A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-03 / 27. szám

A képen látható kifutópálya felülete nem éppen sima, sót mondhatni rücskös. Ám, ha mínusz 40 fok alá süllyed a hőmérsék­let — s ez Szibériában gyakran megesik — egy ilyen hepehupás kifutópályán sokkal biztonságosabban landolhat a repülő-Az indái lányok esküvőjük előtt nemcsak az arcukat csinosítják ki, hanem a tenye­rüket is befestik. A festék a közismert henna, amely hosszú ideig megtapad a bőr felszínén, de idővel mégis csak lekopik, viszont addigra a szerelem is elmúlik {?). Az örökké nyugtalan Gilbert Bécaud, akit csak „100 000 voltos úrként" becézget­­nek, ezúttal nemcsak a bőrébe, hanem ebbe a képkeretbe sem fért be... Vezényszavak sortüze pattogva sorjázik szájá­ból. Megismertem már alaposan az évek so­rán; arcvonásai, mozdulatai reakciói — min­denben katonásabb a született katonáktól. Önmagát is vezényszavakkal dirigálja ta­lán ... Most meglep. Ismerem jól, értem, használom a nyelvet, melynek szavai az ő szájából kongva, idegenül reccsennek elő. Talán csak mert tudom: elad­ható e nyelven, sem ő, sem a családja nem érti, nem beszéli. Vezényszavak. Papircetliről olvassa. Kiejtése erősen kifogásolható. Egyetlen kedvence, bor­­júnyi méreteket közelítő behemót kutyája is csak zavartan topog, láthatóan nem tudja — nem érti —, mit akarhat a gazdi!? Jómagam sem bírom sokáig szó nálkül szemlélni. — Mit csinálsz!? — zavarom meg csodáI- kozón. Cinkóczi Zsuzsa A bukás, úgy látszik. Mészáros Mártát, napja­ink egyik legnevesebb rendezőnőjét sem ke­rülte el. Legutóbbi alkotását, az Annát a tavalyi év legrosszabb filmjeként könyvelték el; témája giccses, üzenete, mondanivalója nincs. Pedig a nagy sztárparádé ezúttal sem maradt el. Mészáros Márta most is neves, jól ismert arcokat vonultat fel, hiszen az Anna forgatási költségeinek egy részét a párizsi Gaumont-cég fedezte. És a franciák szeretik a sztárokat! Elég, ha csak annyi áll a plakáton, hogy Örökség, rendezte Mészáros Márta, a főszerepben Isabelle Huppert, máris megtelik a mozi. És így lesz ez az Annával is, amelyben a fiatal Marie Labée játssza a film kulcsszere­pét, de félő, hogy ezúttal a franciák is csalódni fognak. A szereposztáson, azon, hogy a ma­gyar asszonyt francia, a franciát magyar szí­nésznő, a magyar közgazdászt lengyel, a fran­cia családapát meg magyar színész játssza, bizonyára ők sem fognak álmélkodni, de az erősen kimódolt sztori nem nagyon köti majd le a figyelmüket. Az új Mészáros Márta-fUm, a Néma kiáltás sokkal nagyobb élményt ígér. Két főhőse egy tizenhat éves szőke lány és egy érett, tapasz­talt asszony. Zsuzsinak senkije sincs; apja elment valahová, anyja belehalt a Várakozás-Bánsági Ildikó és Jan Nowicki RENDEZTE: Mészáros Márta ba. A háború után egy távoli rokona vette pártfogásba a magára maradt bakfist, egy határozott, bátor és őszinte asszony, akit Mag­dának hívnak a filmben. Nem mindennapi ember ő sem. Lecsukták, nem is egyszer, verték és kínozták. Mindent a mozgalomnak, a forradalomnak adott, az ifjúságát, az egész életét. Meg akarták tömi. Nem sikerült nekik. Szembeszállt velük, s nő létére megszökött. Végigharcolta a háborút. Magda őszintén szereti a lányt, aggódva figyeli minden lépését, minden mozdulatát, de Zsuzsi nem hagyja szeretni magát. Gyönyörű lakásban él, külön szobája van, kocsin viszik iskolába, szép ruhái vannak, azt eszik, amit akar, közben csavarog, rosszul tanul. És nem akarja, hogy Magda örökbefogadja. Mert felej­teni nem tud és nem is akar. Apja is, anyja is tisztán él az emlékezetében. „Az ablakban ültem, nagy vajas-mézes kenyérrel a kezem­ben — meséli Zsuzsi —, apám dolgozott. Körbe­járta a követ, nézte, simogatta, aztán elkezdte vésni. Az egész teste átlényegült. És a kőből lassan megszületett a szobor. Az arc, az orr, a száj, a szemek. Apám fáradtan leült szembe vele a sámlira. Izzadt volt a teste, az arca. Rámnézett, mosolygott. Odabújtam hozzá, be­takart fáradt, izzadt kezével. Apámnak volt egy motorja, száguldozott vele. Az anyám mögötte ült, átölelte apám testét Az én he­lyem az oldalkocsiban volt. Az erdőben egy tisztáson pokrócokat terített szét az anyám, ételt rakott ki, majd kézenfogva elment az apámmal. Én meg ültem a pokrócon és ettem. Aztán elindultam megkeresni őket. Egy tisz­tásra értem ki, ott hallottam meg a nevetésü­ket. Mentem a hang után és a bokrok között megláttam őket Meztelenek voltak. Végtele­nül szerették egymást. Apám fölállt és föle­melte anyámat És így vitte le a karjában a patakhoz Én meg mentem utánuk. Meglát­tak, hívtak. Bementem közéjük a vízbe. Hár­man úsztunk." Néma kiáltás. A főszerepben Cinkóczi Zsuzsi, Bánsági Ildikó és Jan Nowicki. Rendezte: Mészáros Márta. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Fotó: Mertz Loránd) HOGYAN ÉRVÉNYESÜL EGY KUTYA!? — Mit csinálnék? Tanítom. Majd megta­nulja, megérti, csak most az elején megy olyan nehezen neki... Okos, jó fajta, meg fogja tanulni. .. Muszáj, nincs is más válasz­tása ... — És te érted azt, amit vezényelsz néki!? — kételkedem. — Hát... Bizonytalanodik el —, kiírtam magamnak szépen, pontosan mindent egy akkora vastag szótárból mint a biblia. Ott biztosan pontosan írják... — És miért nem jó továbbra is úgy drezú­­rozni — ha már kell — ezt a dögöt, hogy legalább te biztosan értsed, ahogy eddig is volt!? — kezdek akadékoskodni. — Először is nem dög és te ezt különben sem érted — fortyan felém. — Én ezt a jószágot versenyekre hordom. Országosakra is! Az pedig már nem akármi, kiskomám! Erős a mezőny! Neki pedig megvan minden adott­sága, hát azt akarom, hogy a lehető legköny­­nyebben, legjobban érvényesüljön.. . Csak hüledezek, nem találva szavakat. Vi­tázni nincs erőm... Néhány nappal később olvasom: Angliában nagy nemzetközi „kutyaversenyt" rendeznek rövidesen. Leporolom angol szótáramat. Ha kutyája véletlenül kikerül, Samuka biztosan kölcsön kéri. Pálházy József 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom