A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-11 / 7. szám
zetkilométemyi város nagy részét. A toronyból lefelé haladva az utolsó két emeletet kötelezően gyalog kell megtenni : főleg a gyerekeket éri kellemes meglepetés egy elektronikus „csodákat" felvonultató elvarázsolt kastély formájában. Mivel Kyoto történelmi, építészeti, művészeti tekintetben egyaránt a szigetország leggazdagabb városa, talán néhány év sem lenne elegendő az öszszes szentély, templom, múzeum és a sok más nevezetesség megtekintésére. Ezért miként a párizsi Louvre-ban is csak a legfontosabb, legszebb képeket lehet korlátolt időben megtekinteni, Kyotóban is csak a legkimagaslóbb, művészetileg legértékesebb látnivalóból kellett összeállítani a néhány napos városnézést. A Kinkakudzsi templomcsoport a Kinugaszajama domb oldalában, fenyöerdővel körülvéve, lenyűgöző látványt nyújt. A templomkert közepén a híres Aranypavilon (aranylemezzel burkolt fatáblái után kapta a nevét), egy idillikus kis tó partján fekszik. Eredetileg főúri nyaraló volt, csak később alakították át buddhista templommá. Szoami, a teaszertartás mestere négy évszázaddal az absztrakt művészet keletkezése előtt figyelemre méltó művészeti alkotást hozott létre: a Rjoandzsi templom sziklakertjét. Ez egy körülbelül tízszer harminc méteres gránitzúzalékkal borított terület, rajta látszólagos összevisszaságban 15 nagyobb szikla van, valójában a zen-stílusnak megfelelő csoportosításban. Nem japán szemmel nézve eltart egy ideig, míg az ember elmélyül tudatára ébred az alkotás belső harmóniájának. A sziklakertet a külföldiek hol „kőbefaragott költeménynek", hol durván teniszpályának nevezik, vagy egyszerűen a „semmi kertjének", esetleg az „üresség kertjének". A 1 2. századbeli Renge-ó-in templom, közismert nevén Szandzsuszangendo, szintén Kyoto hírességei közé tartozik. A hosszú, földszintes épület nevét 33 oszlopközéről kapta (szandzsú-szan annyi mint harminchárom). A templom fő dísze az ezerkarú Kannonnak, az irgalmasság istennőjének fából faragott szobra. A harminchármas szám azon a hiten alapul, hogy az istenség megmenti az egész emberiséget: 33 különböző alakot vesz fel. A központi szobor 3,3 méter magas. A 120 méter hosszú templomcsarnokban tíz egymás mögötti sorban helyezkedik el pontosan ezer fából faragott és aranyozott másfél méteres buddhaszobor. Arcuk tizenegy alapváltozatban készült. Több mint száz évig faragta őket 70 szobrász. A vasúti állomástól három metrómegállónyira van a 17. századbeli Nidzso-kastély. Az első Tokugawa sogun, leyaszu parancsára épült. 1868-tól a Mejdzsi-korszak elején kormányépületként szolgált, ma múzeum. Egyedülálló dekoratív elemek — falfestmények, fémdomborművek, bronzszobrok — díszítik a tágas termeket. A kastélyt széles vizesárok veszi körül, az egyes épületszárnyakat utánozhatatlan varázsú japánkertek, tavacskák, kavicsok, sétányok övezik. Minden hozzáférhető útleírás kiemeli a festői szépségű Héján szentélyt, különösen figyelmébe ajánlva a fotósoknak. Jellegzetes példája az európaitól eltérő japán mentalitásnak, hogy míg mi alig bírtuk kivárni, hogy megtekintjük a csodálatos színekben pompázó szentélyt, fiatal japán kísérőnk energikusan kijelentette, hogy az egész csak holmi giccs, semmi köze az igazi japán művészethez. A sok történelmi nevezetességű műemlék megtekintése mellett Kyoto mindennapos életének megfigyelésére is maradt időnk. Mint más japán városokban, itt is nagyon fegyelmezett a bal oldalon haladó autóforgalom. Csaknem kizárólag japán márkájú kocsikat lehet látni. Mivel a lakosság számához viszonyítva az Egyesült Államok után Japánban van forgalomban a legtöbb autó, óriási gond a parkolás. De ezt is megoldották, rengeteg a többemeletes parkológarázs. Nagy élménynek számít japán áruházakban nézelődni, vásárolni. Japán több mint 500 nagyáruháza a legmodernebbek közé tartozik a világon. Rögtön a bejáratnál két csinos fiatal egyenruhás lány, hostess háromszor ismételt mély meghajlással fogad minden vevőt, kívánva jó napot és kellemes vásárlást. Ez a szertartás minden emeleten megismétlődik. A 10—12 emeletes koloszszusokban nem lehet eltévedni: piktogramok és a mindenhol jelenlevő mosolygó hostessek mindig a kívánt irányba kalauzolják a vásárlót. Az áruválaszték egyedülálló. Az eladók végtelen türelemmel hallgatják meg és teljesítik a vevők kéréseit. A japán áruházak egyben a szórakozóközpontok is. Majdnem minden áruházban van gyermekjátszótér, mozi, színház, miniállatkert, vendéglő, gyakran rendeznek divatbemutatót vagy szépségkirálynő-választást. A japán nők nagyon ízlésesen öltözködnek; napközben túlnyomórészt európai stílusú, modern ruhát, kosztümöt viselnek. Otthon, vagy kirándulásra általában farmernadrágot vesznek fel. Nem hanyagolják el azonban a kimonót sem. Színházba, koncertre, ünnepi alkalmakkor, de vasárnapi sétához is felveszik a pompás színekben játszó hagyományos ruhadarabot. Egy-egy hímzett hernyóselyem kimonó gyakran belekerül annyiba, mint egy új kisautó. Igaz, vannak turisták számára konfekcionált kimonók is, ilyeneket már az „igazi" árának huszadrészéért meg lehet kapni: Az ország minden intenzív ipari, műszaki fejlődése ellenére a japánok gondosan őrzik ősi hagyományaikat viseletben, gondolkodásmódban, szokásokban, de mindezt harmonikusan össze tudják hangolni a modern életmóddal. Dr. DÖMÖK JÁNOS A szerző felvételei Jogi tanácsadó Egy közeli községben, olyan rendkívüli eset történt, hogy nem vagyok biztos benne, helyesen ítélték-e meg. Egy ötgyermekes fiatal család lakott itt. A környéken nem volt sok munkaalkalom. Ezért a férj Ostravába ment dolgozni. Hét éven át dolgozott ott, két-három hetenként járt haza. A feleség nem volt állásban, a kiskorú gyermekeket nevelte. Amikor a férfi egyszer váratlanul hazatért, egy idegen férfival váratlanul tetten érte a feleségét Veszekedésre és verekedésre került sor a két férfi között. A bányász férj sokkal erősebb volt és vetélytársát kidobta a 4. emeleti ablakból. A szeretőnek szerencséje volt. Kéz-, láb- és bordatöréssel, zúzódásokkal úszta meg a dolgot, de így is egy évig munkaképtelen volt A férjet szándékos emberölés kísérletében mondta ki bűnösnek a bíróság és ötévi szabadságvesztésre ítélte. Úgy tudom, a Büntető Törvénykönyv vonatkozó rendelkezésének értelmében szándékos emberölés bűntettéért 8— 15 évi szabadságvesztés vagy halálbüntetés szabható ki. Ezeknek az elveknek az értelmében a férjet legalább nyolcévi szabadságvesztésre kellett volna ítélni. Hogyan lehetséges, hogy csak öt évet kapott? Ezt azzal magyarázom, hogy a férj csak emberölési kísérletet követett el, ezért szabtak ki rá alacsonyabb büntetést, mint amilyen a végrehajtott bűntettért jár. G. József, Bratislava Szándékos emberölés bűntettéért a Büntető Törvénykönyv valóban nyolctól tizenöt évig terjedő szabadságvesztést vagy halálbüntetést ír elő. Halálbüntetés helyett a bíróság 15-től 25 évig terjedhető büntetést mérhet ki. A bíróság a férjet emberölési kísérletben találta bűnösnek, és ezért sújtotta az emberölésért kiszabható büntetés alsó határa alatt, mert a bűntettet nem hajtotta végre. A bíróságnak azonban a Büntető Törvénykönyv vonatkozó rendelkezése értelmében lehetősége van a szabadságvesztés-büntetésnek a kiszabható alsó határ alatti kiszabására, ha tekintettel az elkövetés rendkívüli körülményeire a Büntető Törvénykönyvben meghatározott szabadságvesztés-büntetés aránytalanul szigorú volna az elkövetőre nézve. s a büntetés célja rövidebb időtartamú elzárással is elérhető. Ha a bíróság az enyhítő körülmények figyelembe vételével úgy határoz, hogy csökkenti a kiszabható büntetés-elzárás időtartamát, öt évnél kisebb büntetést nem róhat ki, ha a szabadságvesztésbüntetés törvényesen meghatározott alsó határa legalább 12 év, három évnél kisebb büntetés nem szabható ki, ha az alsó határ legalább nyolc év, és egy évnél kisebb büntetés nem róható ki. ha alsó határa legalább öt év. Az említettekből kitűnik, hogy a bíróság az adott esetben élt a szabadságvesztés időtartama csökkentésének rendkívüli lehetőségeivel és így az elkövetőt ötévi szabadságvesztésre ítélte. A bíróság nyilván enyhítő körülményként vette tekintetbe, hogy a tettes a bűntett elkövetése előtt a dolgozó ember rendezett életét élte, munka- és lakóhelyén nagyon jól értékelték, és büntetlen előéletű. Cselekedetét erősen felindult állapotban követte el. Feleségét, aki hűtlen volt hozzá, tetten érte. A károsult a szocialista erkölcs a szocialista együttélés elvei ellen cselekedett. Ezek a tények vezették a bíróságot arra a megfontolásra, hogy a büntetés célja rövidebb szabadságvesztéssel is elérhető. Feleségemmel volt egy közös házunk. Szolgálatilag más városba helyeztek, ahol lakást utaltak ki számunkra. Újságban hirdettem, hogy eladom a házat Jelentkezett egy házaspár, s miután megtekintette az ingatlant, megegyeztünk a vételárban. A közjegyzőségen azt mondták, hogy az adásvételi szerződés megkötéséhez és nyilvántartásba vételéhez szükséges a ház hivatalos felbecsülése. Meg is adták a becsüs címét Ez megtekintette az ingatlant és olyan szakértői véleményt dolgozott ki, melynek alapján a ház értéke lényegesen kisebb volt, mint amennyiben a vevőkkel eredetileg megegyeztünk. A közjegyzőség viszont a hivatalos becslés alapján regisztrálta a szerződést és rótta ki az átiratási illetéket. A vevők nyilván valakinek elmondták, mennyiért vásárolták a valóságban a házat, s most feleségemmel együtt a Büntető Törvénykönyv 148. š-a értelmében adócsökkentés vétsége miatt felelősségre vontak, amit nem tudok megérteni. Valóban szabályellenesen jártam el? Z. I., Dunaszerdahely (Dunajská Streda) A Büntető Törvénykönyv 148. S-a értelmében adóeltagadás vétségét követi el az, aki nagyobb mértékben rövidíti meg az általa fizetendő adót vagy más illetéket, az állammal szembeni fizetési kötelezettségét. A rendelkezés „nagyobb mértéken" a legalább négyezer koronát kitevő adóeltitkolást érti. Az említett határ alatti adó- vagy vámilletékeltagadás szabálysértésnek minősül. A közjegyzői illetékre vonatkozó 24/ 1964 sz. törvény értelmében az ingatlantulajdon átírásáért az átruházó köteles megfizetni az állami közjegyzőség által kivetett illetéket a vonatkozó díjszabás szerint. A házat a valóságban 350 000 koronáért adták el. Az átíratást illeték a vételár 13 százaléka, vagyis a 350 000 korona összeg után 22 750 korona. Az adásvételi szerződésben azonban csak 150 000 korona vételárat tüntettek fel, s ez után az állami közjegyzőség 15 000 korona átruházási illetéket rótt ki. Ily módon feleségével 7750 koronával rövidítették meg az államot, s ezzel a Büntető Törvénykönyv 148. S-a értelmében adóeltagadás vétségét követték el. Az üggyel kapcsolatban még meg kell jegyezni, hogy ugyanezt a vétséget követte el önökkel együtt a vevő is, hozzájárulva, hogy az adásvételi szerződésben nem a teljes vételár szerepeljen, amely az illetékkivetés alapja. Dr. FEJŐ 17
