A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-18 / 51. szám
ntal Júlia szlovák-német szakos tanítónő mutatja be a galántai magyar tanítási nyelvű általános iskola VII. A osztályos tanulóit, s kérdez is helyettünk. — A lányokból, fiúkból álló gyerekek zömmel galántaiak, de járnak ide taksonyiak és kajaliak is. Az előbbi faluból tanulnak az osztályban többen. Ahol Kodály Zoltán is gyűjtött a század elején. (Kékszemű, szőke, farmemadrágos lányra, Izsó Erikára mutat a tanítónő): — Mit tudsz Kodály Zoltánról? Válasza határozott : Galántán is élt. Van is olyan szerzeménye, hogy Galántai táncok. Arról azonban nem tud, hogy a Mester Taksonyban is járt volna. Flaskár Vali néniről viszont hallott, s gyorsan elmondja, hogy lánya annak a Vágovics Máriának, akit tizenhárom éves korában fogadtak Kodály öccse mellé dajkának. Izsó Erika édesapja, akárcsak a Kodályé, vasúti alkalmazott. Csak éppen nem állomásfőnök, hanem villanyszerelő. Édesanyja a bútorgyár dolgozója. Ö varrónő szeretne lenni. — Tudsz dalt Kodálytól? — kérdezi Antal Júlia. — Nem tudok. Barna, lófarokban összefogott hajú, magasnyakú pulóveres lány a következő. Zelinka Katalin a neve. A kérdés ugyanaz. Mit tud Kodály Zoltánról ? — Hét évig élt Galántán. A vasútállomás épületében lakott. Itt járt népiskolába. A templom mögött állt az az iskola, magyar óvoda és bölcsőde van a helyén. December közepén ünnepeljük a Mester születésnapjának 100. évfordulóját. A város is, iskolánk énekkara is ünnepelni fogja. — Tagja vagy a gyermekkórusnak? — Igen. Ötödikes koromtól. Az énekkarunk jó. Részt veszünk versenyeken és mindig nyerünk. — Ismersz dalokat Kodálytól? — Ismerem a Katalinkát, a Mátrai képeket, a Nagyszalontai köszöntőt és a Zöld erdöbent. Ezeket mind a kórusban tanultam. A kórus egy része 1 c
