A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-25 / 9. szám

Amikor Kijevbe utaztam, történelemből is „készültem". Elolvastam Zalka Máténak a városról írott regényét, Jaroslav Hašek Kijevben írott cikkeit, a városért harcoló csehszlovák katonák visszaemlékezéseit. Készültem, de mint az később kitűnt: nem eléggé alaposan.

A világhírű Pecserszkaja Lavra, vagyis a Barlang-kolostor épületcsoportját megtekintve kellett rájönnöm erre. Amikor ugyanis a Mindenszentek-templomának restaurálását is megnéztük s Anasztaszja Golubovej, egy ott dolgozó főiskolás lány mindent elmagyarázott, megkérdezte tőlem:

— Mit tud az ösmagyarok és a kijeviek barátságáról?

Hát erről bizony alig tudtam valamit, így a kérdésre nagyon bizonytalan választ adtam:

— Igen, erre vonultak át nyugat felé —- mondtam. Mást azonban nem tudok.

És mivel azt sem tudtam, hogy neve, Anasztaszja, olyan orosz női név, amelyet egy orosz származású magyar királyné viselt az Árpádok korában, megígérte, másnap eljön velünk a Történeti Múzeumba, s mutat néhány érdekességet, aminek alapján többet is megtudhatok a kérdésről.

ígéretéhez híven, másnap már várt reánk, és egyenesen a X. számú terembe vezetett bennünket ahol a legendás hírű Oleg fejedelem, s a Kijevi Oroszország korának ezeréves emlékeit őrzik. A hasonmás kiadásban kiállított Őskrónika, a Nacsalnaja Letopisz lapjain több bejegyzést és két rajzot mutatott. Ezek hiteltérdemlően tanúsítják, hogy 882-ben a kijevi fejedelem tudtával és beleegyezésével vonultak át ezen a tájon az ősmagyarok, majd nyomukban a besenyők. Előbb azonban összecsaptak, ábrázolja a krónika egyik rajza, majd megbékéltek, tanúsítja a másik.

— Illik persze tudni — magyarázta —, hogy igazán neves fejedelem az egy évszázaddal később élt Vlagyimir volt.

Miközben megnéztem a szobrot, melyet képzelet alapján A. Piemenov készített róla, megjegyeztem:

— Hol voltak már akkor az ösmagyarok!

Csodálkozott ezen a megjegyzésen. Sőt, mintha kissé meg is sértődött volna, mert figyelmeztetett:

Vlagyimir 978 és 1015 között uralkodott, s a következő, a XI. számú terembe vezetett.

— Tessék, itt van a Joakhim-féle orosz krónika, ami bizonyít valamit.

Nos, igen. Bizonyítja, hogy Vlagyimir nagyanyja a magyar Taksony fejedelem leánya volt.

— És ki volt Vlagyimir fia? — kérdezte.

Örültem, hogy ezt biztosan tudom:

— Bölcs Jaroszláv.

Megmutatta hát a nagy műveltségű uralkodó idején alkotott, legrégibb orosz törvénygyűjtemény, a Ruszkaja Pravda fényképmásolatát, s közben magyarázott:

— Nem rege, és nemcsak orosz eredetű okmányokkal bizonyítható, hogy Bölcs Jaroszláv Anasztázia nevű leányát a magyar András király vette feleségül.

Magamban gyorsan felidéztem az András, illetve I. Endre királyról tanultakat: ő verte vissza a fenyegető német támadást, számolta fel a pogány Vata lázadását annak idején, ő alapította a tihanyi apátságot.

És hangosan mondtam is:

— Láttam a sírját a Balaton melletti Tihanyban.

— Nem volt rossz após Bölcs Jaroszláv — folytatta a lány —, a németek ellen fegyveres segítséget adott a vejének. Menjünk át a következő terembe, megmutatom ennek az emlékét.

A XIII. számú teremben megálltunk a nagy méretű, színes üvegablak előtt.

— Nem korabeli — magyarázta —, a múlt században készítették, de krónikákban található rajzok alapján. Középen Bölcs Jaroszláv látható, az oldalsó, kisebb képek jelenetek az ö korából. Az ott a baloldalon azt a magyar követséget ábrázolja, amely azért jött Kijevbe, hogy segítséget kérjen a németek ellen.

Ezzel véget is ért a lecke, mert társaim közül valaki megjegyezte:

— Ami azt illeti, hát mi is tudjuk, hogy kitől, honnan kell segítséget kérni, ha bajba jutunk.

Persze, én csak hallgattam, mert a legszívesebben diákosan szólva csak ennyit mondtam volna: tanár úr, kérem, én készültem történelemből. Igaz, nem eléggé alaposan, de most pótoltam a mulasztást.

HAJDÚ ANDRÁS A szerző felvételei

Jogi tanácsok

K. N. olvasónk azt kérdezi, köteles-e tűrni, hogy szomszédja a beleegyezése nélkül magas betonkerítéssel kerítette be telkét és ezáltal beárnyékolja kertjének egy sávját, ahol ennek következtében semmit sem tud termeszteni.

A Polgári Törvénykönyv eddig nem tartalmazott külön rendelkezéseket a szomszédjogról. Az ebből keletkező vitás kérdéseket a helyi nemzeti bizottságok, illetve a bíróságok a szocialista együttélés általános szabályainak figyelembe vételével ítélték meg és döntötték el. Abból az alapelvből kiindulva, hogy senkinek sem szabad visszaélni a jogaival, és jogait senki sem érvényesítheti a szocialista együttélés általános elveivel ellentétben.

A Polgári Törvénykönyvet módosító és kiegészítő 131/1982 sz. törvény ezt a hiányt van hivatva kiküszöbölni, amikor konkrét rendelkezéseket hoz a szomszédjogról. Ezek a módosítások és kiegészítések, amelyek a szomszédjogot is részletesen szabályozzák, 1983. április 1 - vei lépnek hatályba.

Eszerint az ingatlan tulajdonosának tartózkodnia kell minden olyan cselekedettől vagy beavatkozástól, amivel az adott körülmények között mértéken felül korlátozná vagy megterhelné a szomszédját, vagy jogainak gyakorlását komolyan veszélyeztetné.

A telek tulajdonosának nem szabad a saját telkén vagy kertjében például olyan földmunkákat végeznie, vagy a saját épületén olyan változásokat eszközölnie, amelyekkel veszélyeztetné a szomszéd telkét vagy kertjét, vagy a szomszédos telken levő lakóházat vagy egyéb építményeket, anélkül, hogy megtenné a megfelelő biztonsági intézkedéseket, például meg kell támasztania az épületet, vagy biztosítania kell a földmunkálatokat azzal, hogy a kiásott gödröt vagy vermet megerősíti és beomlás ellen biztosítja stb.

Az új rendelkezések hathatós védelmet nyújtanak a különböző kellemetlen vagy az egészségre, a jó közérzetre ártalmas beavatkozások, behatások és egyéb zavaró körülmények ellen is.

Ide tartozik például a zajártalom (pl. tévé, rádió, magnó túl 4iangos használata), a por, hamu, füst, gőz, gáz, kellemetlen szagok (égéstermékek), folyékony vagy szilárd hulladékok által okozott kellemetlenség, ami a szomszéd telekről, kertből vagy épületből származik.

Az ilyen mértéken felüli beavatkozások ellen a szomszéd bírósági védelmet kérhet. A bíróság ennek alapján kötelezheti a telek tulajdonosát, hogy megfelelő óvintézkedéseket tegyen, illetve megszüntesse a jogtalan beavatkozások vagy behatások okát, vagy forrását és a jövőben ezektől tartózkodjék.

Az új rendelkezések szabályozzák a szomszédos telkek tulajdonosai között a növényzettel, a terméssel kapcsolatos tevékenységet. így például a tulajdonosnak nem szabad a saját telkén levő, de a szomszédba átnyúló fákat, ágakat, vagy gyökereket meg nem felelő módon vagy alkalmatlan időszakban eltávolítania, amivel a szomszéd ingatlanán vagy épületében kárt okozhatna, vagy őt az ingatlana használatában indokolatlanul korlátozná.

Ami a termést illeti, ez mindenkor a fa.

bokor tulajdonosát illeti, még akkor is, ha az ágak a szomszéd kertjébe nyúlnak és a gyümölcs oda hullik. A szomszéd engedélye nélkül azonban nem léphet a kertjébe, hogy az átnyúló ágakról leszedje a termést, vagy a földre hullott gyümölcsöt felszedje. Ehhez a szomszédja engedélye szükséges, amit ez jogos ok nélkül nem tagadhat meg.

Minthogy a tulajdonos csak a saját telkét, kertjét használhatja, a szomszédja nem köteles tűrni az áthajló faágakat. Ügyelnie kell arra is, hogy a háziállatok, szárnyasok, nyulak, tenyésztett galambok stb. ne menjenek át a szomszéd kertjébe s ott ne okozzanak kárt. Ezért a telkét megfelelő kerítéssel kell ellátnia vagy a háziállatokat zárt helyen tartania.

A törvény most sem rendelkezik külön arról, hogy melyik telektulajdonosnak kell a telkét bekerítenie. így bármelyik tulajdonos — a szomszéd jogainak tiszteletben tartásával — bekerítheti a saját telkét. Természetesen be kell tartania a községben érvényes építkezési szabályokat, valamint az építési törvény előírásait, amelyek megszabják, hogy mikor kell a kerítés létesítéséhez, felújításához vagy javításához építési engedélyt kérni, vagy mikor elegendő ezeknek csak a bejelentése. Az építési engedélyt az illetékes városi, helyi vagy járási nemzeti bizottság adja ki az 50/1976 sz. építési törvény, valamint az ennek végrehajtási utasítása, a 83/1976 sz. rendelet alapján.

Vitás esetben, ha ez szükségesnek mutatkozik, vagy ha ezt a szomszédos telkek és épületek célszerű felhasználása megkívánja, az illetékes építkezési hatóság véleményének meghallgatása után a bíróság is kötelezheti a telek tulajdonosát telkének bekerítésére.

Gyakran keletkezik vita a szomszédok között az ingatlanukon levő ház vagy egyéb épület javításával kapcsolatban. Ez ugyanis gyakran csak úgy lehetséges, hogy a szükséges előkészítő vagy segédmunkákat a szomszédos telken végzik, vagy ott állítják fel az állványzatot.

Az új törvényes rendelkezések kötelezik a telek tulajdonosát, hogy a szomszédos telek tulajdonosának lehetővé tegye, hogy ez az épület karbantartására vagy a javítási munkák elvégzésére a telkére lépjen s itt a szükséges állványzatot felállítsa. Az ezzel okozott kárért azonban a károkozó, tehát a javításokat vagy karbantartást végző szomszéd minden körülmények között felelős és köteles azt megtéríteni.

Olvasónk esetében az a döntő, hogy a szomszédja kért és kapott- e építési engedélyt a kerítés építésére és eleget tette az engedélyen meghatározott feltételeknek. Egyébként az építési engedély kiadása iránti közigazgatási eljárásban a szomszédokat is meg kell hallgatni s jogos kifogásaikra tekintettel kell lenni.

Mindenesetre akkor, ha a szomszéd betonkerítése a fentiek figyelembe vételével jogtalan beavatkozást jelent olvasónk tulajdonjogába, vagy ezt mértéken felül korlátozza, vagy ezzel kárt okoz neki, a bírósághoz fordulhat, hogy kötelezze a szomszédját az indokolatlan és jogtalan beavatkozás megszüntetésére, a kerítés megfelelő átalakítására és a ténylegesen okozott kár megtérítésére.

Dr. B. G. 17