A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-17 / 29. szám
A balettkedvelök számára mostantól minden út Párizsba vezet — ezekkel a szavakkal kezdi beszámolóját a Kirov Balett vendégszerepléséről a Time tudósítója. A nyolchetes előadássorozat legnagyobb szenzációja Gogol szatirikus müvének, a Revizornak balettváltozata. Koreográfiáját a leningrádi együttes igazgatója, Vinogradov alkotta, részben a klasszikus balett, részben a pantomim groteszk és szatirikus elemeiből. A címszerepet Vadim Guljajev alakítja — nagyszerűen. Az új divat — a nosztalgiahullám — jegyében készült a retrofrizura. Az elnevezés a retrospektív, a múltba tekintő, visszatekintő szó rövidítése. A negyvenes évek népszerű filmcsillagai viselték így félhosszú hajukat, a fejtetőre tornyozva, hogy a fül és a nyakszirt szabadon maradjon. Cathy Ohjan, a nemrég fölfedezett ifjú tehetség volt az, akit a madridi labdarúgó-világbajnokság hivatalos dalának, az El Mundialnak a bemutatásával bíztak meg. A bratislavai Pigmeus együttest először körülbelül másfél éve hallottam, bár létezésükről már korábban is tudomáson volt. Az akkori zenében azonban az agresszív hangvételen kívül nem sok ragadta meg figyelmemet, talán csak az ének tűnt biztatónak. Hallgatva egy nemrégi koncertükön készült felvételüket, valamivel kedvezőbb a kép. Fejlődött a hangszerelés, az összjáték is javult, bár javítanivaló akad most is. A Pigmeus zenéje a magyarországi kemény rock irányvonalából indul ki, némi új hullámos beütéssel és Balia Igor jó énekével. A szövegekben néhány figyelemreméltó gondolattal is találkozhatunk. Az együttes tagjai a következők: Balia Igor (gitár, ének, zeneszerzés, szövegek), Takács Lóránt (orgona), Hervay György (basszusgitár) és Kántor Tibor (dob). A Pigmeus jelenlegi helyzetéről és céljairól az együttes vezetőjével Balia Igorral beszélgettem. — A kezdetről csak annyit, hogy 1978 nyarán alakultunk, első koncertünk augusztus 5-én volt Nagypakán. Az akkori tagságból már csak magam maradtam. Jelenlegi felállásunk ez év elején alakult ki. — Korábbi beszélgetésünk alkalmával elmondtad, hogy körülbelül fél éve leálltatok, sehol sem léptetek föl. Mi volt ennek az oka ? — Egyre jobban éreztem, hogy az akkori zenénk egyáltalán nem felel meg annak, amit eredetileg akartam. Szükség volt a szünetre, hogy átformáljam az elképzeléseimet, új zenét írjak, átdolgozzam néhány régebbi szövegemet, hogy átalakítsam az együttest, és hogy minél többet gyakoroljunk. Amit most játszunk már jobb, de még nem volt elég időnk és lehetőségünk a dalok alapos begyakorlásához Nem minden megy még úgy, ahogy akarjuk. De ha most sikerül még pár hétig gyakorolnunk, akkor ez is jó lesz. A jelenlegi legnagyobb problémánk éppen ez, ugyanis nincs sehol egy terem, ahol gyakorolhatnánk. Az eddigi omló félben levő termünket ugyanis lebontják, úgyhogy most állandóan valami terem után futkosunk. — A hozzátok hasonló együttesek rengeteg problémával találkoznak, legtöbbjük éppen e miatt bomlik fel, vagy tér át a bárzenére. Nem szegte kedveteket az eddigi meglehetősen rögös út? — Nézd, ha kedvünket szegte volna, akkor most nem beszélgetnénk a Pigmeus jövőjéről. Eddig legalábbis nem szegte kedvünket sem a teremhiány, sem az anyagi problémák, sem a megértés és a segítség hiánya. Még a legszebb ígéreteket is fenntartással fogadjuk, így eleve kisebb a csalódás. Ez különben elég jól benne van a szövegeinkben is. Nagyon szeretek ajándékozni és igénylem, hogy a megajándékozott örüljön az ajándékomnak. A zenével ugyanez a helyzet. Akkor vagyok boldog, ha a közönség elégedetten távozik a koncertünkről. Nyugodtan állíthatom, hogy a közönségben eddig még nem csalódtunk. Egyszerűen arról van szó, hogy nagyon szeretek zenélni és nem értem miért kellene erről a szenvedélyemről lemondani. Persze a problémáknak van hatása a zenénkre, nem is kevés. Mondtam már, hogy nincs termünk, nincs megfelelő felszerelésünk. így aztán nem tudjuk azt játszani amit akarunk. Koncerteken is általában kölcsönkért felszereléssel játszunk. — Az előbb említetted, hogy a közönségben még sohasem csalódtatok. Vannak azonban, akik szerint nincs szükség csehszlovákiai magyar popzenére. mivel nincs rá igény. Hogy látod te ezt a kérdést? — Az hogy nincs igény, ez egész egyszerűen tévedés, ilyet csak az állíthat, aki ezzel a kérdéssel sohasem foglalkozott. Az itteni közönség nagyon is igényli a szlovákiai magyar popzenét. Ezt az igényt nem kell mesterségesen kialakítani, ez megvan már ma is. Elég ha a Melódia nézőire, vagy a Gravis sikerére gondolsz, de a mi koncertjeink is általában telt ház előtt zajlanak. Szerintem az itteni közönség még aktívabb mint a magyarországi. A koncertjeinkre nemcsak szórakozni jönnek, hanem érdekük őket a szövegek is. Koncert után bejönnek az öltözőbe, érdeklődnek, hogy miről is énekeltünk, mert nem nagyon érteni a szöveget, mindenféléről kérdezgetnek. Az igény megvan, csak a kielégítéssel van baj. —- Miben jelölnéd meg a Pigmeus céljait, mit akartok elérni a zenétekkel és sző vegeitekkel ? — Sok olyan együttes van mely csak szórakoztat de nekünk ez nem elég. Mi a közönséget nemcsak szórakoztatni, hanem felrázni és aktivitásra serkenteni akarjuk. Éppen ezért a szövegeink is a mi korosztályunk nehézségeiről szólnak, a minket érdeklő kérdésekről énekelünk, A világot nem úgy ábrázoljuk ahogy mások látják, vagy látni szeretnék, hanem úgy, ahogy mi látjuk. Össze akarjuk fogni a közönséget, azt akarjuk, hogy megértse céljainkat és azonosuljon velük. A mi gondolataink és a mi zenénk nem azért ilyen, mert ez egy reklámfogás. Amit mi énekelünk és zenélünk, azt komolyan gondoljuk, és szeretnénk ha ezt minél többen megértenék. GYUROVSZKY LÁSZLÓ FOTÓ: GYÖKERES 9
