A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-20 / 47. szám
Hallottuk olvastuk láttuk Innen'onnan HANGLEMEZ Kodály vezényel Mint ismeretes, Kodály Zoltán — Bartókkal és Dohányival ellentétben — nem készült előadói pályára. Zeneszerző, népdalgyűjtő, zenetudós és pedagógus volt elsősorban. Már világszerte ismert és elismert zeneszerző volt, amikor felkérték, hogy egy amszterdami hangversenyen vezényelje saját szerzeményét, a „Psalmus Hungaricus"-t. Sikeres bemutatkozását újabb meghívások is követték és Kodály Zoltán, akit addig csak kitűnő zeneszerzőként tartott számon a zeneértők világa, mint karmester is kimagasló sikert aratott. Amikor a szerző vezényli saját művét, az minden zeneértö és zenekedvelő ember számára igazi zenei élmény, hiszen a kotta soha nem képes valójában, teljes egészében kifejezni a zeneszerző eredeti elgondolásait, s éppen ezért a hiteles tolmácsolás jelenti valamennyi előadóművész számára a legnagyobb problémát. A Kodály-művek legautentikusab'b, leginkább a szerző szándékait, elképzeléseit feltáró felvételei azok, melyeknek elkészítésekor a karmesteri pálca a szerző kezében volt. Ilyen hangfelvétel — sajnos — meglehetősen kevés készült. Az ötödik Hungaroton Hanglemezhetek alkalmából megjelent három lemezből álló album felvételei 1956—60 között készültek, hanglemez formájában külön-külön már megjelentek, de ilyen összefoglaló album formájában és a modem hangrögzítési technika eszközei által megújított felvételekként most, a Kodály-centenárium alkalmából láttak napvilágot első ízben. Az album tartalmazza a „Psalmus Hungaricus, Op. 13" című művet Rosier Endre, a Budapesti Kórus és a Magyar Állami Hang versenyzenekar tolmácsolásában, a „Buda vári Te Deum"-ot Szecsődy Irén, Tiszay Magda, Udvardy Tibor, Faragó András, a Budapesti Kórus és a Magyar Állami Hangverseny Zenekar előadásában. Ez a kórus és zenekar, valamint Gyurkovics Mária, Gáncs Edit, Cser Tímea, Tiszay Magda, Rosier Endre és Littasy György az előadói a „Missa brevis" című további Kodály-műnek. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának interpretálásában csendül fel az album két további szerzeménye: a „Nyári este — zenekarra " és a „Concerto — zenekarra" c. Kodály-mű. Sági Tóth Tibor HANGVERSENY Két operaelőadás Az idei, immár 18. Bratislavai Zenei Ünnepségeken jelentős helyet kapott az opera műfaja: a hazaiak mellett két külföldi operatársulat produkcióját is láthattuk. A sort a ljubljanai Szlovén Nemzeti Színház operatársulata nyitotta meg Bellini: Puritánok című operájának megszólaltatásával. Vincenzo Bellini (1801 —1835) olasz zeneszerző neve általában Norma című operájával van összefonódva, másik jelentős műve, a Puritánok csak ritkán szerepel a dalszínházak műsorán. —- _ . Szlovén vendégeink bemutatkozását nagy várakozás előzte meg. A zenekedvelők örültek, hogy a lemezről oly jól ismert művet végre színpadi előadásban is megismerhetik, de kíváncsiak voltak, hogyan tud az együttes megbirkózni Bellini igényes partitúrájával, amely a tenoristától még a magas d-t is megköveteli. A végeredmény valahol a félúton járt: kimondott csalódás nem ért, mert a vezető kvartettben színvonalas szoprán és basszus produkciót hallottunk, de különösebb élményben sem volt részünk, mivel az egész produkció végeredményben csupán lelkiismeretes „iparosmunka" volt. A rendezvénysorozat másik vendége, a berlini Állami Német Opera Mozart: Cosi fan tutte című ragyogó, de félelmetesen nehéz buffo operáját hozta magával. A júniusi itthoni bemutató csalódást okozó tapasztalatai után feszült várakozás előzte meg a berliniek, bemutatkozását, akik azonban jöttek, játszottak, mókáztak és — egyértelműen győztek. Mert minden ami a színpadon volt: az ízléses és decens díszlet, a vele teljes összhangban levő jelmezek, a sziporkázóan szellemes, minden túlzástól mentes, árnyalatgazdag rendezés, jellemábrázolás, a stílus alázatos tisztelete és az a természetes egyszerűség, amellyel a hét énekes — Magdaléna Hajóssyová, Ute Trekel-Burckhardt, Renata Hoff, Eberhard Büchner, Bernd Riedel és Siegfried Vogel — játszotta, mókázta és énekelte végig a szerepét, a legtisztább műélvezet kútforrása volt. Sajnos a zenekari árokból jövő hangok már nem voltak ennyire egyértelműen meggyőzőek, mert Mozart zenéjének áttetsző színei, lebegése, könnyedsége és gyöngyöző bugyborékolása Joachim Freyer karmester tolmácsolásában nélkülözte a fantáziának a színpadi produkcióval egyenrangú — költői szárnyalását. Varga József KÖNYV írók, történetek, képek (Molnár Edit könyvéről) Kedves ajándékkal lepte meg az irodalom kedvelőit Molnár Edit, a neves magyarországi fotóművész. Könyve a maga nemében újszerű, izgalmas vállalkozás. Mint fotós, tizenöt íróról (költőről) készített portrékat, életképeket. Kifejező képanyagát visszaemlékezésekkel, a fotózáskor készült beszélgetések szövegeivel egészítette ki. Molnár Edit így nemcsak egy szokásos képes albumot, hanem fontos irodalomtörténeti értékű írásokat is ád olvasója kezébe. A képek és a szövegek mindenkor jól kiegészítik egymást, együttesen nyújtanak hiteles portrét egy-egy íróról. S hogy kikkel is ismerkedhetünk meg a könyvet lapozgatva? A Nyugat-nemzedék több képviselőjével. Pl. a nagy természetbarát Áprily Lajossal, az erdélyi magyarság sorsát szivén viselő finomlelkü költővel; az igazi „világfival" és „gavallérral". Tamási Áronnal; az örökifjú Tersánszky Józsi Jenővel ; Dutka Ákossal, a mesébe illő kis öreggel, Ady egykori barátjával; a bölcs, öreg „pátriárkával", Veres Péterrel; a zárkózott Kassák Lajossal; a fiatalos, mindig vitára kész Lengyel Józseffel. És emberközelbe hozza a szerző Füst Milánt, Szabó Pált, Németh Lászlót, Illyés Gyulát, Illés Endrét, Déry Tibort és Keresztury Dezsőt. Sorsok, életművek, kapcsolatok jobb megértéséhez, a tökéletesebb eligazodáshoz, a biztosabb tájékozódáshoz nyújtanak adalékokat ezek az írások. Molnár Edit könyve egyben iskolapéldája annak, hogyan lehet kifejező, hiteles müvészfotókat készíteni nagyjainkról, a megközelítésnek milyen módjai és eszközei lehetnek. Az igazi fotósnak — ahogy maga a szerző is mondja — „minden arckifejezést, árnyalatot észre kell vennie". S ami ehhez szükséges: „kapcsolatot kell teremteni azzal, akinek vonásait, a vonásain keresztül lényegét rögzíteni szeretném" — írja Molnár Edit. Úgy gondoljuk, neki ez a kapcsolatteremtés nagyszerűen sikerült. Mert, amit maga a szerző nem mond ki, de kiderül az írásokból: Molnár Edit kiváló ember- és irodalomismerő, művelt és tájékozott riporter, kellemes vitapartner. Így lehet aztán jó fotóművész is, illetve így születhetnek a jó képek is. Csáky Károly Bilicsi Tivadar: „Hol vagytok ti régi játszótársak A budapesti Gondolat Kiadónál jelent meg a nemrégiben elhunyt kitűnő színész, Bilicsi Tivadar könyve, amelyben volt pályatársaira emlékezik. Az utóbbi időben az olvasóközönség, a színházlátogatók tábora nosztalgikus sóvérsággal igényli és várja ezeket a könyveket, különösen az idősebbje, amelynek az ifjúságát jelentette az a korszak, és a színházban vagy a filmvásznon naponta, hetente találkozott a könyvben szereplő színészekkel. A sokat ígérő címtől felvillanyozva vettem a kezembe Bilicsi könyvét, de sajnos csalódás ért. A szerző nem azt nyújtotta, amit az előszóban is ígért: „nem akarok életrajzot írni róluk — erre vannak nálam hivatottabbak —, csak megpróbálom az anekdota tükrében pár vonással felvázolni színészi és emberi lényüket. Hiszen a színészi alakítás elröpül, de az anekdota megmarad! ... Tehát írom vég nélkül a visszaemlékezéseimet azokról a színészekről, akikkel együtt játszottam ..." Az ember azt várná ezekután, hogy a szerző csevegve és könnyedén vezeti be a színészek bohém és ragyogó világába, és se szeri, se száma a szellemes kiszólásoknak, anekdotáknak, amelyeket a könyvben szereplő 30 színész és színésznő potyogtatott el annakidején. Várja az olvasó az intimitásokat, amelyekről eddig még nem hallott, s amelyeket egyedül Bilicsi őrzött meg. Ez a várakozás jogos, hiszen kevés színésznek adatott meg olyan hosszú és változatos színészi pálya, mint Bilicsinek. A meghitt vallomás helyett azonban ismert életrajzokat ka punk, sokat bíbelődik a szerző a színészi pályák megrajzolásával, s igaza alátámasztó sára hajdani színházi kritikákat idéz. Az itt ott felbukkanó anekdoták sem a legszelle mesebbek. Éppen az hiányzik a könyvből, amit Bilicsi színészként oly nagyszerűen tu dott produkálni: a könnyed és szelleme;, csevegés, a környezetnek megfelelő hangvé tel, amely a komikumon át a tragikumot is megsejteti. Hiányzik a könyvből a szellemes kötő anyag, és persze az intimitás is, a szerző túlságosan óvatos s éppen azt hagyja el, ami érdekelné az olvasót. Nem csoda hát, hogy könyve nem vált ki mélyebb hatást és kevesebbet mond el az igédnél. (dénes) Az ukrán fővárosban, Kijevben rendezték meg a méretarányosan kicsinyített, működő repülőgép-modellek világbajnokságát és világkiállítását. A nagy érdeklődéssel kísért eseménysorozaton mintegy háromszáz modellt mutattak be, többségükben rádióirányítással működő egy-két méteres modellek voltak. A versenyen sikerrel szerepel Lech Podgurski lengyel modellező, aki a képen a maga készítette két és fél méteres TU—2-es modell előtt áll. Akik ismerték, vagy akárcsak a második világháború iszonyatos pusztításai után romjaiban láthatták Berlin egykori nevezetességét, a világhírű francia dómot, érezhették: az építészet egyik csodájáról van szó. Az NDK kormánya — annak idején — ezért hozott határozatot a világhírű műemlék eredeti tervek alapján történő, eredeti anyagokból való helyreállítására. Az aranyozott békeangyal szobor beemelése után befejeződött a dóm magasépítészete. A terepet most a kőfaragók, tetőfedők, burkolok és belsőépítészek veszik át A kutyák közé is betört a lustaság. Egy nagyváros utcáin sétáltatja ilymódon gazdija hűséges társát, aki fölháborodott pillantást vet a világra: Csak nem járhatok gyalog! 8
