A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-12-18 / 51. szám

nek tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács és a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség elnöke a kongresszust megnyitó beszédében nemcsak a kongresszus küldötteinek, hanem a szövet­ség minden tagjának, sőt Csehszlovákia egész népének a gondolatát kifejezve mondhatta: — Leonyid f/jics Brezsnyevnek, a fáradha­tatlan békeharcosnak, a csehszlovák nép nagy barátjának a halálhíre mindannyiunkat meg­rendített Leonyid lljics Brezsnyev személyé­ben az a kimagasló kommunista vezető és államférfi távozott el, aki egész életét és egész tevékenységét a dolgozók érdekeinek rendelte alá. Kimagasló képességeit hatalmas energi­áját a fejlett szocialista társadalom, a szabad­ság és a szociális igazságosság, a dolgozók testvérisége társadalmának az építésére fordí­totta. Az egész világon halhatatlan érdemeket szerzett a béke és a békés egymás mellett élés lenini politikájának az érvényesítésében. Kö­vetkezetesen harcolt a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a szocialista közösség összefor­­rottságának megszilárdításáért, a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért, követke­zetesen harcolt azért, hogy az emberiség meg­szabaduljon a nukleáris háború veszélyétől. A mi szivünkben Leonyid lljics Brezsnyev úgy is él, mint Csehszlovákia egyik felszabadítója. Emlékét munkásságát örökre megőrizzük. A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség szlovákiai kongresszusán 445 küldött és 83 vendég vett részt Az idézett szavak elhangzá­sa után a kongresszus résztvevői megrendül­tén. egyperces néma felállással adóztak az elhúnyt emlékének. A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Központi Bizottságának a beszámolója részle­tesen elemezte a szövetség munkáját és ter­vét Kiemelte, hogy Szlovákiában a szövetség 11 900 alapszervezete közel egymillió taggal dolgozik. A milliónyi tagság igen sokrétű tevé­­kénységet fejt ki. Politikai és kulturális-nevelő munkájának eredményeképpen egyre többek­nek válik szilárd meggyőződésévé, hogy bé­kénk és biztonságunk és a szocialista építés további sikere szempontjából milyen döntő fontosságú a Szovjetunióhoz fűződő kapcsola­tunk állandó szilárdítása, a csehszlovák-szov­jet barátság állandó erősítése. Csehszlovákiában sok tekintetben a szövet­ség munkája révén válnak ismertté és népsze­rűvé a szovjet tudomány, technika és kultúra legjobb termékei. A szövetség tagjai és aktivistái különösen az ismeretterjesztő előadások, az orosz nyelvtan­­folyamok és a különféle kulturális versenyek és bemutatók szervezése területén érnek el kimagasló eredményeket Az elmúlt öt évben Szlovákiában például 28 193 615 hallgató részvételével 475 193 ismeretterjesztő elő­adást tartottak. Az ismeretterjesztő előadások közül az Új szovjet alkotmány, a Szocializmus és az emberi jogok, valamint Az SZKP XXVI. kongresszusának irányvonala című előadások iránt nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés. Népszerűek és minden alkalommal nagy rész­vétellel zajlottak le a szovjet tudomány és technika napjai, a Mit tudsz a Szovjetunióról ? című vetélkedők és a Puskinról elnevezett szavalóversenyek. Az utóbbin például az el­múlt évadban összesen 243 ezer versenyző vett részt Az említettekhez hasonló aktivitás és érdeklődés nyilvánult meg a szövetség többi rendezvénye: a különféle kiállítások, zenei, film és más jellegű bemutatók iránt is. A Csehszlovák-Szovjet Barátság címet vise­lő szocialista munkabrigádok nemcsak a szö­vetség munkája, hanem az előirányzott gazda­sági tervek teljesítése szempontjából is külö­nösen nagy jelentőségűek. A Csehszlovák- Szovjet Barátság címet már elnyert, vagy a cím elnyeréséért most versenyző 3200 kollek­tíva több mint ötvenezer tagja arra törekszik, hogy munkájával és magatartásával példát mutasson az élet minden területén. A szövetség sokat vár és kap a fiataloktól. A Leonyid lljics Brezsnyev könyvéről tartott meg­beszéléseken Szlovákiában összesen 795 ez­ren vettek részt Az érdeklődők jelentős része — összesen tizenkétezer résztvevő — a fiata­lok köréből került ki. Az, hogy a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szö­vetség törekvése a fiatalság körében milyen kedvező támogatásra talál, abból is látható, hogy a szövetség tagságának tekintélyes része Itöbb mint egyharmadaj harminc évnél fiata­labb. A kongresszuson a központi bizottság be­számolóját Karol Šavel, a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottságának vezető titkára terjesz­tette elő. Egyebek között ezeket mondta: — Szövetségünk tagjai megukénak érzik Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kong­resszusának a határozatát és bármely munka­­szakaszon dolgoznak, aktív és elkötelezett munkával járulnak hozzá ahhoz, hogy teljesít­sük a párt határozatait, sikeresen építsük a fejlett szocialista társadalmat és jó munkával, éberen védjük a békét A vitában 33-an szólaltak fel. A felszólalók a gyakorlati munka sikereiről és gondjairól beszéltek. Hangsúlyozták, hogy a csehszlo­vák-szovjet barátság őszinte és gazdag hagyo­mányokra épül. Aláhúzták azt is, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Szovjet­unió tapasztalata igen nagy jelentőségű Cseh­szlovákia legújabb kori történetében. A fejlett szocialista társadalmat felépített Szovjetunió számunkra nemcsak az ismeretek és az ösz­tönzés kútforrása, hanem a továbbfejlődés egyik legbiztosabb támasza is. A Csehszlo­vák-Szovjet Baráti Szövetség tevékenységének egyik legerősebb formája: a Szovjetunió életé­nek és tapasztalatainak a megismertetése eredményesnek bizonyuk eddig, és még sokra hivatott a jövőben. A vita keretében szólalt fel Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB titkára, a kongresszuson részt vett párt- és kormányküldöttség vezetője. Többek között ezeket mondta: — Ma sokkal inkább, mint bármikor a múltban érvényes: ismerd meg a Szovjetuniót és alkotó módon alkalmazd tapasztalatait. A leghatározottabban elvetjük és elítéljük a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség jelentő­ségének és a szövetség szerepe lebecsülésé­nek szórványos megnyilatkozásait. Nagyon helytelenek azok a nézetek, amelyek azt han­goztatják, hogy a szövetség lényegében már teljesítette küldetését és a jelen feltételei kö­zött tevékenysége szőkébb területre korlátozó­dik. A tapasztalatok ennek szöges ellentétét bizonyítják: minél bonyolultabbak társadal­munk feladatai, annál szélesebb tere nyílik a szövetség tevékenységének és annál nagyob­bak az iránta tanúsított igények. Csehszlová­kia számára ma is alapvető és döntő fontossá­gú kérdés a Szovjetunióhoz fűződő barátsá­gunk és szövetségünk. Állami szabadságunk­nak, szuverenitásunknak és társadalmunk to­vábbi szocialista fejlődésének a Szovjetunió­hoz fűződő barátság az alapja ma, és ez a barátság lesz az alapja a jövőben. A kongresszus az Örökre a Szovjetunióval — és soha másképpen jelszó jegyében zajlott le. A kétnapos tanácskozás végén egyhangú­lag elfogadott több pontból álló határozat megjelölte, hogy a jövőben milyen feladatok várnak a szövetségnek a Szlovákiában műkö­dő szerveire és szervezeteire, a milliós tagság­ra. A feladatok szépek, konkrétak. A nemes célkitűzések gyakorlati megvalósításáért érde­mes odaadóan dolgozni. BALÁZS BÉLA Hétvégi levél Ha az ember munkásokkal beszélget, akarva nem akarva szóba kerül a túlzott adminisztráció kérdése, vagyis, hogy az üzemekben sok az adminisztratív erő, viszonyítva a munkások létszámához. Jómagam is nem egyszer találkoztam ezekkel a nézetekkel. Ilyenkor azt tanácsoltam, hogy a problémát vessék fel az üzemen belül a szakszervezeti vagy más gyűléseken, mert a problémákat ott kell megoldani. A felelet minden esetben meglepő volt. De hogyan bizonyítsuk be igazunkat akkor, amikor az üzem vezetősége munkáslétszámban vezet adminisztratív és más nem produktív dolgozókat, és így jelenti azt a felsőbb szerveknek, a statisztikai kimutatásokon keresztül. Tehát a statisztikai jelentésekben minden rendben van. Nem akartam elhinni, hogy ez így van, azt, hogy vannak olyan vezetők, akik ilyen módon játsszák ki az adminisztráció csökkentésére vonatkozó párt- és kormányhatározatokat, illetve rendeleteket. Kételkedésemet azonban teljesen eloszlatta a bratislavai Pravda egyik novemberi számában megjelent „Kevés győzelem a papírháború frontján" című írása. A cikkben egy volt igazgató rámutatott arra, hogy a gazdaságosság érdekében kijött egy rendelet, melynek értelmében a szolgálati autók sofőrjeinek létszámát 5 százalékkal kell csökkenteni és azokat más, fontosabb helyekre kell beosztani. Nyilván a cél az volt, hogy csökkenjen a személygépkocsik száma és növekedjen a teherautók sofőrjeinek száma, melyek közvetlen a termelést segítik elő. Azonban mi történt ? Csodálatos módon minden maradt a régiben, valamifajta átszemélyesülésnek voltunk tanúi, a gépkocsivezetők száma ugyan csökkent, de ott, ahol a legnagyobb szükség lett volna rájuk, továbbra is kevés volt. Többen maradtak a régi helyükön, és a kimutatásban úgy vezették őket, mint karbantartókat. Ilyen módon változtak át hivatalnokok darukezelökké, a raktámokok munkássá, és ezen a címen még több fizetést is kaptak. Ha ez így megy tovább, mondja a volt igazgató, ezer és ezer hivatalnok marad az íróasztal mellett, és csak a kimutatásban változik meg foglalkozásuk meghatározása. Mit jelent mindez ? Azt, hogy becsapjuk a társadalmat, a pártot, a kormányt és nem utolsósorban saját magunkat. Arról van ugyanis szó, hogy a termelés hatékonysága közvetlenül függ az irányító folyamat hatékonyságától. Más szóval, minél kevesebb az irányításban résztvevő adminisztratív és más dolgozók száma, és ezzel párhuzamosan, minél többen vesznek részt az aktív termelő munkában, ez egyrészt növeli a termelés hatékonyságát, másrészt csökken az az összeg, melyet fizetés formájában a termelő munka eredményeiből kap az adminisztráció. A kérdés most már csak az, hogyha ezt mindenki tudja egy üzemben vagy vállalatban, akkor hogyan lehetséges, hogy mégis megszegik az idevonatkozó rendeletet. Hol vannak a szakszervezeti üzemi bizottságok, a SZISZ szervezetek és nem utolsósorban a pártszervezetek, melyeknek kötelességük lenne érvényt szerezni a munkahelyen a párt- és kormányhatározatoknak? Úgy látszik, ezek a szervezetek tétlenül nézik az ilyenfajta manipulációkat az igazgatók és helyetteseik részéről. Pedig az üzemek és vállalatok nem az igazgatók magántulajdonát képezik. Ezek társadalmi tulajdont képeznek, tehát a miénk. Elsősorban a munkásoké, akik részt vesznek az új értékek termelésében, és mindazoké, akik tudományos munkájukkal hozzájárulnak új értékek termeléséhez. Mert csakis ezt az értéket lehet elosztani a társadalom tagjai között. Ebből építünk iskolákat, egészségügyi intézményeket, minden ebből származik, mely emeli az egyén és az egész társadalom életszínvonalát, kultúráját. S itt felvetődik a kérdés: vajon valójában van-e nálunk munkaerőhiány? Vagy csak rossz munkaszervezés és rosszul gazdálkodunk a munkaerővel? Meggyőződésem, hogy az utóbbi az igaz, mert ahogy megfigyelhető egy üzem keretein belül sokszor az egyik ágazatban túl sok az ember, a másik ágazatban túl kevés. Ezt a kérdést jó munkaszervezéssel meg lehetne oldani úgy, hogy éppen a termelés hatékonyságát segítenénk elő. Persze nem csak ez az egyetlen szféra, ahol becsapjuk önmagunkat. Vajon hány olyan munkahely, hivatal van nálunk, ahol például a takarítónő csak akkor kaphat magasabb fizetést, ha munkafeladatában szerepel, hogy emellett kézbesítő is, vagy még más tisztséget is betölt. Persze, mindenki tudja, hogy ezek a tisztségek csak papíron vannak. A papír pedig elbír mindent, annak semmi sem fáj. A felső szervek, amelyek a kimutatást megkapják, rendelkeznek alibivel, mert hisz a papíron minden rendben van. Mindezen hiányosságok kiküszöbölésére véleményem szerint társadalmi összefogásra, pozitív közvélemény-formálásra van szükség, merni kell szembenézni a tényekkel, nem megkerülni őket, mert a tények és a hiányosságok megkerülése, a rózsaszínű szemüveg nem oldja meg problémáinkat. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom