A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-09 / 41. szám
Carlo Lorenzini író és újságíró, 1881-ben jelentette meg az életre kelt fabábu kalandjainak első folytatását egy gyermeklapban. 1883-ban készült el az a teljes mü, amelyet könyv alakban is kiadtak. Ezután a könyv megkezdte világhódító diadalútját. Több mint kétszáz nyelvre fordították le és többször is megfilmesítették. A filmváltozatok leghíresebbje Walt Disneyé. A neveletlen fababa kalandjaiból eddig négyszáz tévéváltozat, színdarab és zenés komédia készült. Még a tudósokat is élénken foglalkoztatta Lorenzini Pinocchiója, erről tanúskodik az eddig elkészült több, mint száz doktori disszertáció. A képen egy mai Pinocchio-baba és gazdája látható. Nő és gyarapodik a gombacsalád! A károlyfalusi erdőben találta és fényképezte Ploczek Róbert Ha hiszik, ha nem, az albínó gorillát Hó pelyhecskének hívják. Látogatóban Berzsenyinél Igazán eredeti, szinte rusztikus módon fogadott bennünket Nikla, ez a kedves Somogy megyei falucska, ahol Berzsenyi Dániel magyar költő egykori kúriáját kerestük. Amíg az útkereszteződésnél azon töprengtünk, hogy merre tovább, addig a másik útról autóbuszunk elé hömpölygött egy tehéncsorda. A házak között előzni nem lehetett, így hát szép komótosan „ballagott" a busz a verőfényes, harmatos nyári reggelen végig a falun, nyomunkban egy sereg személygépkocsival. A takaros házak, virágoskertek ajtajában álló kíváncsi nénikék csodálkozó pillantásaival találkoztunk. Egy öreg bácsi még a kalapját is feltolta a feje búbjára és a pipát kivette a szájából. Szerencsénkre egy röpke félóra múltán a csorda egy mellékútra tért le a berek felé, mi pedig néhány perc múlva már ott álltunk a kúria előtt. Mintha megkövesedett volna az idő. A fehérre meszelt sötétbarna zsalugáteres épület úgy ült ott a jegenyék árnyékában, a csendben, mint Berzsenyi idejében. A költő, a gondos házigazda, szürke márványba álmodva, nagy kerek szemekkel nézett ránk a ház előtti virágágyások közül és borongós arcát félig elöntötte a reggeli nap fénye. És ez az a pillanat, amikor az ember önkéntelenül is Berzsenyi óda-sorokat keresgél az emlékezetében: Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden mivé tűnő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés: minden az ég alatt. Mint a kis nefelejcs, enyész. mm3 A kúria falán márványtábla tudatja: Ebben a házban lakott 1804—1836-ig Berzsenyi Dániel hazánk legnagyobb ódaköltöje. A kis verandán a bejárat előtt egy kedves szoborcsoport gipszmásolatát láthatjuk. Ökrökkel szántó parasztot ábrázol. Talán a költő „mezei szorgalmatosságára" utal. Kár, hogy valaki barbár módon az egyik ökör szarvát letörte. Korán érkeztünk. Az emlékmúzeummá nyilvánított kastély hivatalosan csak tíz órakor nyit. De nincs akadály, mert Piri néni, az apró őszhajú gondnoknő — akiről később kiderült, hogy a nagy költő dédunokája — barátságos mosollyal invitál beljebb. Mellette ott áll fia, az ükunoka, akinek fekete göndör fürtjei, nagy kerek szeme valóban a költőre emlékeztetnek. Megállunk néma tisztelettel a dolgozószobában és Piri néni szinte éneklő, dallamos hangon mondja a kastély históriáját, a költő életének főbb mozzanatait, a tárgyakhoz fűződő emlékeket, apró történeteket. A nagy álló-óra némaságba burkolózva, méltóságos fölénnyel tekint ránk. A szoba sarkaiban barnára fakult üveges könyvszekrények, bennük régi könyvek sorakoznak. A költő kedves olvasmányai. Talán ott lapul valahol Horatius is. A falakon végig családi olajfestmények, grafikák, levelek és versek eredeti kézírással. És lassan végigmenve a többi termeken is szinte az egész múlt századelőről, a romantika korszakáról képet kapunk. A ' vitrinekben korabeli folyóiratok, könyvek, levelek szemléltetik a gazdag életművet. A régi gyermekszobát ma parasztbútorokkal rendezték be és kedves színfoltja a kastélymúzeumnak. És csodálatos a kúria háta mögött a reggeli harmatban fürdő hatalmas kert. A pirosodó som, a hamvaskék szilva, a sárga alma csak úgy kínálja magát. Szinte felsorolni is elég lenne a sokféle gyümölcsfát. És még él egy-két matuzsálemkorú sudár fenyő és terebélyes gesztenye, melyek látták a költő termetes alakját, aki a hűs lombok alatt Horatiusra így emlékezett: Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz. Légy víg, légy te okos; míg lehet, élj s örülj. Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül. Mint a nyíl s zuhogó patak. OZSVALD ÁRPÁD (Jurenka Béla felvételei) 9
