A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-25 / 52. szám
Képes krónika AZ ARAB LIGA KÜLDÖTTSÉGÉNEK LÁTOGATÁSA MOSZKVÁBAN Moszkvában járt az Arab Liga küldöttsége, hogy a szovjet vezetőket tájékoztassa az arab állam- és kormányfők fezi csúcsértekezletén kidolgozott közel-keleti rendezési tervvel. — A kép az arab küldöttség és a szovjet vezetők megbeszéléséről készült. Balról a negyedik Husszein jordániai király, a küldöttség vezetője; jobbról az ötödik Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, mellette Nyikolaj Tyihonov miniszterelnök és Andrej Gromiko külügyminiszter FOGADÁS A SZÖVETSÉGI MINISZTERELNÖKNÉL Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök december 6-án Prágában fogadta Nyikolaj Kovalenko altábornagyot, a Csehszlovákiában állomásozó középső szovjet hadseregcsoport újonnan kinevezett politikai főcsoportfőnökét (középen) és Mihail Goglev altábornagyot, a távozó főcsoportfőnököt BOMBAMERÉNYLET ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN Pokolgép robbant Ballykelly városka egyik bárjában december 7-re virradó éjszakán. A merényletnek 17 halálos áldozata van, több mint 70 ember megsebesült. Az áldozatok között több brit katona is van. A merényletért az ír Felszabadító Hadsereg nevű szélsőséges terrorista szervezet vállalta a felelősséget. — A kép a mentési munkákról készült VIKTOR MISIN A KOMSZOMOL KB ELSŐ TITKÁRA A Komszomol KB december 6-i ülésén Viktor Misint választotta meg a Központi Bizottság első titkárává A ČSTK bel- és külföldi képszolgálata A SZOVJETUNIÓ JUBILEUMA November 7-én a győztesekre emlékeztünk. Azokra, akik hatvanöt éve megrengették a világot, megdöntötték a cári rendszert, lerázták magukról a gazdasági, a politikai és a nemzetiségi elnyomás igáját, akik megteremtették a munkás-paraszt szövetségre épülő új társadalmat, és akik ma is eredményesen járják a Nagy Októberi Szocialista Forradalom építette utat. Ma újabb fontos — az előbbivel szorosan összefüggő — évfordulóra emlékezünk. Hatvan éve, hogy 1922. december 30-án a szovjetek első össz-szövetségi kongresszusa Moszkvában elfogadta a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulásáról szóló nyilatkozatot és szerződést. A nyilatkozat és a szerződés értelmében az egykori cári Oroszország területén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eredményeképpen létrejött szovjet szocialista köztársaságok egységes szövetségi államban: a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében egyesültek; megalakították a Szovjetuniót. Az új típusú közösség, a világtörténelemben előzőleg ismeretlen típusú állam, nehéz örökséggel indult. A cári rendszer nyomort és elmaradottságot hagyott maga után. Különösen a nemzetiségi körzeteket sújtotta sok nehézség. Közép-Ázsiában, Kazahsztánban és a kaukázusontúli területeken feudális viszonyok uralkodtak. Több nép nomád életet élt. Az emberek millióinak nyomor és tudatlanság volt az osztályrészük. A hajdani Oroszországban — a birodalom népességének több mint a felét alkotó nem orosz nemzetiségű lakosságot — hátrányosan megkülönböztették. A cári rendszer a nemzetiségek közötti viszályt mesterségesen szította. A marxisták, Lenin és harcostársai a nemzetiségi kérdésre már forradalmi tevékenységük kezdetekor megkülönböztetett figyelmet fordítottak. Azt tartották egyik legfontosabb céljuknak, hogy a munkásokat — nemzetiségi hovatartozásukra való tekintet nélkül — egyesítsék az elnyomás bármely formája ellen, a kizsákmányolástól mentes társadalom megteremtése érdekében. A nemzetiségi kérdést az osztályharc prizmáján keresztül szemlélték, és pontosan kijelölték a célhoz vezető utat is. Miközben elítélték a nacionalizmust, éles határt vontak az elnyomó és az elnyomott népek nacionalizmusa között. Felismerték, hogy a munkásmozgalom erejének fő forrása a nemzetköziség, a népek barátsága, a proletár internacionalizmus. A proletár internacionalizmus legfőbb elvét az egyetemes emberi haladás érdekeinek az elősegítésében látták. Azt hirdették, hogy a nemzetiségi kérdést gyakorlatilag a proletár internacionalizmus elvének a szellemében — a forradalom és a szocializmus érdekének megfelelően — kell megoldani. Lenin egyik 1922 októberében született cikkében így írt: „Mi az elmúlt öt év alatt megoldottuk a nemzetiségi kérdést oíyan államban, amelyben olyan sok a nemzetiség, amennyit aligha lehet találni még egy országban, s e téren szerzett tapasztalataink teljes mértékben meggyőznek bennünket arról, hogy ilyen esetekben a nemzetek érdekeihez való egyedüli helyes viszony az érdekek maximális kielégítése és olyan feltételek megteremtése, amelyek minden lehetőségét kizárják annak, hogy konfliktusok jöjjenek létre ezen a talajon ... Tapasztalataink alapján az a megingathatatlan meggyőződés alakult ki bennünk, hogy csakis a különböző nemzetek érdekei iránt tanúsított legnagyobb fokú figyelem küszöböli ki a konfliktusok veszélyét, küszöböli ki a különféle intrikáktól való félelmet, s teremti meg azt a bizalmat — különösen a különböző nyelveket beszélő munkások és parasztok között —, amely nélkül teljesen lehetetlen akár a népek közti békés viszony, akár valamennyire is eredményes fejlődése mindannak, ami értékes a modem civilizációban." A Lenin útmutatása alapján 1922. december 30-án megszületett Szovjetunió a nemzetiségi kérdést a későbbi években is Lenin tanításának a szellemében — a gazdasági feladatokkal párhuzamosan —oldotta és oldja meg. A gyakorlati intézkedéseket a kommunista pártnak az a helyes felismerése és útmutatása határozza meg, hogy a nemzeti elnyomás és az egyenlőtlenség valamennyi következményének leküzdéséhez egymagukban a legjobb és a legigazságosabb törvények is keveset érnek. Ahhoz, hogy a nemzetiségi kérdés gyakorlati megoldásának a területén tényleges sikerek, konkrét eredmények szülessenek, fel kell számolni a korábban elnyomott nemzetek és nemzetiségek gazdasági és kulturális elmaradottságát is. Másszóval: nem elég, ha a népek közötti egyenlőtlenségeket csupán jogilag törlik el. Az egyenlőtlenségeket, illetve az egyenlőtlenségek eredőjét a gyakorlatban is meg kell szüntetni. Arra, hogy mindez a Szovjetunióban hol és hogyan érvényesül, a hat évtized fejlődése a legjobb bizonyíték. És bizonyíték az is, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja újra és újra kifejezésre juttatja: a kormányzat a nemzetiségi körzeteket fejlessze kiemelten. A szavak és a tettek összhangjáról az elért sikerek beszélnek a legkifejezőbben. Hatvan évvel ezelőtt, amikor a szovjet államszövetség megalakult, a Szovjetunió alig egy százalékkal részesedett a világ ipari termeléséből. Ma mintegy húsz százalékkal részesedik. Ahogy erősödött az államszövetség gazdasága, úgy izmosodott az egyes köztársaságoké is. Mindegyikükben megteremtették a tudományos és műszaki haladás legmodernebb ágazatait képviselő iparágakat. Az egykori analfabéta parasztok unokái és dédunokái ma atomreaktorok vezérlöpultjait'kezelik, bonyolult villamos gépeket és hengersorokat irányítanak, űrállomásokon dolgoznak. A szovjet államszövetség létrejötte után egyre nagyobb mértékben szűnt meg a népek közötti kulturális egyenlőtlenség. A nemzetiségek lakta vidékek, a köztársaságok az állami költségvetésből kapott eszközök felhasználásával megsokszorozták művelődésügyi kiadásaikat, fellendült a köztársaságok felsőoktatása is. A Szovjetunióban jelenleg 891 egyetemen és főiskolán több mint 5 millió diák tanul. Valamennyi szövetségi köztársaságnak van önálló tudományos akadémiája. Ezek munkatársai a modern tudomány és technika valamennyi kérdésével foglalkoznak. A nemzetiségi tudományos intézmények egyre nagyobb mértékben járulnak hozzá a szovjet tudomány fejlődéséhez és kiemelkedő eredményeihez. Nagy sikernek tekinthető az is, hogy a nemzetiségi kultúrák — a nemzeti és nemzetiségi kultúrák szoros kapcsolatának és kölcsönhatásának, valamint az orosz nyelv elterjedésének eredményeképpen — egyre jobban virágzanak.. A megalakulásának hatvanadik évfordulóját ünneplő Szovjetunió, a történelem első szocialista össznépi állama, — a világ legnagyobb országa. Partjait tizenkét tenger és két óceán mossa. Területén több mint száz nemzet és nemzetiség él. Az államszövetség kötelékébe 1 5 szövetségi köztársaság, 20 autonóm köztársaság, 8 autonóm terület és 10 autonóm körzet tartozik. Az új típusú közösség rendszerének társadalmi alapja — és egyben a Szovjetunió legnagyobb ereje — a munkásság, a parasztság és az értelmiség megbonthatatlan szövetsége. BALÁZS BÉLA 5
