek gyártásához szükséges néhány tiszta vegyszer előállítását. Ez a hézagpótló vállalkozás nagy visszhangot váltott ki szakmai berkekben. Nem egy ellenvélemény is elhangzott, mert már több más vállalat is érdeklődést mutatott az új termelési lehetőség iránt. Nem lelkesedtek a külföldi szállítók sem, mert ez a vállalkozás piacától fosztja meg majd néhányukat.

— Elképzelhető hogy a kezdeményezés tőkés import kiváltására irányul — mondom Vladimír Nosko mérnöknek, a vállalat műszaki igazgatójának.

— Azoknál a termékeknél, amelyeket gyártani szeretnénk, feltétlenül, hiszen hazai nyersanyagokat akarunk feldolgozni. Úgy képzeljük, hogy a hazai gyártók által előállított, de még nem megfelelő minőségű vegyszereket tisztítanánk olyan fokra, hogy az elfogadható legyen a mikroelektronikában is.

— Eddig rendszerint a beruházási költségeken múlott, hogy valahol nekifognak-e a szupertiszta vegyszerek gyártásának. Önöknek hogy sikerült leküzdeniük ezt az akadályt?

— Igénytelen beruházónak bizonyultunk. Mi egy meglevő, jó állagú épületet alakítunk át a célnak megfelelően. Ezt a munkát saját építöcsoportunkkal végezzük el, így nem kerül majd sok pénzbe.

Dicséretes kezdeményezésbe fogtak e téren a pöstyéni Tesla szakemberei. Kapcsolatot teremtettek több hazai vegyipari vállalattal, s közösen dolgozták ki annak a módját, hogyan lehetne néhány terméket magasabb minőségen előállítani, s így alkalmazhatóvá tenni a mikroelektronikában is. Ma már konkrét eredményekről számolhatnak be, s ennek köszönhetően tovább nőttek esélyeink, hogy helytállunk a nemzetközi mezőnyben.

KESZELI BÉLA

Hétvégi levél

Március nyolcadika, a nők nemzetközi napja alkalmából — fokozottabban mint bármikor — ismét a nőkre irányul a társadalom figyelme. Sok-sok virággal és elismerő szavakkal kedveskedünk az anyáknak, a feleségeknek, a lányoknak. Közben arra is gondolunk, vajon megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy a nők valóban egyenjogúak legyenek ?!

A tényleges női egyenjogúság harcosai — legyenek azok férfiak vagy nők — mindig azért küzdöttek, hogy a nő gazdaságilag, társadalmilag független legyen, és mint ember, maga tartsa kezében sorsa irányítását A haladás híveinek, a női egyenjogúság képviselőinek az volt a céljuk a múltban, és az a céljuk a jelenben, hogy a nő ne csak jogilag, hanem a gyakorlati életben is egyenlő legyen a férfival. Igaz, azért, hogy az elmélet és a gyakorlat között ne legyen ezen a téren se szakadék, még igen sokat kell tenni. De az élet más területein is látjuk: nem könnyű leküzdeni a maradiságot, az előítéleteket, a tudati tévelygést Nem könnyű a nőt sem megszabadítani az évszázadokon át belénevelt normatíváktól. Azokat a téves nézeteket, hogy a nő kizárólagos feladata a családi háztartás vezetése és a gyermekek nevelése, a társadalmi valóság már régen megcáfolta, e nézetek gyakorlati száműzése érdekében azonban még ma is sok a teendő.

A nőt a társadalmakban évszázadokon át alantas szerepre ítélték, és néhol még ma is alantas szerepre ítélik. Sok diszkriminációs intézkedés sújtotta a törvényhozásban is. Számos országban (elsősorban a szocialista közösség országaiban) a nők egyenjogúsága törvényesen biztosított, ám akadnak országok, ahol a férj a törvény szerint még ma is „a család feje". Nem ritkák az ennél kirívóbb esetek sem. Egyes fejlődő országokban (Etiópiában, Jordániában, Maliviában és Tunéziában) a törvény arra kötelezi az asszonyt, hogy szót fogadjon a férjének. Más országokban (Haitiban, Mexikóban, a Fülöpszigeteken, Uruguayban és máshol) az asszony csak a férj beleegyezésével köthet jogügyleteket indíthat pert. Akadnak olyan országok is, ahol ahhoz, hogy a nő állásba lépjen, a férj beleegyezése szükséges. Számos diszkriminációs intézkedés sújtja a nőket a legfejlettebb tőkésországokban is.

Csehszlovákiában, és a szocialista országok mindegyikében, a nők hátrányos megkülönböztetése már a múltté. Társadalmunkban a nők egyenjogú helyzete a szocializmus egyik általánosan elismert vívmánya. Az életben azonban az egyenjogúság ehe nálunk sem érvényesül gépiesen. Sok esetben még ma is meg kell küzdeni különféle előítéletekkel, sok esetben viaskodni kell például azért hogy az arra illetékesek ne féljenek vezető állásokba, magasabb tisztségekbe nőket is kinevezni.

Annak érdekében, hogy a nők kifogástalanul törődhessenek családjukkal, és jól végezhessék munkájukat a szocialista társadalom messzemenő intézkedéseket foganatosít Ennek bizonyításaként elég a nők helyzetét megkönnyítő különféle szociális intézkedésekre gondolni. A nőket érintő sok-sok előny és gondoskodás ellenére azonban — főleg a szolgáltatásokban, a kereskedelemben és a közlekedésben — még mindig sok a nők (és velük együtt a férfiak) életét megnehezítő és megkeserítő jelenség.

A nők nemzetközi napja alkalmából a nőknek adott virágok és a nőket köszöntő elismerő szavak, akkor lesznek majd igazán értékesek, ha az említett negatív jelenségeket is megszüntetjük.

3