A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-24 / 30. szám

A Gsemadok életéből A BARÁTSÁG A csehszlovákiai magyar dolgozók gombaszögi (Gombasek) országos kulturális ünnepségén Ľudovít Pezlárnak, az SZLKP KB Elnöksége tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével párt- és állami küldöttség vett részt. A küldöttség tagjai voltak: Rudolf Jurík, az SZLKP KB osztályvezetője, Benyó Máté, az SZNT alelnöke, Jozef Mravík, az SZSZK kulturális miniszterhelyettese, Jozef Dobšinský, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság alelnöke és Fábry István, az SZNT képviselője. Az ünnepségen megjelent továbbá Szapora Sándor, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzulja, Ľudmila Korytárová, a Kulturális és Művészeti Dolgozók Szlovákiai Szakszervezetének elnöke. Marián Párkányi, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának titkára, továbbá a rozsnyói (Rožňava) járás képviselői Ján Galónak, a járási pártbizottság vezető titkárának vezetésével. Az esti ünnepi nagygyűlést Lukács Tibor, a CSEMADOK KB vezető titkára nyitotta meg. Köszöntötte a kulturális ünnepély valamennyi résztvevőjét. Ezután Ľudovít Pezlár, a párt- és kormányküldöttség vezetője és Sidó Zoltán, a CSEMADOK KB elnöke mondott ünnepi beszédet. Sidó Zoltán többek között a következőket mondotta: „Társadalmunk további fejlesztésének jelenlegi szakaszában: a mindennapi feladatok megvalósításában mindinkább a minőség és a hatékonyság kerül igyekezetünk homlokterébe, s ebből is elsősorban a gazdasági feladatok megoldásának minősége és hatékonysága. A CSKP XVI. kongresszusa határozatainak értelmében nemzetgazdaságunk 7. ötéves terve is elsősorban a gazdaságosságot, a természeti és gazdasági források ésszerű kihasználását kívánja elérni. Ez újfajta gondolkodást igényel mindannyiunktól. De nem lesz elegendő újszerűén gondolkodnunk, újszerűén kell cselekednünk, tennünk is. Erre pedig csak kulturált emberek képesek. Gombaszögi Kulturális Ünnepélyünk szerves részét képezi központi • rendezvénysorozatunknak, mellyel gondolatot és értelmet keltve köztudatot formálunk. A hazánk népeinek táncával, énekével, zenéjével felkeltett gondolat a béke gondolata. A béke igaza nevében üzenjük Gombaszögről: A fegyverek hangja helyett az ének hangja szóljon. A tánccal, dallal, zenével felkeltett gondolat egyben érzelem is. Gombaszög érzelemkeltő ereje hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek haladó hagyománya iránti megbecsülésünkből fakad, hiszen amikor a ma embere megismerkedik a nemzetek és nemzetiségek tárggyá, mozdulattá, dallá, gondolattá tisztult világával, akkor nemcsak történelmet és esztétikát tanul. A megismerésen és önismereten túl, a tiszta forrásból fakadó szép emberi szó, alkotás, olyan érzelmeket vált ki bennünk, amelyek kihatnak holnapi munkánkra, a holnapi magatartásunkra és alakítják tudatunkat. így válik a gombaszögi ünnA>ély a béke manifesztációjává, az internacionalizmus bizonyítékává szocialista köztudat egyik formálójává." RÉSZLET ĽUDOVÍT PEZLÁR ELVTÁRS BESZÉDÉBŐL Tisztelt jelenlevők, kedves fiatalok, elvtársak! Évről évre találkozunk a rozsnyói hegyek gyönyörű környezetében a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális ünnepségén. Minden látogatója számára minden esetben mély élményt jelentenek a csodálatos meló­­diájú dalok, a pergő ritmusú táncok, amelyek ez alkalommal, immár hagyományosan, fel­pezsdítik ezt a völgyet. A východnái és a svidníki folklórünnepségek mellett a gomba­szögi egyike a legjelentősebb kulturális ren­dezvényeknek. Nemcsak népünknek a kultú­ra és a művészet fejlesztésében elért sikere­iről tanúskodik, hanem egyidejűleg kifejezés­re juttatja szilárd internacionalista egységét és a közös haza további felvirágoztatására irányuló törekvését is. Engedjék meg, tisztelt elvtársak, hogy szí­vélyesen köszöntsem az ünnepség vala­mennyi résztvevőjét és szervezőjét az SZLKP KB, az SZSZK kormánya és az SZNT nevé­ben. Kedves kötelességem átadni önöknek az SZSZK legfelsőbb párt- és állami vezető­inek, Jozef Lenárt, Peter Colotka és Viliam Šalgovič elvtársnak személyes üdvözletét. Szép hagyománnyá vált, hogy mindenütt, minden folklórünnepségen és művészeti ren­dezvényen részt vesznek Csehszlovákia GOMBASZÖGI HANGULATOK Forró ritmusok volt a címe a CSEMADOK érsekújvári (Nové Zámky) helyi szervezete nemzetközileg elismert társastánc csoportja első színpadra lépésének, amellyel megkezdő­dött ä csehszlovákiai magyar dolgozók XXVII. Országos Kulturális Ünnepsége. A tűző nap s a lányok zsinegből készült szoknyácskája egy-kettőre felhevitette a hangulatot. A közön­ség legnagyobb sajnálatára gyorsan abba­hagyták a táncot, s ismételni nem akartak, hiába tapsoltunk. Annál nagyobb volt az öröm, amikor Oláh Erika, Olgyai László, Ben esik Lívia és Stirber Péter — valamennyien a Melódia '81 győztesei — színpadra lépése kö­zött ismét és ismét láthattuk a gyönyörűen mozgó lányokat és daliás partnereiket. Sze­rencsés ötlet volt lehetőséget adni ennek a csoportnak, hogy bemutassa tudását Akik láttuk, tudjuk: a nemzetközi elismerés jogos. Büszkék lehetünk, hogy ilyen csoportunk is van. Mielőtt még búsulni lett volna időnk afölött, hogy aznap többé nem térnek vissza, Dráfi Mátyás harmadszori próbálkozásra (mik­rofonhiba) mégiscsak bekonferálta magát — mint örökzöld dalok előadóját Műsora általá­nos tetszést nyert A nosztalgia divat a fiatalok szívébe is belopta a régi melódiákat, a közép­korúak pedig szívesen hallották ismét fiatalsá­guk dalait. Dráfi most is bizonyított: énekes­ként is tud egyéni és jó lenni. A szombat délutáni műsor színvonala akkor kezdett hanyatíani, amikor a Melódia ’81-ről nemzeteinek és nemzetiségeinek együttesei. Ez jelképezi hűségünket életünk egyik alap­vető értékéhez és tartóoszlopához, a proletár és a szocialista internacionalizmushoz. A szocialista rendszer más értékeihez hasonló­an ezt is dolgozóink nemzetiségre való tekin­tet nélkül hosszú évekig közösen folytatott forradalmi harcának köszönhetjük. A bur­­zsoá uralom éveiben a rozsnyói bányák vá­járjai, a gömörhorkai cellulózgyár munkásai vállvetve harcoltak a legalapvetőbb emberi jogért — a munkához való jogért. Vállvetve küzdöttek a fasizmus ellen, a nemzeti és a szociális felszabadulásért is. Sohasem felejt­jük el azokat, akik ebben a közös harcban elestek: Russzó János munkást, aki a gö­mörhorkai cellulózgyárban folytatott éh­ségsztrájk idején a csendőrszuronyok áldo­zata lett, Tóth József partizánt, akit a fasisz­ták Rozsnyó főterén végeztek ki. Mély hálá­val emlékezünk meg azokról, akik hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása után egységesen harcot vívtak az új életért, amely szocialista jelenünkbe torkollt. A forradalmi harcosoknak, mai életünk úttörőinek áldozata arra kötelez bennünket, hogy a szemünk fényeként őrizzük a szoci­alista internacionalizmust. Nem lehet észre nem vennünk, hogy korunk világában jócs­kán akadnak olyanok, akiknek a szocialista internacionalizmus mindmáig szálka a sze­mükben. Az imperialista propaganda szün­telenül arra törekszik, hogy nemzeteinkbe és nemzetiségeinkbe beoltsa a nacionalizmus mérgét. Olyan egyéneket használ fel, akik a jól ismert, ott sikerrel szerepelt Fornax zenekar megkezdte önálló koncertjét „Elkényeztetett" közönségünk országos hírű vagy külföldi elő­adóművészekhez, együttesekhez szokott. A Bratislavai Lírán sem volt kisebb a hangerő, Koncz Zsuzsa és a Gemini együttes néhány hónappal ezelőtt turnézott az országban s ők sem kímélték az erősítőket de a decibel még nem minden! A második, harmadik dal meg­hallgatása után úgy éreztem, hogy becsaptak. Tudatomba Gombaszög csupa nagy betűvel vésődött be, s most ezek a betűk kezdtek zsugorodni. Ha nem ismerném a CSEMADOK helyi szervezeteinek tevékenységét, ha nem tudnám mennyi kincset, valódi értéket hoztak már a felszínre, mutattak be. őriznek az enyé­szettől, talán elégedett is lettem volna a beat koncerttel, de így nem lehettem az. Ha a szombat délutáni műsort a könnyű műfajnak akartuk szentelni, ám legyen, de minden fellé­pőtől követeljük meg a színvonalat! A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának, a sátoraljaújhelyi Bodrog tánc­­együttesnek, az Antonín Zápotocký díjjal kitün­tetett kassai (Košice) Železiar folklórcsoport­nak, a Kiváló Munkáért Érdemrenddel kitünte­tett Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes­nek a szombat esti műsorban nyújtott teljesít­ménye visszaadta Gombaszög régi fényét. Kincsesládánk másnap délelőtt nyílt meg igazán, s a műsor végéig be sem zárult. Haladó szellemű népművészeti hagyománya­ink ápolásához, munkásmozgalmi múltunk­hoz méltó keretek között tiszteletteljes ünne­pélyességgel került sor a rozsnyói (Rožňava) Felszabadulási emlékmű megkoszorúzására, a ÉS A K forradalmi harcban vereséget szenvedtek és a történelem szemétdombjára kerültek — nacionalistákat, sovinisztákat, irredentákat, politikai kalandorokat, különféle bitorlókat és egyéb csődbe jutott elemeket. Semmikép­pen sem szabad számukra lehetővé tennünk élősködésüket a ma problémáin. Életünk egyéb értékeihez hasonlóan, az internacionalizmust is állandóan fejleszte­nünk és szilárdítanunk kell a közös építő igyekezet konkrét tetteivel. A jövőbe tekin­tünk és nem vissza a múltba. Ezért semmi­képpen sem törődhetünk bele abba, hogy egyes felelőtlen egyének szüntelenül zavart keltsenek, a történelemből kihalásszák azt, ami nemzeteinket és nemzetiségeinket haj­danában, a szocialista időszak előtt elválasz­totta egymástól és semmibe vegyék azt, ami egybefüzte őket, különösképpen pedig azt, ami ma fűzi össze — a fejlett szocializmus építését. Mi értelme van a múltban vájkálni, életünk egészséges gyökerein rágódni, mint vakond a földben, vitatkozni afölött, hogy milyen nemzetiségű volt ez vagy az az ural­kodó, illetve más történelmi alak? Kit szolgál ez? Dolgozóinkat minden bizonnyal nem! Tisztelt elvtársak, a magyar nemzetiségű dolgozók kultúrája szerves része társadalmunk gazdag és dina­mikusan fejlődő kulturális életének. Ez a mai ünnepség egyik meggyőző tanúbizonysága magyar nemzeti kisebbségünk fejlődő kultu­rális és művészeti élete sikereinek. A nemze­ti forma közvetítésével feltárja szocialista tartalmát, amely egybefüzi a cseh és a szlo-A CSMTKÉ és az Ifjú Szívek egyesített ve­gyeskarának fellépése népművészeti együttesek színes, menettánc­cal egybekötött felvonulására. A sort a bányá­szok fúvósegyüttese nyitotta, ami szintén csak rozsnyói sajátosság, a zászlódíszbe öltözött város pedig új, de nagyon szép látványt nyúj­tott Gyermekek a gyermekeknek volt a címe a vasárnap délelőtti műsornak, amelyben fellé­pett a rozsnyói Pötyikék kisszínpad, a gortvai Barkóca gyermektánccsoport, a szepsi (Molda­va nad Bodvou) Fehér Liliomszál gyermek­tánccsoport, a szenei (Senec) Pöttömszínház, az ekeli (Okoličná na Ostrove) Tátika gyer­mektánccsoport és a dunaszerdahelyi (Dunaj­ská Streda) Kis Fókusz. Az egyes műsorok közötti összekötő szöveget, a konferálást szin­tén gyermekek végezték. Ügyesen, szelleme­sen bontva fel a szöveget. Az ötlet a rendező­ket dicséri. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom