A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-03 / 27. szám
Hallottukolvastukláttuk Innen-onnan TELEVÍZIÓ Nagyvilágra nyíló ablak Kéthetenként jelentkezik_a Magyar Televízió külpolitikai szerkesztőségének — a nézők igényeinek megfelelően felújított — nagyobb távlatokra tisztább kitekintést nyújtó, a világpolitikai események légkörét szobánkba hozó internacionalista műsora, az új Panoráma. A közvélemény politikai állásfoglalásának első feltétele a világgazdasági- és politikai tények pontos ismeretén alapuló valóságszemléletből eredő tájékozottság. Az atom- és neutronbomba árnyékában élünk, ahol csupán a világméretű tiltakozás eredményezhet fegyverkezéscsökkentést és életszép jövötávlatot. A tiltakozás formája a valóságszemléleten, eredményessége az események pontos ismeretén múlik. Földünkön háborúk dúlnak. Ellentétek robbanékony vegyülete kavarog az események medrében. Elnapolhatatlan feladatunk és kötelességünk tehát a közvélemény tiltakozásában rejlő erők „kiszabadítása", a köztudat helyes alakítása. A Panoráma erre a „szolgáltatásra" vállalkozott. A társadalmi, gazdasági és politikai világfeszültségek bemutatása és elemzése mindnyájunk számára nélkülözhetetlen tantárgy, amely sosem lehet időszerűtlen. A világot látott műsorszerkesztők által új köntösbe öltöztetett Panoráma a gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális (világ)helyzetképek felsorakoztatásával internacionalista és marxista osztályöntudatot erősítő mű-, sora a televíziónak. (korcsmáros) SZÍNHÁZ Csárdáskirálynő Mondják, hogy a Kaukázusban s más égbenyúló távoli hegyek közt jó erőben és egészségben százéves vagy még annál is idősebb matuzsálemek élnek. Ez örvendetes, bár egy a baj: ök maguk nemigen segítenek megismertetni velünk a hosszú élet titkát. Ha erről faggatják őket, mindegyik mást mond. Az egyik a mindennapos tejiJásra esküszik, a másik a mértékletes, ám rendszeres alkoholfogyasztás élvezetére. Igaz, e matuzsálemekhez viszonyítva a Csárdáskirálynő még fiatalka. Három esztendő múlva, azaz 1985-ben „mindössze" hetven éve lesz, hogy 1915-ben először mutatták be a bécsi Johann Strauss Theater színpadán ; bár ahhoz sem kell különösebb jóstehetség, hogy valaki megjövendölje: Kálmán Imre operettje nemcsak ezt a kerek születésnapot éli majd meg, hanem az imént pedzegetett matuzsálemi kort is, hiszen örökifjúságának igazi titka dallamainak utánozhatatlan varázsában, valamint az őszinte cselekménybonyolítás színlelésének könynyedségében rejlik. Szilvia, a pesti Orfeum primadonnája egyszerűen boldog akar lenni, miképpen mindannyian a földön. Boldogsága : Edvin herceg ott van egy karnyújtásnyira tőle, ám hogy elérhesse, tehetségének és leleményének oly gazdag tárházát kell felvonultatnia, hogy ebből a dallamok szárnyán izmosodó életerőből nem csupán hetven vagy száz esztendő, de talán még kétszáz év is kitelik majd. Kálmán Imre operettje eljátszható különböző rendezői felfogásokban, különböző hangsúlyok felerősítésével, de a lényegét tekintve modernizálhatatlan; ebben van örökifjúságának kulcsa. Tulajdonképpen ugyanúgy vagy majdnem ugyanúgy kell eljátszani, mint az ősbemutató éveiben, hiszen varázsa éppen a félreérthetetlenül vállalt korabeliségben és a századfordulót követő esztendők kissé bohém, kissé romantikus stílusában van. Ezt kell csorbítatlanul, ugyanakkor aktuális rendezői véleményt alkotva viszszaadni. A bratislavai Új Színpad előadásában (rendező: Peter J. Oravec) ez a felfogás csupán részben érvényesül, mert a darabban rejlő, korrajzra késztető nívós humor helyett, egyfajta célzatos szóviccekkel teletűzdelt, groteszk hangerőre emelt átdolgozásban játsszák a Csárdáskirálynőt. Persze, a Hajmássy Péter vagy a Jaj, cica dallamai itt is, most is a napsugaras színpadi derű hangulatában csendülnek föl, de ritmus vagy hangulat tekintetében ez az előadás nemigen mérhető még csak a találó színpadi komikum mércéjével sem. Miklósi Péter HANGLEMEZ Két tucat tangó A Csehszlovák Rádió Bratislavai Tánczenekara a közelmúltban ünnepelte fennállásának negyedszázados évfordulóját. Rádiónk és televíziónk zenés műsoraiból, hanglemezeiről jól ismerjük ezt a kitűnő zenekart, melynek kiváló, magasan képzett szólistái már nemegy alkalommal bizonyították be, hogy virtuóz módon kezelik hangszereiket, igazi mesterei a szívet-lelket gyönyörködtető muzsikálásnak. A kitűnő zenekar jubileumára két OPUS-lemez látott napvilágot, az egyik „Olé Guapa", a másik „Jalousie" címmel. A zenebarátok a két címből jól következtetnek arra, hogy a két lemez a tangó műfajának van szentelve, hiszen a két lemezeim egyben két világszerte ismert, gyönyörű daliamé tangó címe is. Úgy tűnik, a tangó napjainkban reneszánszát éli. Nemrég került a szaküzletekbe egy Supraphon-lemez „Hybš hraje tango" címmel, amely a kitűnő Hybš-zenekar produkcióit, tucatnyi szebbnél-szebb tangót tartalmaz új, ötletes hangszerelésben. Az OPUS kiadóvállalat pedig most egyszerre két lemezzel is kedveskedik mindazoknak, akik kedvelik a tangót. Mind az „Olé guapa", mind a „Jalousie" című lemez 12—12 számot tartalmaz. Valamenynyi szám tangó, tehát valóban azt igazolja ez a két lemez is, hogy ez az Argentínában keletkezett tánc, mely az első világháború éveiben honosodott meg Európában, ma ismét igen kedvelt, gyakran játszott műfaja a legkülönfélébb tánczenekaroknak. A két tucatnyi tangót hangszerelte és a zenekart vezényli Vieroslav Mytušík. Ki kell emelni két virtuóz .szólista: Jozef Tubler tangóharmonika-művész és Viliam Farkaš hegedűművész valóban virtuóz teljesítményét, kitűnő hangszertéchnikáját. Sági Tóth Tibor KÖNYV Dercsényi Dezső: Mai magyar műemlékvédelem Hézagpótló mű jelent meg 1980-ban a Magvető Kiadó „Gyorsuló idő" sorozatában: Dercsényi Dezső Mai magyar műemlékvédelem c. könyve, amely méltán aratott rövid idő alatt nagy sikert. A szerző tulajdonképpen arra vállalkozott, hogy közérthetően összefoglalja az európai hírű magyar műemlékvédelem történetét, elemezve benne megalakulásának körülményeit, módszereit, elért eredményeit. Az európai műemlékvédelem kezdetei a messzi múltba nyúlnak vissza, hiszen az egyházi állam már a XVI. században rendelkezéseket hoz Róma város antik emlékeinek védelmére. Magyarországon Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottság elnökeként 1848. november 30-án rendeletet ad ki „... a sáncolási munkák közben .. . itt-ott találandó régiségekre és tárgyakra .. . azokat a leihely és mélység pontos feljegyzésével foglalják le a múzeum számára .. A magyar műemlékvédelem igazi fellendülése 1957 után következett be az Országos Műemléki Felügyelőség irányításával. A műemlékvédelem módszerei nagyban változtak az utóbbi száz évben. A 19. század közepén és a század második felében még a stíltiszta vagy puritán műemléki helyreállítást alkalmazták, melynek lényege a műemlék eredeti állapotának rekonstrukciója és mindazon elemek eltávolítása, amit későbbi korok építettek hozzá. A mai magyar műemlékvédelem tudományosan megalapozott. Kiemeli a műemlék történeti dokumentum voltát, hangsúlyozza, hogy a műemlék saját korának dokumentuma, ezért a műemlékvédelem feladata elsősorban a történeti emlék megmentése. A magyar műemlékvédelem fejlődését nagyban elősegítette az építésügy keretébe történt szerves beillesztése, amely általában eltér a szocialista országok gyakorlatától (ezekben a művelődésügyhöz sorolják a műemlékvédelmet). Dercsényi könyvét olvasva, számos helyen (ismerve a városrendezések problémáit) életbevágóan fontos, megszívlelendő tételekkel találkozunk:......a műemlékek védelméről a városrendezéssel szoros együttműködésben az építésügyi igazgatás kapcsán kell gondoskodni. Egy-egy épület megmentése nem elszigetelt feladat, bele kell illeszkednie a város egészének fejlesztésébe. Nem elegendő tehát, ha egyes épületekben gondolkodunk, tekintetbe kell venni azok környezetét". A könyvet végigolvasva úgy érezzük, hogy Magyarországon jó kézben van a műemlékvédelem (a szerző kritikusan beszél a negatívumokról is), az Országos Műemléki Felügyelőség jól teljesíti feladatát. Ezt jelzi a műszaki, ipari, történeti, népi műemlékek növekvő száma is. A védelem alatt álló területeken (például a budai Várnegyed, Sopron, Kőszeg stb.) nem kihalt múzeumvárosokat akarnak létrehozni, hanem olyan városrészeket, amelyekben lehet lakni, bevásárolni, szórakozni, épp úgy, mint a korszerű negyedekben. S hogy ezt a célt Sopronban már sikerült elérni, jelzi az FVS Alapítvány Műemléki Európa-díjának aranyérme is. Trugly Sándor — A tizenhárom esztendős Kai Bublitz napi futásadagja húsz kilométer. Szüleinek és a sportorvosoknak nincsenek kételyei a jövőjét illetően, s ő maga sem titkolja: „Később bajnok szeretnék lenni." Vízi sportolóknak készült Ausztráliában ez a 2,5 m hosszú, 1,7 m széles, 1,4 m magas és 55 kg tömegű „Aquabike” — nak, azaz vízi biciklinek nevezett, valójában háromkerekű — tehát tricikli — jármű. A vízpart-Dzsunki Ujama japán állatorvos rendelőjében az ápolónői teendőket egy nyolcesztendös csimpánz: Csőszüké látja el, méghozzá igen szakszerűen. Nemcsak cipeli, eteti és lefogja az állatokat, de szükség esetén még takarít is utánuk. 8
