A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-12-18 / 51. szám

nek tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács és a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség elnöke a kongresszust megnyitó beszédében nemcsak a kongresszus küldötteinek, hanem a szövetség minden tagjának, sőt Csehszlovákia egész népének a gondolatát kifejezve mondhatta:

— Leonyid f/jics Brezsnyevnek, a fáradhatatlan békeharcosnak, a csehszlovák nép nagy barátjának a halálhíre mindannyiunkat megrendített Leonyid lljics Brezsnyev személyében az a kimagasló kommunista vezető és államférfi távozott el, aki egész életét és egész tevékenységét a dolgozók érdekeinek rendelte alá. Kimagasló képességeit hatalmas energiáját a fejlett szocialista társadalom, a szabadság és a szociális igazságosság, a dolgozók testvérisége társadalmának az építésére fordította. Az egész világon halhatatlan érdemeket szerzett a béke és a békés egymás mellett élés lenini politikájának az érvényesítésében. Következetesen harcolt a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a szocialista közösség összeforrottságának megszilárdításáért, a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért, következetesen harcolt azért, hogy az emberiség megszabaduljon a nukleáris háború veszélyétől. A mi szivünkben Leonyid lljics Brezsnyev úgy is él, mint Csehszlovákia egyik felszabadítója. Emlékét munkásságát örökre megőrizzük.

A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség szlovákiai kongresszusán 445 küldött és 83 vendég vett részt Az idézett szavak elhangzása után a kongresszus résztvevői megrendültén. egyperces néma felállással adóztak az elhúnyt emlékének.

A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Központi Bizottságának a beszámolója részletesen elemezte a szövetség munkáját és tervét Kiemelte, hogy Szlovákiában a szövetség 11 900 alapszervezete közel egymillió taggal dolgozik. A milliónyi tagság igen sokrétű tevékénységet fejt ki. Politikai és kulturális-nevelő munkájának eredményeképpen egyre többeknek válik szilárd meggyőződésévé, hogy békénk és biztonságunk és a szocialista építés további sikere szempontjából milyen döntő fontosságú a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatunk állandó szilárdítása, a csehszlovák-szovjet barátság állandó erősítése.

Csehszlovákiában sok tekintetben a szövetség munkája révén válnak ismertté és népszerűvé a szovjet tudomány, technika és kultúra legjobb termékei.

A szövetség tagjai és aktivistái különösen az ismeretterjesztő előadások, az orosz nyelvtanfolyamok és a különféle kulturális versenyek és bemutatók szervezése területén érnek el kimagasló eredményeket Az elmúlt öt évben Szlovákiában például 28 193 615 hallgató részvételével 475 193 ismeretterjesztő előadást tartottak. Az ismeretterjesztő előadások közül az Új szovjet alkotmány, a Szocializmus és az emberi jogok, valamint Az SZKP XXVI. kongresszusának irányvonala című előadások iránt nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés. Népszerűek és minden alkalommal nagy részvétellel zajlottak le a szovjet tudomány és technika napjai, a Mit tudsz a Szovjetunióról ? című vetélkedők és a Puskinról elnevezett szavalóversenyek. Az utóbbin például az elmúlt évadban összesen 243 ezer versenyző vett részt Az említettekhez hasonló aktivitás és érdeklődés nyilvánult meg a szövetség többi rendezvénye: a különféle kiállítások, zenei, film és más jellegű bemutatók iránt is.

A Csehszlovák-Szovjet Barátság címet viselő szocialista munkabrigádok nemcsak a szövetség munkája, hanem az előirányzott gazdasági tervek teljesítése szempontjából is különösen nagy jelentőségűek. A Csehszlovák- Szovjet Barátság címet már elnyert, vagy a cím elnyeréséért most versenyző 3200 kollektíva több mint ötvenezer tagja arra törekszik, hogy munkájával és magatartásával példát mutasson az élet minden területén.

A szövetség sokat vár és kap a fiataloktól. A Leonyid lljics Brezsnyev könyvéről tartott megbeszéléseken Szlovákiában összesen 795 ezren vettek részt Az érdeklődők jelentős része

— összesen tizenkétezer résztvevő — a fiatalok köréből került ki.

Az, hogy a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség törekvése a fiatalság körében milyen kedvező támogatásra talál, abból is látható, hogy a szövetség tagságának tekintélyes része Itöbb mint egyharmadaj harminc évnél fiatalabb.

A kongresszuson a központi bizottság beszámolóját Karol Šavel, a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottságának vezető titkára terjesztette elő. Egyebek között ezeket mondta:

— Szövetségünk tagjai megukénak érzik Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kongresszusának a határozatát és bármely munkaszakaszon dolgoznak, aktív és elkötelezett munkával járulnak hozzá ahhoz, hogy teljesítsük a párt határozatait, sikeresen építsük a fejlett szocialista társadalmat és jó munkával, éberen védjük a békét

A vitában 33-an szólaltak fel. A felszólalók a gyakorlati munka sikereiről és gondjairól beszéltek. Hangsúlyozták, hogy a csehszlovák-szovjet barátság őszinte és gazdag hagyományokra épül. Aláhúzták azt is, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Szovjetunió tapasztalata igen nagy jelentőségű Csehszlovákia legújabb kori történetében. A fejlett szocialista társadalmat felépített Szovjetunió számunkra nemcsak az ismeretek és az ösztönzés kútforrása, hanem a továbbfejlődés egyik legbiztosabb támasza is. A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség tevékenységének egyik legerősebb formája: a Szovjetunió életének és tapasztalatainak a megismertetése eredményesnek bizonyuk eddig, és még sokra hivatott a jövőben.

A vita keretében szólalt fel Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB titkára, a kongresszuson részt vett párt- és kormányküldöttség vezetője. Többek között ezeket mondta:

— Ma sokkal inkább, mint bármikor a múltban érvényes: ismerd meg a Szovjetuniót és alkotó módon alkalmazd tapasztalatait. A leghatározottabban elvetjük és elítéljük a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség jelentőségének és a szövetség szerepe lebecsülésének szórványos megnyilatkozásait. Nagyon helytelenek azok a nézetek, amelyek azt hangoztatják, hogy a szövetség lényegében már teljesítette küldetését és a jelen feltételei között tevékenysége szőkébb területre korlátozódik. A tapasztalatok ennek szöges ellentétét bizonyítják: minél bonyolultabbak társadalmunk feladatai, annál szélesebb tere nyílik a szövetség tevékenységének és annál nagyobbak az iránta tanúsított igények. Csehszlovákia számára ma is alapvető és döntő fontosságú kérdés a Szovjetunióhoz fűződő barátságunk és szövetségünk. Állami szabadságunknak, szuverenitásunknak és társadalmunk további szocialista fejlődésének a Szovjetunióhoz fűződő barátság az alapja ma, és ez a barátság lesz az alapja a jövőben.

A kongresszus az Örökre a Szovjetunióval

— és soha másképpen jelszó jegyében zajlott le. A kétnapos tanácskozás végén egyhangúlag elfogadott több pontból álló határozat megjelölte, hogy a jövőben milyen feladatok várnak a szövetségnek a Szlovákiában működő szerveire és szervezeteire, a milliós tagságra. A feladatok szépek, konkrétak. A nemes célkitűzések gyakorlati megvalósításáért érdemes odaadóan dolgozni.

BALÁZS BÉLA

Hétvégi levél

Ha az ember munkásokkal beszélget, akarva nem akarva szóba kerül a túlzott adminisztráció kérdése, vagyis, hogy az üzemekben sok az adminisztratív erő, viszonyítva a munkások létszámához. Jómagam is nem egyszer találkoztam ezekkel a nézetekkel. Ilyenkor azt tanácsoltam, hogy a problémát vessék fel az üzemen belül a szakszervezeti vagy más gyűléseken, mert a problémákat ott kell megoldani. A felelet minden esetben meglepő volt. De hogyan bizonyítsuk be igazunkat akkor, amikor az üzem vezetősége munkáslétszámban vezet adminisztratív és más nem produktív dolgozókat, és így jelenti azt a felsőbb szerveknek, a statisztikai kimutatásokon keresztül. Tehát a statisztikai jelentésekben minden rendben van. Nem akartam elhinni, hogy ez így van, azt, hogy vannak olyan vezetők, akik ilyen módon játsszák ki az adminisztráció csökkentésére vonatkozó párt- és kormányhatározatokat, illetve rendeleteket. Kételkedésemet azonban teljesen eloszlatta a bratislavai Pravda egyik novemberi számában megjelent „Kevés győzelem a papírháború frontján" című írása. A cikkben egy volt igazgató rámutatott arra, hogy a gazdaságosság érdekében kijött egy rendelet, melynek értelmében a szolgálati autók sofőrjeinek létszámát 5 százalékkal kell csökkenteni és azokat más, fontosabb helyekre kell beosztani. Nyilván a cél az volt, hogy csökkenjen a személygépkocsik száma és növekedjen a teherautók sofőrjeinek száma, melyek közvetlen a termelést segítik elő. Azonban mi történt ? Csodálatos módon minden maradt a régiben, valamifajta átszemélyesülésnek voltunk tanúi, a gépkocsivezetők száma ugyan csökkent, de ott, ahol a legnagyobb szükség lett volna rájuk, továbbra is kevés volt. Többen maradtak a régi helyükön, és a kimutatásban úgy vezették őket, mint karbantartókat.

Ilyen módon változtak át hivatalnokok darukezelökké, a raktámokok munkássá, és ezen a címen még több fizetést is kaptak. Ha ez így megy tovább, mondja a volt igazgató, ezer és ezer hivatalnok marad az íróasztal mellett, és csak a kimutatásban változik meg foglalkozásuk meghatározása. Mit jelent mindez ?

Azt, hogy becsapjuk a társadalmat, a pártot, a kormányt és nem utolsósorban saját magunkat. Arról van ugyanis szó, hogy a termelés hatékonysága közvetlenül függ az irányító folyamat hatékonyságától.

Más szóval, minél kevesebb az irányításban résztvevő adminisztratív és más dolgozók száma, és ezzel párhuzamosan, minél többen vesznek részt az aktív termelő munkában, ez

egyrészt növeli a termelés hatékonyságát, másrészt csökken az az összeg, melyet fizetés formájában a termelő munka eredményeiből kap az adminisztráció. A kérdés most már csak az, hogyha ezt mindenki tudja egy üzemben vagy vállalatban, akkor hogyan lehetséges, hogy mégis megszegik az idevonatkozó rendeletet. Hol vannak a szakszervezeti üzemi bizottságok, a SZISZ szervezetek és nem utolsósorban a pártszervezetek, melyeknek kötelességük lenne érvényt szerezni a munkahelyen a párt- és kormányhatározatoknak? Úgy látszik, ezek a szervezetek tétlenül nézik az ilyenfajta manipulációkat az igazgatók és helyetteseik részéről. Pedig az üzemek és vállalatok nem az igazgatók magántulajdonát képezik. Ezek társadalmi tulajdont képeznek, tehát a miénk. Elsősorban a munkásoké, akik részt vesznek az új értékek termelésében, és mindazoké, akik tudományos munkájukkal hozzájárulnak új értékek termeléséhez. Mert csakis ezt az értéket lehet elosztani a társadalom tagjai között. Ebből építünk iskolákat, egészségügyi intézményeket, minden ebből származik, mely emeli az egyén és az egész társadalom életszínvonalát, kultúráját. S itt felvetődik a kérdés: vajon valójában van-e nálunk munkaerőhiány? Vagy csak rossz munkaszervezés és rosszul gazdálkodunk a munkaerővel? Meggyőződésem, hogy az utóbbi az igaz, mert ahogy megfigyelhető egy üzem keretein belül sokszor az egyik ágazatban túl sok az ember, a másik ágazatban túl kevés. Ezt a kérdést jó munkaszervezéssel meg lehetne oldani úgy, hogy éppen a termelés hatékonyságát segítenénk elő. Persze nem csak ez az egyetlen szféra, ahol becsapjuk önmagunkat. Vajon hány olyan munkahely, hivatal van nálunk, ahol például a takarítónő csak akkor kaphat magasabb fizetést, ha munkafeladatában szerepel, hogy emellett kézbesítő is, vagy még más tisztséget is betölt. Persze, mindenki tudja, hogy ezek a tisztségek csak papíron vannak. A papír pedig elbír mindent, annak semmi sem fáj. A felső szervek, amelyek a kimutatást megkapják, rendelkeznek alibivel, mert hisz a papíron minden rendben van. Mindezen hiányosságok kiküszöbölésére véleményem szerint társadalmi összefogásra, pozitív közvélemény-formálásra van szükség, merni kell szembenézni a tényekkel, nem megkerülni őket, mert a tények és a hiányosságok megkerülése, a rózsaszínű szemüveg nem oldja meg problémáinkat.

3