A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-11 / 50. szám
japán levélosztályozó automatát; egyre szélesebb körben térünk át a közvetlen távhívásra, továbbá önműködő bélyegárusitó gépeket állítottunk be, és javítani kívánjuk a hírlapterjesztés feltételeit is, ami remélhetőleg csökkenteni fogja az előfizetői panaszok számát. — Törekvéseik eredményeképpen: lesz-e jól működő hazai posta? — Az a szólás járja, hogy a postás csak egyszer csönget... Ez jelképesen is értendő, hiszen mostanában, szolgáltatásaink fejlesztésének ütemétől és a lakosság megértő támogatásától függ, hogy sikerül-e létrehoznunk egy új, korszerű postát. Olyat, amelynek szolgáltatásai a mai viszonyok közt magasabb színvonalra emelik ezt a legtömegesebb napi szolgáltatást, és visszaállítják a posta jó hírnevét! Valamikor rang volt postásnak lenni. Kapós volt az egyenruhás, nyugdíjas állás, olyannyira, hogy a betöltéséhez — legalábbis a rossz nyelvek szerint — protekció szükségeltetett. A posta válogathatott a jelentkezők közül, a hajdani szabályzat szerint például előnyben részesítették a nagyobb fegyelemhez szokott, katonaviselt fiatalembereket ... Manapság viszont kevés a postás, és az a kevés is, aki van — mert válogatni nemigen van mód — olykor nem a legmegfelelőbb. Talán az is baj, hogy postásnak lenni nem szakma, hanem a kézbesítők, raktárkezelők, telefonista lányok, illetve a levél- és csomagmozgatók többségét jobbára csak betanított munkásként regisztrálják, akik az általános iskola befejeztével vagy más munkahelyről jövet hosszabb-rövidebb tanfolyamokon sajátítják el a postai ügyintézés és a kézbesítés alapvető teendőit. Emellett legyen a postásnak vasegészsége, hogy elviselje az esőt, a fagyot, kánikulát, no meg jó erős válla, mely megbírja az olykor tizenöt-húsz kilósra dagadó táskát. Akinek postaipari szaktanonciskolája vagy középiskolai érettségije van, az a szükséges gyakorlat megszereztével általában postamesterként, a mozgóposta menetvezetőjeként, nagyobb postahivatalok szakcsoportvezetőjeként vezető beosztást kap. Régi postástapasztalat, hogy kétségkívül a munka fizikai része a legnehezebb. Ritka az olyan postai alkalmazott, akinek a szabályok ismerete vagy alkalmazása okoz gondot. Más kérdés viszont, hogy a postások fizetése nem tekinthető túlságosan magasnak; „hálapénzhez" viszont legföljebb a különösen nehéz körülmények között dolgozó kézbesítők jutnak. Igaz, ez a mellékjövedelem sem a régi már, hiszen a boldog újévet, kellemes ünnepeket kívánó postás is kiment a divatból; a különböző pénzküldeményeket pedig délelőttönként hordja szét a postás, amikor nemigen találja otthon a címzettet, hiszen . délelőtt általában dolgoznak az emberek. így aztán jön a cédula: nevére pénz, csomag (vagy egyéb küldemény) érkezett — és a továbbiakban a tisztelt címzett maga talpalhat, hogy holmiját a postáról hazaszállítsa. Mondanom sem kell, hogy ilyen esetben nem jár ki a borravaló ... Nem(csak) a hálapénz, hanem elsősorban a küldemények folyamatos kézbesítése érdekében kézenfekvő megoldás lenne, ha a díjbeszedők jól bevált példája alapján, a különféle könyvelt küldeményeket is öt óra után kézbesítenék, amikor már otthon a család. Ezt azonban a posta, az állandó munkaerőhiányra való tekintettel, képtelen vállalni. Marad hát a levélszekrénybe dobott küldeményjelző cédula, esetleg a megbízható, jobb sorsra érdemes szomszédok „társadalmi összefogása” ... * * • — Hány levelük van naponta? — kérdem N.-ben a járásszékhely főpostájának levélosztályozó szakcsoportvezetőjét. — Évente több mint félmillió levélküldeményt továbbítunk. Nem túl nagy járás a miénk, úgyhogy tranzit postahivatal vagyunk, ami azt jelenti, hogy a környék valamennyi postai küldeményének forgalmát mi bonyolítjuk le. Vonatkozik ez a levél-, pénz- és csomagküldeményekre egyaránt. Járásszékhelyünk többi postahivatala is ide továbbítja, amit egész nap alatt fölvett. Régebben férfiak is dolgoztak körünkben, manapság azonban szinte teljesen elnőiesedett ez a munka — válaszolja a csoportvezető, aki — természetesen — úgyszintén asszony. És az osztályozó-feldolgozó teremben is csupa nő. Munkájuk pontos sorrendje: kinyitják a bezárt levélgyűjtő táskákat; szortírozzák a tartalmukat; lebélyegzik a küldeményeket; szétosztják az illetékes postai gócra, illetve a nagyvárosokra; újra zsákokba rakják s indulhat minden a végső útjára. A gócok vagy a nagyvárosok postáin újra kinyitják a levélgyűjtő táskákat, és az irányítószámoknak megfelelően a postai helyekre irányítják. — Nemcsak azért vezettük be az irányítószámos rendszert, mert világszerte mostanában ez a „divat", hanem a munkaerőhiány is ennek a módszernek egyre szélesebb körű alkalmazására kényszeríti a postát — tájékoztat a csoportvezető. — Az előző rendszer alapos földrajzi ismereteket, nemegyszer komoly szakképzettséget kívánt a kezelőktől, amit csak hosszas gyakorlattal lehetett elérni. Az irányítószámok segítségével viszont a nullától tízig terjedő számok kombinációjával minden levél eljut a helyére, ráadásul az automatikus vezérlésű gépek is olvasni tudják a számokat ami komoly segítséget jelent munkánkban. Ezen a postán, legalábbis egyelőre, irányítószámos kézi rendszerű osztályozás folyik. Szekrények sorfala, tele számoknak megfelelő polcokkal. A fürge szemű, ügyes kezű asszonyok oda rakják a borítékokat. Lényegében nem lehet tévedni, de ha mégis, akkor az a küldemény is eljut a címzetthez — bár egy-két napos késéssel, hiszen újbóli elosztásra vissza kell kerülnie az osztályozóba. És mi van akkor, ha a feladó egyáltalában nem, vagy rosszul írja ki az irányítószámot? Akkor sincs baj. épp csak késik a küldemény. A munka itt látszólag könnyű, talán a fizetés sem a legrosszabb, ám a beosztás nem éppen ideális, hiszen a levélosztályozás zöme a kora reggeli, a délutáni, illetve a késő esti órákban történik. A férjek pedig nem szeretik, ha feleségeik épp a délutáni vagy éjszakai órákban vannak munkában. A postahivatalokban ezért igyekszenek ugyan a kisgyerekes anyákat nappali műszakokba osztani, ám ez a legjobb akarat mellett sem sikerül maradéktalanul, hiszen a leveleknek indulniuk kell reggelre. És hogy milyen érzés levélhordónak lenni ? íme, egy huszonöt éves kézbesítői gyakorlattal biró postásnőtől hallott vélemény: — Ilyenkor, ünnepek előtt, néha bizony harminc kilót is nyom a táskám ... De nem baj, mert szeretek jó hírt jókívánságokat vinni. Mindenről tudok: én viszem a meghívókat esküvőkre, promóciókra, társadalmi rendezvényekre, de sajnos a bírósági idézést vagy a gyászhírről szóló értesítést is. Tudom, kinek katona a fia, kinek hová ment férjhez a lánya ... Egyszóval megmaradok én már csak postásnak, mégha visszeres is a lábam a rengeteg gyaloglástól. Azt már a körzeti postahivatal vezetőjétől tudom meg, hogy riportalanyom az elmúlt negyed évszázad alatt fölnevelt két gyereket, s nem volt egyetlen igazolatlan mulasztása sem. Gyalogszerrel bejárt napi körzetének hoszsza: néhány méter híján kilenc kilométer. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György Hétvégi levél Ez év október végén nagy jelentőségű beszédet mondott Leonyid Hjics Brezsnyev a szovjet fegyveres erők parancsnokainak aktíváján, melyen megerősítette, hogy a Szovjetunió megsokszorozza erőfeszítéseit a világbéke megőrzése érdekében. Erőfeszítéseinket a béke megvédése érdekében — mondotta — nem elég csak megkétszerezni, de meg kell háromszorozni. Ezt követeli a jelenlegi nemzetközi helyzet amikor is az Egyesült Államok kormánya mindent elkövet a nemzetközi feszültség további fokozására. A Brezsnyev beszéd szelleme és tartalma azért is figyelemre méltó, mert ez a fegyveres erők parancsnokainak értekezletén hangzott el. Egy olyan testület előtt melynek fő feladata a Szovjetunió és a szocialista tábor védelmének biztosítása. Ennek ellenére ez a beszéd mégsem volt kardcsörtető, ellenkezőleg, fő motívuma az emberiség legfőbb érdekének, a világbékének a megőrzése volt így a beszéd fényes példája a Szovjetunió következetes békepolitikájának. Természetes, hogy Brezsnyev kitért a védelem fokozásának kérdésére is, ami logikus, hiszen ezt megköveteli az USA kormánya által kezdeményezett és egyre fokozott fegyverkezési hajsza. Az USA kormányának feszültséget szülő konfrontációs politikája szöges ellentétben áll a Szovjetunió következetes békepolitikájával. Ezt a tényt támasztja alá az is, ami ma a NATO tagállamok részéről a madridi találkozón történik. Itt ugyanis egyfajta paradox helyzet állt elő A NATO-országok, élén az USA-val, megegyeztek abban, hogy a madridi találkozón kulcskérdésként felvetik a lengyel kérdést, és a szocialista országokkal kapcsolatban az úgynevezett emberi jogok kérdését, ami nem egyéb, mint a szocialista országok belügyeibe való durva beavatkozás, kísérlet arra, hogy a madridi találkozón platformot teremtsenek a szocialista országokban még létező antiszocialista erők szabad tevékenysége számára. Egyetlen józan ember figyelmét sem kerülheti el az a tény. hogy a Szovjetunió sohasem kötötte a helsinki záróokmány teljesítésének kérdését olyan követelésekhez, hogy például az USA szüntesse meg a faji megkülönböztetést nem vette fel mint feltételt a sa/vadori és a chilei katonai junta vérengzésének megszüntetését az Angola és Etiópia ellen indított külföldi intervenció problémáját Tehát miért és milyen jogon avatkoznak be a szocialista országok belügyeibe a NATO-tagállamok? A válasz világos. Azért hogy megtorpedózzák a madridi találkozót és a helsinki záróokmány szellemével ellentétben, mely elsősorban Európa békéjének biztosítását szolgálja (és ez a záróokmány lényege), olyan kérdésekkel hozakodjanak elő, amelyekről tudják hogy elfogadhatatlanok a szocialista közösség országainak számára. A helsinki záróokmány annak a Kelet és Nyugat között létrejött kompromisszumnak az eredménye, amelynek elsősorban a Szovjetunió volt a kezdeményezője a világbéke megőrzése érdekében. Ám a mai feszült nemzetközi helyzetben egyre inkább megállapítható, hogy az enyhülés ellenfeleit ma már sokkal nehezebb kompromisszumra bírni a békés egymás mellett élés kérdésében, amely pedig az egész világot érinti. A kérdés ma az, hogyan végződik a madridi találkozó? Éberségre van szükség, mind a szocialista közösség országai, mind a világ haladó, békeszerető erői részéről Éberségre, mely képes meghiúsítani a nyugati imperialista kötöknek egy borzalmas nukleáris háború kirobbantására irányuk) minden mesterkedését 3
