A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-24 / 30. szám
A Gsemadok életéből OZELEDES SZELLEMEBEN vák nemzet, valamint a többi nemzetiség kultúrájával. A magyar dolgozók kulturális élete fellendüléséről az állami szervek mellett a CSEMADOK 517 helyi szervezete gondoskodik. A kulturális önmegvalósulást teszi lehetővé 19 központilag megjelentetett napi és időszaki sajtókiadvány, valamint számos járási és üzemi újság is. A Csehszlovák Rádió hetente 35 órán át sugároz magyar nyelvű műsort. A Madách Könyvkiadó évente csaknem 400 ezres példányszámban mintegy 50 könyvet ad ki. Nagy sikernek tekintjük, hogy ezeknek a müveknek kétharmada magyar szerzőink eredeti alkotása. Magyar nemzetiségű polgártársaink néhány dal- és táncegyüttesét nemcsak idehaza, hanem külföldön is ismerik, ahol méltóképpen képviselték művészetünket. Közéjük tartozik az Ifjú Szívek, a Csehszjovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara és több más. Sikeresen bontakoztatja ki tevékenységét Komáromban a Magyar Területi Színház és kassai Thália együttese. Az SZSZK Kulturális Minisztériuma az eltelt évtizedben rendszeresen növelte a CSEMADOK-nak, a magyar nemzetiségű dolgozók körében kifejtett kulturális tevékenység fejlesztésére nyújtott anyagi eszközöket. Míg 1972-ben ez a hozzájárulás 3 millió 451 ezer korona volt, addig ma meghaladja a 7 milliót. Folytathatnánk ezt a felsorolást. Közösen büszkék vagyunk erre és sok további tényre. Viszont nem pihenhetünk a babérokon. Az élet tovább fejlődik és új feladatokat vet fel. A CSEMADOK-nak, valamennyi szervének és szervezetének napjainkban tüzetesen fontolóra kell vennie a kulturális tevékenység fejlesztésére nyújtott állami eszközök még hatékonyabb felhasználását és tevékenységük tökéletesítését. Magyar dolgozóink jelentősen hozzájárultak és továbbra is hozzájárulnak a csehszlovák szocialista kultúra fejlesztéséhez. Ezzel egyidejűleg növekszik részvételük nemzeteink és nemzetiségeink közeledése folyamatában. „Alapvető jelentőséget tulajdonítunk — állapította meg Jozef Lenárt elvtárs, az SZLKP KB első titkára tavaly, az SZLKP kongresszusán — két testvérnemzetünk a csehek és a szlovákok közeledése és kölcsönös gazdagítása folyamatának, valamint a magyar és az ukrán nemzetiségű állampolgárok kulturális élete fejlesztésének is. Ezeket a tendenciákat továbbra is sokoldalúan támogatni és fejleszteni fogjuk." Éppen ez a folyamat a konkrét megnyilvánulása a kultúrában a szocialista internacionalizmus alapelve érvényesülésének és szocialista tartalma szilárdulásának. Jól tudjuk, hogy nem kevés a problémánk, s hogy a fejlett szocialista társadalom építése, főleg annak elkerülhetetlen szüksége, hogy alapvető fordulatot érjünk el a kiváló minőség és a magas fokú hatékonyság elérését célzó törekvésben, új, nagyobb igényeket támaszt — nemzetiségétől függetlenül — minden dolgozó kulturáltságával és műveltségével szemben. Sajnáljuk például, hogy az SZSZK főiskoláin a magyar nemzetiségű hallgatók arányszáma kisebb Szlovákia lakosságában a magyarok hányadánál. Ezért jóval céltudatosabban kell a fiatalokat megnyernünk a műszaki és a természettudományok tanulmányozásának, mivel fejlődésünk jelen szakaszában minden a tudományos műszaki fejlődéstől függ. Nem zárkózunk el semmiféle javaslat elől, de közös jövőnk kilátásai szemszögéből mindig gondosan fontolóra kell venni, hogy mi az alapvető és mi a mellékes. Valamennyi nemzetiségi kulturális szövetség tevékenységében alapvető fontosságú, hogy növekedjen részvételünk a CSKP XVI. kongresszusa programjának megvalósításában. Ebből kell kiindulniuk a munka javítását célzó javaslatoknak is. Ezeknek a szervezeteknek felépítése nem lehet presztízskérdés. A tekintélyt az építő aktivitás teremti meg és nem az adminisztratív intézkedések. Tisztelt elvtársak, hazánkban a nemzetiségi kérdést sikeresen csak a szocialista építés folyamatában oldottuk meg Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével, a marxizmus—leninizmus elmélete és a Szovjetunió tapasztalatainak alkotó alkalmazása alapján. Erre a tényre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 60. évfordulója közelgő ünnepségeivel kapcsolatban emlékeztetünk. A nemzetiségi kérdés marxista megoldásának alapja közismerten Szlovákia gazdasági elmaradottságának leküzdése lett a szocialista építés éveiben. Ezekben az években gazdaságilag példátlanul fellendült Dél-és Kelet-Szlovákia, ahol a magyar nemzetiségű állampolgárok élnek. Ebben az ötéves tervidőszakban is Szlovákia — az országos átlagnál gyorsabb — fejlődésével számolunk. A déli járások számára nagy gazdasági jelentősége lesz a Gabčíkovo—Nagymaros Vízlépcsőrendszer építésének, amelyhez a Magyar Népköztársasággal együttműködésben fogtunk hozzá. Arra fogunk törekedni, hogy ez a létesítmény a két szocialista testvérország együttműködésének tényleges hídjává váljon s hogy közös igyekezettel a mi területünkön is megfékezzük a Duna szilaj vizét. A CSKP XVI. kongresszusán kitűzött program igényessége megkívánja a gazdasági és a nevelési feladatok következetes egybekapcsolását. Hiszen az emberek öntudatossága óriási alkotó erő. Elvárjuk, hogy a CSEMAt DÓK a következő időszakban elmélyíti nevelő munkáját a csehszlovák szocialista hazafiság szellemében, amely előrehaladásunk egyik fő mozgató ereje. Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy a nemzeti büszkeség számunkra nem öncélú, hanem szerves része a szocialista internacionalista öntudatosságnak, amely összeforrasztja hazánk nemzeteit és nemzetiségeit, a szocialista világrendszer országait és korunk haladó forradalmi erőit is. Az internacionalizmus egységünk és erőnk hatalmas kútforrása, a haladás és a béke ellenségeivel szemben bevált fegyver. Párt- és állami szerveink képviselői is részt vettek az ünnepségen A Felszabadulási emlékmű megkoszorúzása Rozsnyón Akkor délelőtt már igazi fényükben ragyogtak kincseink. S a közönség? Mit vett észre e ragyogásból? Mindent. „Vette a lapot", gyermekké tudott válni, ha játszottak a színpadon, nevetett és tapsolt minden jobb jelenet után. Pedig a műsorcím ellenére a közönség vegyes volt. A rátóti csikótojás című mese alatt figyeltem meg a következő jelenetet: Lacika, hallottad mit mondtak a színpadon? Azt, hogy fékomadta, teremtette! Nahát, csudajói csinálják! — így örült a nagyapa a régen hallott szavaknak s figyelmeztette az unokát, hogy valahogy el ne feledje! Gazdagságunkban délután tovább gyönyörködhettünk. Gálaműsor volt az a javából. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója tiszteletére a legjobb népművészeti együtteseink, folklórcsoportjaink és gyermektánccsoportjaink a CSMTKÉ és az Ifjú Szívek mellett ismét színpadra lépett a Železiar és a Bodrog táncegyüttes, de vendégünk volt az ukrán dolgozók kulturális szövetségének népművészeti együttese is, a Karpatyanyin, méltán képviselve így az Egy hazában élünk gondolatot, amelyet mottóul választottunk. Egyetlen dolog hiányzott csupán a vasárnap délutáni műsor maradéktalan élvezetéhez: A műsor pontos ismertetője. A műsorfüzet felsorolta ugyan ki lép színpadra de, hogy milyen táncot jár, azt nem lehetett mindig pontosan tudni. Pedig a tánc is nyelv, de már elfelejtettük ezt a nyelvet. Ismét meg kell tanulnunk, ezért kell a pontos műsorfüzet. A műsorfüzettel más baj nem volt, tetszett a közönségnek, örültek az ismerős arcoknak, gyönyörködtek a jól válogatott versekben, mulattak a szórakoztató képeken. Gombaszög nemcsak az, ami a színpadon történik. Több annál. Ismerősök, régi riválisok, barátok találkozóhelye. A műsort is csak az nézi, akit érdekel. Ezért szabad csak jó, a legszélesebb tömegeket vonzó és kielégítő programmal színpadra lépni. Aki belekóstol ugyan a színpadon történő dolgokba, de azokat nem találja elég vonzónak ahhoz, hogy leüljön, akkor elmegy s körülnéz a sátrak között Otthon megszokta már, hogy több csatornán sugárzott műsor közül válogathat. Az ételt, italt árusító sátrak, a kiszolgáló személyzet száma arányban állott a látogatók igényeivel. Aki megéhezett többféle, ízletes meleg étel közül választhatott, sört, bort, citromos Mirindát, Pomaritot vagy szódavizet ihatott. Csupán a szereplők voltak kénytelenek hosszan kanyargó sorba állni, hogy megkapják az ebédet s a vacsorát. Ezen bizony jövőre segíteni kell! Legtöbben a zöldséges sátrat ostromolták. Ki hitte volna, hogy ennyire szeretjük a citromot? Szőrmajmot kínáló vándor csecsebecsés szintén kapott árusítási engedélyt ezen a helyen. Sajnos. A körhinta, a vattacukor még valahogy hozzátartozik „sátoros" ünnepeinkhez, de a közízlést nem szabad engedélyezetten rontani. Az árusok másik csoportját kellene ide verbuválni. A népi iparművészeinket. Mert vannak! Csak nem akarnak a „búcsúsok"közé állni. Érzik a különbséget. Milyen szép lett volna itt is a könyvsátor a hírlapárus és az „első fecske" bőrdíszműves mellett a fafaragók, a cserepesek, a hímzővarró népi iparművészek asztala, ahol válogatni és venni lehet műveikből. Talán majd jövőre. .. Mert jövőre ismét eljövünk, hogy gyönyörködjünk szocialista nemzetiségi kultúránk kincseiben. FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei 7
