A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-17 / 29. szám
Hallottuk olvastukláttuk Innen'onnan KIÁLLÍTÁS Harc és küzdelem Prágában, a Vár második udvara előtti Lovardában rendezték meg ezt a kiállítást a Csehszlovák Békebizottság és a Nemzeti Galéria munkatársai. Festők, szobrászok, fotósok válogatott alkotásait bemutatva, hogy bizonyítsák: hazánk képzőművészei a harmincas évektől kezdve miként kapcsolódtak be a békeharcba, a fasizmus elleni küzdelembe. Szimbólumokat, metaforákat alkalmazó művészek és realisták válogatott alkotásai egyaránt helyet kaptak. Ezért is érdekes ez a kiállítás. A náci megszállás idején alkotó művészcsoport, Az októberi hetek (Hejna, Seydl, Liesler. meg a többi), valamint a „42" megjelölést használt alkotó együttes (Souček. Gross, Hudeček) müvei külön is említésre méltóak. Akárcsak a neves, prágai fotóművész, Ota Kokoschka, sokakat megdöbbentő felvételei. Itt először kerültek bemutatásra azok a plakátok, melyeket a spanyol nép szabadságáért harcoló, csehszlovák interbrigadisták hoztak magukkal féltve őrzött emlék gyanánt. Aki azt hiszi, hogy csak politikai jelentőségük van ezeknek a plakátoknak, művészi kivitelezésük esetleges, vagy vitatható, az bizony téved. A plakátok mellé tájékoztató szöveget is helyeztek, s ezekből megtudható az is, hogy ki, honnan hozta. Könnyen megállapítható tehát, hogy melyiket hozta magával szlovák, magyar nemzetiségű interbrigadista. Az utóbbiak közül nem egynek a neve közismert Dél-Szlovákiában, Csallóközben, Gömörben és Bodrogközben. Egyébként a kiállítás augusztus közepéig megtekinthető. Hajdú András KÖNYV Witold Gombrowicz: Ferdydurke Mint valamennyi inkoherenciában gyökeredző jelentős mű, a Ferdydurke sem áldozza fel a szüntelen keresést egy választott vagy megadott szisztéma koherenciájának oltárán, ezáltal adva impulzusokat az igazság különböző és többféle irányokban történő keresésére. Századunk talán legnagyobb lengyel írójának, Witold Gombrowicznak 1938-ban megjelent, s már megjelenésekor óriási visszhangot kiváltó regénye negyvennégy éves késéssel jelent meg magyarul, s hogy még mindig időben, az nemcsak Gombrowicz zsenialitásának, hanem a zsenialitás kimeríthetetlenségének köszönhető. A kimeríthetetlenség forrása pedig éppen abban van, hogy a lengyel „antiregény"és „antidráma" (egyik) megteremtője nem avatta magát egy rendszer koherens gondolkodójává, azaz nem fosztotta meg magát a sokoldalú igazságkereséstöl, a partikuláris ellentmondás-elméletek helyett a totális ellentmondás-elméletek szellemében közelített a Léthez, vallva: semmi sem végleges, minden változik. A regényben egy harmadik évtizedét taposó férfi az abszurd és az ironikus emlékezet révén visszaraboltatik a gyermekkorba, a sznob, partikuláris szellemű iskolai oktatásba, amely nemcsak a gyermekeket, de az egész társadalmat és nemzetet infantilizálja, a sematizált forma és stílus hatalma által éretlenné gyermekiesit mindenkit, ezáltal érve el szellembénító célját: az érettség megvettessék; vagy inkább: az éretlenség tartassék érettségnek. A helyét kereső értelmiséget, a harmincas évek szellemi légkörét parodizálva — olyan pszichikai torzulásokat emel felszínre a gyermekiesített „antihősök" és „antiállampolgárok" — lélektani-fiziológiai, történelmi-társadalmi ellentmondásaitól és igazságaitól meghatározott kapcsolataiból — az 1969-ben elhunyt szerző, — amelyek azt sugallják: „az, aminek lennie kellene, keveredik azzal, ami könyörtelenül van, és az egyik diszkvalifikálja a másikat, az egyik megszünteti a másik létjogosultságát, ó, irrealitás magasiskolája!" A gombrowiczi életművet lényegileg meghatározó ellentmondás-elmélet az idézett szövegben is benne foglaltatik. Akárcsak az, hogy a regényben az egyik gondolati-filozófiai réteget (vagy éppenséggel regényszervezői módszert) alkotó küzdelem Analízis és Szintézis között kizárólag az Analízis győzelmével érhet véget. A valamennyi világnyelven megjelent Ferdydurke egyike azon műveknek, amelyek a kötelező magatartásformák túlhaladásához (is) szükséges inkoherenciában gyökerezve — reményt csillogtatnak. Szigeti László Auden válogatott versei Még mindig keveset tudunk századunk angolszász költészetéről, legalábbis sokkal kevesebbet, mint mondjuk a francia, az orosz, a német, mi több, a spanyol — Lorca! — líra modern útjairól-alakjairól. Pedig századunk angol és amerikai költészete nemcsak hogy vetekszik ezekkel, de megelőzi még tán a franciákat is. Ezra Pound, Eliot, Cummings, Dylan Thomas vagy Ginsberg költészete mindenesetre a század irodalmának legelső vonalába tartozik s nem ismerni azt, legalábbis olyan mulasztás, mint nem ismerni Apollinaire vagy Eluard költészetét. Századunk felsorolt angolszász nagyságaihoz tartozik az 1907-ben született s 1973- ban elhunyt Vystaň Hugh Auden is, akinek válogatott verseit Fodor András mutatta be A világirodalom gyöngyszemei ismert sorozatában. „Nemzedéktársai közül senki sen élte át olyan mélyen az európai kultúra kelta-germán-latin örökségét — olvashatjuk a kötet fülszövegében —; alig ismerünk költőt, aki a század művészeti, tudományos vagy éppen társadalompolitikai kihívásaira alaposabb készültséggel, közvetlenebbül felelt volna". „A legintelligensebb ember volt, akit valaha ismertem" — mondta róla Golo Mann, Thomas Mann fia. Ahhoz persze, hogy valaki a század egyik nagy költője legyen, nem elegendő csak legintelligensebbnek lenni és a század különféle kihívásaira alapos felkészültséggel felelni, ahhoz mindenekelőtt jó költőnek kell lenni. S Auden jó költő volt. Nemzedéke — József Attila, Pablo Neruda, René Char és Vladimír Holan nemzedéke — függvénye s bizonyos mértékben ellenlábasa a századelő A 66 esztendős Ingrid Bergman Londonban él. A napokban fejezte be az izraeli miniszterelnök-asszonyról, Golda Meirről készülő film forgatását. A művésznő új filmjét betegségével küszködve, kínok között, de örömmel készítette. Azt reméli erejéből futja még egy kisebb film forgatására. „Tudomásul vettem a rákot és azt, ami még maradt számomra az életből, a javamra fogom fordítani" — mondotta. Égnek áll a haja, aki hozzáér a statikus elektromosságot gerjesztő masinához. A mai modern, többkerekes guruló járóka elődje ez a sámli. nagy avantgardista nemzedékének s aligha véletlen, hogy a neoklasszikussá vedlett Sztravinszkij második korszaka főmüvének (A léhaság útja címmel játszották magyarul) librettistája Auden volt. S az sem teljesen véletlen, s nem minden jelentőség nélkül való, hogy Juhász Ferenc angolra fordított nagy verséről, A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című kompozíciójáról Auden mint századunk egyik legnagyobb verséről nyilatkozott. Mindez, mint mondottuk, jellemző, s mint cseppben a tenger, tükröződik benne Auden költészete (is). (cselényi) Csillagok órája Az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg a Csillagok órája című válogatás a Szovjetunió köztársaságainak költészetéből. A nagyon szép technikával kiállított antológia méltán kelt feltűnést a költészetet kedvelők táborában. A szovjet népek költészetéből ilyen bő válogatás 1952-ben jelent meg először, az első antológia azonban magán viseli a személyi kultusz jegyeit s közel sem mutat be annyi költőt, mint a Csillagok órája. A könyv megjelentetésével szerkesztőbizottság foglalkozott, Kardos László irodalomtörténész elnökletével. A válogatást a szovjet Garold Regisztan végezte. A negyvenhat tagú műfordító gárdából csak néhány rangosabb nevet említünk: Ágh István, Bede Anna, Csanádi Imre, Garai Gábor, Hajnal Anna, Illyés Gyula, Kardos László, Képes Géza, Kormos István, Lányi Sarolta, Nagy László, Rab Zsuzsa, Rónay György, Tandori Dezső, Veress Miklós, és Weöres Sándor. Ez a névsor a könyv színvonalát fémjelzi, még akkor is, ha többeknek nyersfordítást kellett használniuk. Ez az antológia, annak ellenére, hogy nagyvonalú vállalkozás, némi hiányérzetet kelt bennünk. Az 1952-ben kiadott „A szovjet költészet antológiájá"-ban az orosz költészet is benne volt, ebből az új antológiából viszont hiányzik. De az orosz mellett más népek költészete is hiányzik, amely az 1952-ben kiadott kötetben szintén benne volt. Nincs itt a karél-finn, a komi, a mari, a mordvin, az udmurt, a dagesztán, a kumik, a tuvai, a nyenyec, az erdei nyenyec, a jurák költészet. Vajon mi lehet az oka, hogy ennyi nép, illetve néptöredék költészete hiányzik: A korábbi antológiához viszonyítva csak a vogul (manysi) és a karakalpak versek jelentenek újdonságot, mivel ezek az előző könyvben nem szerepeltek. Kár, hogy az orosz és számos további nép kimaradt, mert ez mindenképpen a szovjet népek költészetének leszűkítése, még akkor is, ha az antológiában ma több költő szerepel, mint a 30 év előttiben. „Hatvan év költészetét öleli fel antológiánk, anyagát tizenöt szovjet köztársaság több, mint kétszász költőjének verseiből válogattuk. A huszonhat nép, nemzetiség alkotói a szovjet költészet fő áramába tartoznak, de a magyar olvasó többjük nevével e kötet lapjain találkozik először" — olvasható a fülszövegben. A könyv, említett hiányosságai ellenére átfogó képet ad a szovjet népek költészetéről. Megfigyelhetjük benne az új áramlatokat és törekvéseket együttvéve és külön is. Meggyőződhetünk az újabb generációk költészetének egyénibb, emberibb és mindenképpen a világ költészetével összerímelö gazdag kibontakozásáról.-Dénes-8
