A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-18 / 51. szám
osztályait egy jótevője pártfogásával Nemesorosziban fejezte be. Tizenkét éves, amikor a híres-nevezetes sárospataki iskolába kerül. Tanulmányait befejezve, 1783-ban akadémiai pályára lép: előbb tanár, majd szenior Patakon. Egyéves szepességi — német nyelvtanulás végett tett — útját nem számítva, 1797-ig a kollégiumban működik. Filozófiát és dogmát tanít, majd pedig a könyvtárt bízzák a gondjaira. A patinás kollégium falai között művelt, széles látókörű emberré érhetett Tudatosan képezhette magát az értelmiségi létre: miután Szepesben elsajátította a német nyelvet, a kor szokása szerint nekivágott Európának. Gál Andrást a jénai egyetemen érte utol a gönci református egyház levele, amely lelkészének hívta meg őt. Miért választotta Göncöt a mozgalmasabb Sárospatak helyett, nem tudom. Pályája ezen a ponton, úgy tetszik, hanyatlani kezdett: 1807-ben pedig (amikor hiába választották meg őt újfent Patakra tanárnak, mivel az állást — pörösködés útján — végül is egy másik pályázó nyerte el) ive a legalacsonyabb pontra szállt. Megkeseredett, csalódott emberként látom magam előtt a kései Gál Andrást; vigaszt bizonyára csak a könyvekben s a könyvek csinálásában talált. író volt, énekszerző (vagyis költő) és műfordító. Szomorú, de mégis örvendetes utazás című munkájáról, azon túl, hogy Lőcsén jelent meg 1792- ben, annyit tudok csak, hogy lappanghat valahol. Költészetének, amely a Szenei Molnár Albertek örökségéhez híven, énekszerzést jelentett, szerencsére több nyoma maradt fenn. Egy 1806-os zsoltároskönyv négy énekét tartalmazza. A 187., az ún. „szűk termés idején" témát verseli meg. A 180. „tavaszi" a 218. pedig a „téli időre való énekek" között kapott helyet. A természetnek, folyóknak, a víz körforgásának, a szélnek, Földnek, csillagzatoknak s a Holdnak rejtelmes-szép rendjével foglalkozik a Burghaim a' maga Gyermekei között című munkája, melyet „a” gyermekek’ kedvéért" adott ki Kassán 1802-ben a maga költségén. G. W. Mundt tudományos-ismeretterjesztő müvét, amely ,,a’ Jénai Tüdős Újságban, a’ kisebb írások között, érdeme szerént jóvá hagyatott", németországi tanulmányútjáról hozhatta magával. A felvilágosodás szellemében fogant, oktatáselméleti szempontból is sikerültnek mondható könyvecske, amelyben Burghaim tiszteletes, gyermekei és házitanítójuk cserélnek eszmét, egyszerű, gyermeki stílusban, párbeszédes formában, ,,a’ természeti és az emberi életre tartozó némelly dolgokról", ugyancsak megnyerhette Gál tetszését. „Én a’ mint látod. Anyai Nyelvünkre fordítottam — írja a könyv magyar kiadásának előszavában —, még pedig a' gyengékhez képest, igen együgyű, de azomba tiszta Magyarsággal, olly véggel, hogy ha másutt nem-is, legalább az én fél-vígyázásom alatt, lévő Göntzi Református Oskolában tanúló számos Nevendékek, a’ midőn az olvasásban gyakoroltatnak, inkább ezt, vagy hasonlókat olvassanak, mellyek által a’ természeti dolgoknak esmeretségére, és az emberiségre, mintegy kézen fogva, vezéreltetnek; mintsem a’ Graduál sikertelen, vagy más könyvek’ értetlen olvasásával töltsék idejeket. (...) Ha én ezen köz-jóra tzélozó igyekezetemmel, tsak egy Magyar Nevendéknek használhatok-is, már eléggé meg-leszek jutalmazva. Élj szerentsésen. írtam Göntzön Sz. András Havának 1 -ső napján 1800. Esztendőben." Élj szerentsésen — falum szülöttének ezzel a szép kívánságával fordult át falumban a XIX.-be a XVIII. század. ZALABAI ZSIGMOND írók'történetek JANKA Móricz Zsigmond első felesége. Holies Janka (Eugénia) a hírneves és érdekes írófeleségek sorába tartozik. Életének tragédiája példázatot is sugall, együttérzést is kelt bár a tragédiához vezető utat nagyrészt saját maga kövezte ki. * Holies Janka apja. Zsigmond egy elszegényedett felvidéki bányásztisztviselő család ivadéka volt Anyja Szklenár Terézia. Vashegyen laktak, de Janka Alsó-Mecenzéfen végezte el a polgárit Innen került a pozsonyi tanítóképzőbe. Amikor a tanítóképzőt elvégezte, némi utánjárással Kispestre került s óraadó tanítónő lett a polgári iskolában. Nyomorúságos körülmények közt tartotta fenn magát Móricz Zsigmonddal 1902 elején, egy farsangi teaesten ismerkedett meg. Móricz egy későbbi levelében így ír erről: „ 1902 februárjában egy kispesti teaestélyen láttam meg azt a lányt akit előzőleg már igen komolyan vett ismerős idős úriasszony úgy dicsért előttem, mint az egyetlen komoly lányt akit ő hosszú élete alatt látott... Bemutatkoztam s ö nevetve azt mondta, hogy már egyszer bemutatkoztam. Nagyon elröstelltem magam. Ebben a pillanatban alólra kerültem s attól kezdve ugyanez maradt köztünk a viszony... Jankának akkor éppen szerelmi bánata volt s nem szerelemből, csupán kíváncsiságból érdeklődött Móricz iránt, akiről azt állították, hogy a jövő legnagyobb költője. „Pedig ez a lány még hónapokig nem volt szerelmes — írja Móricz —, inkább meghatotta az én ragaszkodásom s izgatta is... Én ott voltam kéznél, állandó hűséggel és szerelemmel, csak kissé megbízhatatlan jövővel... De egyszer csak belesodródott velem a hínárba, egyre jobban összeborultunk... érte akartam élni! S neki akartam írni!..Ezt a megismerkedést egyébként a Fáklya című regényében is megírta. Janka Csetneken kapott volna állást, erre Móricz Zsigmond gyorsan eljegyezte... 1905. január 4-én Pelsőcön át Vashegyre utaztak az esküvőre, amelyet másnap, január 5-én, Janka születésnapján tartottak. Móricz húsz évi házasságuk után így emlékszik erre a napra: „A maga arca hamvaspiros volt. a szeme ártatlanul lázas, emlékszem állandó zavarodottságára, finom vékony mosolyára, lázas kis izgalmára. Erőt az adott, hogy maga nem félt az élettől, a jövőtől, és maga igénytelen volt. Mikor a nagy frizurával megláttam, megrémültem: egyik érzésem az volt hogy ezt a nagyvilági fejet nem ismerem, idegen, — a másik az, hogy Hyen frizurát én nem tudok eltartani Frakk volt rajtam. .. égett a testemen: ha frakk, legyen frakk. Ezzel szemben maga kifogástalan, letompitott estélyi ruhában. Tornyos frizurájában magasabb is volt nálam. Én úgy éreztem s ez volt egyetlen, az egyetlen szál, ami magasztossá emelte az egész eseményt mely vetem történt hogy maga felsőbbrendű lény, aki engem ki fog emelni eddigi életem zűrzavaros sötétségéből és én nemsokára nagy író leszek... Erre a jövőre oly határtalanul sokat bíztam, hogy ennek a kedvéért képes voltam mindent nélkülözni, mindent lenyelni és várni, várni Mert összes idegeimben ott feszült valami rettenetes, elszánt akarat nagy író lenni..." Szegényen, százkoronás havi fizetéssel kezdték az életet de Janka nagyszerűen be tudta osztani a pénzt Móricz pályája lassan, de erőteljesen ívelt fölfelé. A jövedelem és a hírnév egyre emelkedett s nem utolsósorban az önbizalom. Janka a nagy jövedelmek idején sem pazarolta a pénzt spórolt, kalkulált, gondját viselte a szaporodó családnak. Az évek múlásával azonban egyre jobban gyűlt a feszültség közöttük. S ennek a feszültségnek sok összetevője volt. Móricz feleségéről formálta regényeinek női alakjait. Neki olvasta fel legelőbb írásait és Janka beleszólt a történetekbe. Erről irta később Móricz: „Volt egy asszony, akinek joga volt s kötelessége volt beleszólni az írásaimba. Kihúzhatta belőle, s beleírhatta, amit akart S amit ő kihúzott, az rossz volt, s amit beletett, az tette jóvá az írást...” Móricz testvéröccse, Miklós írja Móricz Zsigmond érkezése c. könyvében: „Janka nem volt analitikus elme; nem szedett szét darabokat elemeire, de remek megérzései, villámszerű rátalá/ásai voltak, s a logikusmenet pontos megítélésére volt képessége. A megérzés értelme, ragyogó értelme uralkodott rajta, azért volt övé az utolsó szó kenységéhez. Móricz házassága rabjának érezte magát Janka szenvedő, meg nem értett asszonynak. Egyre gyakoribbá váltak közöttük a civakodások. Móricz úgy érezte ilyen légkörben nem lehet alkotni, Janka azt gondolta, így nem lehet tovább élni. Különösen Móricznak Simonyi Máriával való megismerkedése után csaptak magasra a szenvedély lángjai, a gyűlölködés hullámai. Móricz elszökött otthonról, előbb Bécsben Ida húgánál talált menedéket majd Miskolcra utazott sógornőjéhez, végül Debrecenben kötött ki. Itt írta meg három hét alatt egyik remekművét a Pillangó-t Karácsonyra és újévre sem ment haza, csak táviratokat és ajándékot küldött. Janka nem bírta tovább a bizonytalanságot veroná/lal megmérgezte magát Kórházba vitték, sikerült megmenteni. Táviratoztak Móricznak, aki rögtön hazajött. Akkorra már Janka is jobban lett Otthon csendes, nyugodt napok következtek, de nem sokáig. A szenvedélyek megint összecsaptak. Egy átviaskodott éjszaka után Móricz elrohant hazulról, s a féltékeny, női mivoltában megsértett Janka ismét Veronáit ivott, de többet mint előzőleg. Összeszorított ujjai között cédulát találtak, szinte olvashatatlan írással: „Élni, élni, élni, élni... gyermekeim gyermekeim gyermekeim... élni élni élni, jó élni..." Az asztalon ott volt a férjének szóló levél: „Míg én élek, addig maga nem tud szabadulni attól, hogy adósa valakinek és azt az adósságot miattam nem törlesztheti le, úgy érzi talán, hogy van egy elintézetlen ügye avval a valakivel, amit miattam nem intézhet NAGY ZOLTÁN ILLUSZTRÁCIÓJA Kiss Tamás így élt Móricz Zsigmond c. könyvében együttélésük feszültségének eredőit próbálja körvonalazni: „Később kitűnt, hogy nemcsak regényalakjait formálta róla, hanem jellemét is rideggé mintázta, azáltal, hogy hódolt néki, becézte rigolyáit. Egyetlen aszszonyból jellemek sokaságát formálta: regényalak lett belőle. Önmaga báNánya. Az idő végül túlságosan megkeményítette Jankát Takarékoskodása egyre szigorodott, elégedetlensége hisztériás kitörésekig fokozódott Minden családtagot zord. iskolai szigorral kezelt. Saját felnőtt öccse mondta egyszer néki: „Ha egyetlen lány volnál a világon, akkor is megszöknék tőled." Jankának ártott ez a magára vett szerep. Kezdte idegesíteni egy-egy regényben ábrázott énje. Bírált és támadott. Ha észrevett egy új női alakot férjének írásaiban, gyanakvóvá lett. Ettől kezdve gátjává vált Móricz írói géniuszának, ellenségévé termékenységének. Kitűnt hogy áldozatvállalása nem önzetlen. Ő uralkodni akart Rögeszméjévé vált hogy ő csinált a férjéből nagy írót Annyi bizonyos, hogy Janka nagyon érzékeny volt és strumája is hozzájárult ingerléel, látom az arcán, hogy elvágyik innen és miattam nem mehet el, hogy tombol benne a düh ellenem és nem töltheti ki, hogy szerelemre vágyik, éppen úgy, mint én, és ezt nem érheti el. Édes! Ez így van a maga arcára írva, a belső tombolását így mutatja az arca — de emlékezzen rám, édes, ez mind csak képzelt adósság, képzelt ügy. képzett vágy, képzelt düh és képzett szeretem. — A valóság a maga élete, múltja, amelyik tiszta, szent vott, a jelen, amelyik kínos. eNiselhetetlen és a jövője, amelyikről én hiszem, hogy megbékélt, visszatérő, bocsánatkérő lesz, ez mind, mind csak én vagyok. De csak az életem árán hiszi ezt el. Ha én már meghaltam, magammal viszem a maga adósságát a sírba, a maga arcáról lemossa az én kicseppenő vérem mindazt a kínos, zavaros, gyötrő érzést, és csak egy, egyetlen kép marad rajta: a tiszta utolsó és legutolsó és öröktől örökké tartó egyetlen biztos nyugalom: az én rendíthetetlen szerelmem és a maga ebben bízó. ettől élő becsületes. nyugodt lelke." 1925. április 2-án Janka meghalt (dénes) 15
