A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-09 / 41. szám
Hallottukolvastukláttuk FOLYÓIRAT Emlékezések, doku men tum ok, naplók A Budapesten megjelenő művelődéspolitikai és kritikai lap, a Kritika ez évi 8. számát az emlékezéseknek szenteli. Hozza Jászi Oszkár társadalomtudós és publicista naplószerű feljegyzéseit a magyarországi proletárdiktatúra végnapjainak idejéből, a bécsi emigrációból és Csehszlovákiából. Jászi szinte kívülállóként szemléli az eseményeket, azért tud tárgyilagos maradni, a kimért hang azonban gyakran kétségbeesésbe torkollik, a saját s a felbomló ország sorsát fájlalja. A lap „Hóman Bálint levelesládájából" cím alatt érdekes leveleket közöl a Horthy-éra kultuszminiszterének hagyatékából. Ezek a dokumentumok betekintést nyújtanak az ellenforradalmi Magyarország életébe, erkölcsi felfogásába. Politikusok, írók, újságírók, színházi emberek, művészek és mások találkoznak e levelekben Hómannal. Többen megalázó hódolattal és reverenciával kérik a „Nagyméltóságú Miniszter Úr" támogatását. A levelek hangneme mindent elárul, érdemes őket elolvasni. A következő feljegyzéseket. Kemény Simon, a hajdan jónevű költő és publicista vetette papírra a második világháború kellős közepén, Budapesten. Az 1942 és 44 között készült naplónak csak elenyészően kis részét közli a kritika, de ez a kevés is nagyon figyelemre méltó, mert Kemény Simon az újságokból és magánbeszélgetésekből is merít. Kemény Simon naplójából képet kapunk a háborús Budapest népének egyre súlyosbodó életéről és szenvedéséről, ugyanakkor a harctéri helyzetről, a sztálingrádi vereségről és a vereség fogadtatásáról. Izgalmas olvasmány ez a napló, különösen azoknak, akik átélték a második világháborút, a háború borzalmait. A negyedik rész Radnóti Miklós naplójából való. A költő az 1939-es és az 1940-es évek eseményeiből merít, család, irodalom, költészet a mindennapok apró-cseprő dolgai szerepelnek feljegyzéseiben. A legmegrázóbb az a rész, amikor 1940 szeptemberében behívják munkaszolgálatra s Erdélybe viszik. Már ezekből a feljegyzésekből is kiviláglik, mennyire nem katonának teremtették a költőt s milyen rettenetesen szenved a rossz bánásmód miatt, s mennyire vágyik haza, feleségéhez, a háborús időben is boldog otthonba-dénes-TELEVÍZIÓ Egy régi nyár fényében Japán filmmel ritkán találkozunk (nemcsak a tévé képernyőjén, de a mozikban is), holott Japánban világviszonylatban is nagyon sok film készül évente. Ezek (csekély számú kivételtől eltekintve) az amerikai filmipart gyakran ügyetlenül és naivan utánzó „szórakoztató" kaland-, krimi és divatos katasztrófa-filmek, amelyek a gyártóknak biztos kasszasikert jelentenek. A televízió számára azonban készülnek másfajta meggondolások vezérelte, művészi indíttatású alkotások is. Ezek közül való az Egy régi nyár fényében című film is, melyet szeptember 1 -én vetített a Csehszlovák Televízió első csatornáján. A film 1975-ben játszódik. A tévéfilm hősnője, Josie, maga is az atomtámadás áldozata: a radioaktív sugárzás a látását károsította meg. Tudja, rég tudatosította az elkerülhetetlen tényt: egy napon végleg elveszti szemevilágát. Cseiko Baiso, a Josiet játszó filmszínésznő, meggyőző erővel éli bele magát a sorsát vállaló (vállalni képes) nő szerepébe. Josie személyes felelősséget érez sorstársai iránt. Életét, hétköznapjait tevékeny murikával teszi teljessé. Egy radioaktív sugárzással sújtottakat vizsgáló intézetben dolgozik. Zenei és tánckört irányít. Személyiségének kiteljesedését tevékeny munkája táplálja. A dicséret hangján kell szólnunk a másik főszereplőről, a Josie férjét alakító Keidzsú Kobajasi játékáról is. Az asszony másik támasza (munkája mellett) a férje, aki átsegíti őt az akadályokon. Aki húsz évi házasság után is így beszél: „Ha az én Josiem szemei egyszer nem látnának többé, én vezetném őt egy életen át." A nukleáris veszély fennáll s a művészet kötelessége is, hogy erre a veszélyre szakadatlanul figyelmeztessen, ébren tartsa az emberekben a vágyat: soha többé sehol a világon ne ismétlődhessék meg Hirosima és Nagaszaki tragédiája. Erről szól lényegében Asao Jamanaka rendező filmje, amely az 1981-ben a Monte Carlói Nemzetközi Filmfesztiválon 35 versenyfilm közül elnyerte a fődíjat, az Arany Nimfát. Megérdemelten. Kiss Péntek József KÖNYV Üvöltés (Vallomások a beat-nemzedékről) A Modem Könyvtár másfél évtizede megjelent kiadványa immár harmadik kiadásban látott napvilágot, ezúttal a népszerű Európa Zsebkönyvek sorozatban, a hajdani válogató s előszó-író, Sükösd Mihály frissen írott utószavával egyetemben (A beatnemzedék: tűnődő tekintet a félmúltra). „Közönyösen őröl az idő közönyös foga, tárgyilagosan darálnak a történelem malmai — írja Sükösd —. Úgy forgatom ezt az antológiát — benne a magam szerény keze nyomát —, mint a tengerből kifogott palackpostát. A palackot vastag kövület borítja, kalapáccsal kell leverni a nyakát. Olvasható, olvasásra érdemes-e még a palackba zárt üzenet?" A kérdés, természetesen, költői. Hisz maga a tény, hogy másfél évtized elteltével újra ki lehetett adni — ráadásul tömegkiadványban — az Üvöltést, megadja a választ Sükösd kérdésére. Más kérdés, hogy a hangsúlyok. természetszerűen eltolódtak. Van, ami inkább elavult, mint ahogy hajdan gondoltuk, s van ami ma időszerűbb, mint annak idején volt. Hisz magának a beat-nemzedéknek is vannak immár „klasszikusai — félklasszikusai". Jack Kerouac például, akinek „Úton" című regénye magyarul és csehül is oly nagy sikert aratott s akinek több írása is szerepel ebben az antológiában, immár több, mint egy évtizede halott és — halhatatlan. De a még élő Mailer, Burroughs, Ferlinghetti, Snyder, Corso és a címadó költemény híres-hírhedt szerzője, Allen Ginsberg produkciója ugyancsak időtállónak tűnik másfél évtized múltán is.. „Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban, hisztérikusan lemezteleneden éhezőket, / a néger utcákon vonszolva magukat hajnalban egy pofa hasis után kutatva,/angyalfejű hipstereket égve az éjszaka gépezetében a csillagos dinamóhoz fűződő hajdani égi kapcsolatért" — olvassuk ma is megbűvölten szinte az időtállónak tűnő nagy Ginsberg-vers első sorait és sorra elevenednek újra bennünk a hajdani nagy olvasmányélmények s mire a gyűjtemény végére érünk, Ferlinghetti „Vallomás"-ához s az Utószóhoz, úgy érezzük, megérte az újraolvasást. (cselényi) Saul Bellow: Augie March kalandjai Nem hiszem, hogy bárki is kétségbe vonhatná: Saul Bellow a huszadik századi amerikai próza élő klasszikusa. Regényeit a magyar olvasó is jól ismeri, s a Herzog, a Henderson, az esőkirály (ez utóbbiért kapta az irodalmi Nobel-díjat), a Napjaid gyümölcse után most egy korábbi regényét jelentette meg az Európa Könyvkiadó. Hová tehető ez a vaskos korai regény a remekművek sorában? Az Augie March az író első sikeres regénye, megjelenésekor a Tom Jones-hoz hasonlították, az olvasóknál is osztatlan sikert aratott. Mi volt a siker titka? A lebilincselő stílus? A regény etikai, morális értékei? Mindez kevés lett volna. Saul Bellow vérbeli elbeszélő, írásmüvészete egyformán kínál intellektuális kalandot és cselekményes izgalmat. Biztos kézzel vezeti hőseit az elgépíesedett, fogyasztói és lélekfaló, túlcivilizált amerikai társadalom buktatóin át. Pedig a regény főhősének, Augie March-nak igencsak kifelé áll a rúdja ebből a társadalomból. Egyrészt azért, mert kivándorlók gyermekeként, úgy csöppent bele a nagy kohóba, távol a kiváltságosok napfürdette életétől, az otthontalan és otthonra vágyó falka egy darabjaként, akik „... egy nagyszabású házigazda óriás méretű választéka, a Szentirás kínálata, amelyet a nyugatra sodródott szülök nemzettek és szültek, a külső körülmények áldozatai. Mint engem is, egy úton járó ember zabigyerekét." Pedig Augie megcsinálhatná a szerencséjét; örökbe akarják fogadni, néhányszor egész közel kerül a gazdagsághoz, a gazdagok és kiváltságosok asztalához, ahová bárki más mélyről érkező boldogan letelepedne, de ő túlságosan is érzi, honnan jött, mik a visszahúzó szálai, hogy ne válhasson tökéletes amerikaivá, a „lehetőségek" gyermekévé. A nyomorgó chicagói zsidó asszony harmadik, törvénytelen gyermeke így járja meg az amerikai kálváriát, alkalmi állásokat vállal, belecsöppen az alvilágba, gazdag lány szeretője lesz, börtönben ül. üzletel, s közben nyugodt életről álmodozik, kertes házról és dolgos feleségről, gyerekekről, s ugyanakkor mindent elutasít, csöndes lázadással játssza a ráosztott szerepeket, hisz más választása nem is lehet, ha meg akar őrizni valamit a belső tisztaságból, emberi énjéből. Saul Bellow regényeinek legnagyobb értéke ez a csöndes humanizmus: megőrizni és kivívni az ember legelemibb jogát a tartalmas életre, tagadni a konformista és hamis társadalomba való beilleszkedés jogát, ha ez a jog egyetlen és nem választható. Az Augie March tehát csorbithatatlanul megállja a helyét az író későbbi regényei között, s vaskosságát, helyenként túlírt moralizmusát ellensúlyozza az eredeti látásmód, a remek stílus és a humor. Kövesdi Károly Innenonnan Négyszáz kilogrammnyl súlyt képes a magasba emelni ez a furcsa légi eszköz, amelyet az Ural környéki Berezovszk városban kísérleteztek ki a szovjet kutatók. Az Ural-3 leginkább egy kormányozható léghajóhoz hasonlít, melynek anyaga gumiszerű, rugalmas szövet. A téglatest formájú, héliummal töltött szállítóeszköz tizennyolc méter magas és húsz méter széles. Az Ural-3 egy 15 tonna teherbírásúra tervezett daru modellje, amely a nyugat-szibériai és a nehezen megközelíthető északi területeken segíti majd a villanyszerelők, a gázvezeték-építő és olajcsőfektető szakemberek munkáját. A nyárnak és a szabadtéri rendezvényeknek ugyan már vége, de a borzovai Deákos Farkasra (a képen középütt) még sokan emlékeznek. A felvételt Prandl Sándor készítette Gombaszögön. Az új diszkó divatfrizura zajártalom és huzat ellen is véd. 8
