A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-13 / 46. szám

Mexiko! Ki ne villanyozódna fel e név mögött rejlő ország elképzelésétől. Óriási sombrerók, kaktuszok, tengerek, ám havasok és magas jéghegységek is. S mindehhez zenekedvelő temperamentumos emberek és szenvedélyes népi táncok ritmusa. Mexikó a főváros és az Egyesült Államok­tól délre elterülő egész állam neve. Az el­sőbbséget azonban a város viszi el. Aztékok alapították 1325-ben egy sziklás magasla­ton, ahol a monda szerint kaktuszon ülő és kígyót faló sasmadarat pillantottak meg. E jelenet ábrázolása lett az azték törzs totem­je, később pedig a mai Mexikói Egyesült Államok címere. Ám térjünk vissza a város nevéhez. A sassal leírt jelenetnek megfelelően az 1325-ben alapított város neve Tenochtitlan volt, azaz „a kaktuszszikla helye". Az aztékok szentélyt építettek a városban Mexitlinek, a háború istenének tiszteletére. Róla nevezték el a várost Mexicónak. így hívták a spanyolok is teljes 300 éven át (1521-től 1821-ig), az országot pedig Nueva Espaňa, vagyis Új- Spanyolországként emlegették. Noha az új­spanyolországi indiánok 1821-ben kiszaba­dultak a spanyol gyarmatosítók karmai közül, az egész ország elfogadta, hogy a fővárosról nevezzék el, s mindmáig Mexikó a neve. ■ Mexikó óriási ország. Területén például Magyarország 22-szer férne el. Bár kétszer is jártam Mexikóban, sohasem távoztam az­zal az érzéssel, hogy eleget láttam és tapasz­taltam. Mindig az az érzésem, hogy állandó­an visszatérhetnék a Popocatepetl és a Rico do Orizaba hófedte csúcsai alatti országba. Számomra a legnagyobb élmény a Datsun autón való utazgatás volt, amikor két bará­tommal Mexico Cityből a Yucatan félszige­ten fekvő, 2500 kilométeres távolságra levő Meridába, majd a Karib-tenger vizeitől visz­­sza a Csendes-óceán partján fekvő mesés Acapulcóba száguldhattam. Megcsodáltuk akkor az ország átalakulását. Olvadoztunk Yucatan trópusi hőségben, vacogtunk a Po­pocatepetl 5452 méter magas kráterénél, élveztük az úszás gyönyörűségeit mindkét óceán vizében, melyek közvetlenül vagy pe­remtengereikkel nyaldossák Mexikó partjait. Megcsodáltuk az aztékok, mayák, olmé­­kok, toltékok és zapotékok történelmi emlé­keit, meg a történelmi elődeik régi dicsősé­gét öregbítő modem építészek és művészek alkotásait. Impozáns David Alfaro Siqueiros mozaikja a mexikói Egyetemi Város egyik épületén vagy az Insurgentes színház hom­lokzatán R. Riviera alkotása. Impozáns az Azték Labdarúgó Stadion építménye — vagy Latin-Amerika legmagasabb épülete — a Latin-Amerika-torony. Több helyen neves utazók és kutatók uta­zásait és működési helyeit idéztük. Kétszer is megemlékeztünk a híres világjáróról, Richard Halliburtonről, aki nagy történelmi esemé­nyek személyes átélésére alapozta utazásait. Első ízben a Halálkútnál történt. Itt, Yuca­tan száraz fennsíkjain a bennszülöttek két bővizű kútra találtak. Telepet létesítettek, mely a bövízűség folytán gyors virágzásnak indult. Ezért elnevezték Chichen-ltzának. A név három szó összekapcsolásával képző­dött: Chi — (száj) — Chen — (kút) és Tiza (törzs-név) és azt jelenti: az Itzák városa a kút szájánál. A mayák az egyik kút sötét mélységébe állították esőistenük székhelyét. Időről időre áldozatokat kellett vetniük istenüknek a kút­ba. Harcosoktól kísért szüzeket. Az akkori papok szerint, ha ezt nem tették volna, országuk elvesztette volna az isten kegyes­ségét, tehát az élethez olyannyira szükséges vizet is. Halliburton leugrott a mély kútba, hogy saját bőrén tapasztalja, mit éreztek az áldo­zatok. Persze azzal a távlattal, hogy sikerült megmenekülnie és elkerülni esöisten ölelé­sét. Sikerült is neki. Különben nem idézhet­tük volna fel másodszor is, amikor Popocate­petl óriáskráterének a peremén álldogáltunk. Ide is felmászott Halliburton, bár nem volt képzett hegymászó, hogy a saját lábán érez­ze a fáradtságot és szívében a feszültséget az újonnan felfedezettől, mint Montezuma király és csapata, vagy Cortez és katonái, a régmúlt időkben. Minthogy a Popóra — ahogy a hegyet a mexikóiak bizalmasan nevezik — érdemes felmászni. A Popocate­petl csúcsainak magasságából valahogy job­ban belátható Mexikó gazdag és mozgalmas történelme, mely mindenkor a hegység ár­nyékában zajlott... FRANTIŠEK KELE A Latin-Amerika-toronY (A szerző felvételei) ——jr*a [1^ í f Emberi sorsok________ GYERMEK ÁLDÁSRÓL NÉGYSZEMKÖZT Az előre megbeszélt időpontnál valamivel korábban érkeztem a járási kórház, ponto­sabban a nőgyógyászati és szülészeti klinika családtervezési tanácsadójának aprócska várótermébe ... A rendelő zárt ajtaja mögött folyt a kezelés, Így hát én is a várakozó lányok, asszonyok közé telepedtem. Hirtelen mintha fölforrósodott volna körülöttem a levegő: éreztem, hogy a körülöttem ülő nők szeme kiváncsi tekintettel szegezödik rám, hiszen ide, e tanácsadó tenyérnyi várótermé­be férfiember valóban csak nagyritkán teszi be a lábát. Feszélyezett, kínos hallgatás vett körül, hiszen — érthetően — idegen voltam a különböző női problémákba zárkózott, sze­méremmel és szorongással teli asszonyok gyűrűjében. Amikor percekkel később a tanácsadó ve­zetője, egy jó megjelenésű, barátságos orvos betessékelt a rendelőbe, egyből ráérzett za­varomra : — Gondolom, a kint várakozók jó alapo­san szemügyre vették ... Hirtelen nem is emlékszem, hogy rendelési időben mikor járt itt utoljára egy férfi... Ezzel egyből a témához értünk, hiszen önmagától is fölvetődött a leglényegesebb kérdések egyike: vajon kik látogatják a csa­ládtervezési tanácsadókat? — A legkülönbözőbb korosztályú nők. Egyesek meddőség miatt, mások viszont éppen azért, mert nem kívánják a gyermekál­dást — magyarázza a gyakorlott nőgyógyász. — Orvosok és védőnők is küldik hozzánk az új pácienseket, de gyakorta fordul elő a$ is, hogy a lányok, asszonyok ajánlják egymás figyelmébe a nőgyógyászati rendelésnek ezt a formáját. — Általában milyen panaszokkal fordul­nak a tanácsadóhoz? — Pácienseink többsége nem pusztán vélt, vagy tényleges betegségének orvoslását várja el tőlünk, hanem esetleg házaséletének javítását is. Útbaigazítást kémek például kapcsolataik rendezéséhez, családi viszo­nyaik normalizálásához, életmódjuk meg­változtatásához. A legtöbben időzíteni sze­retnék a gyermekáldást, esetleg nem kíván­nak szülni többé. Szép számmal keresik fel a családtervezési tanácsadókat olyan szemé­lyek is, akiknek sivár és örömtelen a házas­életük, nem eléggé közvetlen a partnerükhöz való viszonyuk, esetleg gátlásaik, lelki zava­raik vannak. — Akik nem kívánnak szülni, mivel indo­kolják elhatározásukat? — Például fiatal házasok, de albérletben Iáknak, lakásra gyűjtenek; vannak olyanok, akik két éven belül kétszer szültek és fáradt­nak érzik magukat; vannak, akiknek durva és iszákos a férjük, úgyhogy nem merik vállalni a gyereket, de még hosszasan sorolhatnánk a hozzánk vezető utak indítékait. A kezelés egy beható, lehetőleg a legap­róbb részletekre is kitérő beszélgetéssel kez­dődik, hogy a családtervezési - tanácsadók orvosai minél teljesebben megismerhessék új pácienseik problémáit, gondjait, életkörül­ményeit. Amolyan Íratlan törvény itt, hogy a fogamzásgátlóra, adott esetben, a család, a nem kívánt gyermek védelmében van szük­ség. A gyámügyi hatóságokon tornyosuló iratok és a bírósági perstatisztikák bizonyít­ják ugyanis, hogy olyan esetekben, ha már válófélben álló házasfeleknek születik gyer­mekük, avagy más okból érkezik „rosszkor" a baba, akkor a családtervezés — a meg nem született gyermek szempontjából — az érzelmi hányatottság, a családi számkive­­tettség, a tengődés, a sorozatos érzelmi csalódások, esetleg még a bűnözés meg­előzése is. A tanácsadók orvosai ezért min­den páciensnél elsősorban azt vizsgálják: az illető akar-e még, és ha igen, akkor mikor kívánja az újabb gyereket? Indokolt esetben fogamzásgátlásra is oktatnak — mindenkit arra a módszerre, amely korának és egészsé­gi állapotának, életmódjának s intelligenci­ájának a leginkább megfelel. — Az értelmesen, okosan gondolkozó nők esetleges terhesség-megszakítások helyett, előre szabályozni próbálják lehetséges szü­léseik számát — figyelmeztet a nőgyógyász. — Az abortusz ugyanis a születésszabályo­zás legártalmasabb módszere. A szakorvos, példaként, egy huszonnégy éves fiatalasszony esetét említi. Az illető két éve járt már egy fiúval, akit csupán néhány hónap választott el egyetemi tanulmányai­nak befejezésétől. Ekkor, néhány héttel a vőlegény promóciója előtt történt meg a „baj". Mindkét családban szülői fölháboro­­dás fogadta a fiatalok bejelentését, úgyhogy a sok zsörtölödés eredménye végülis abor­tusz lett... A diplomaosztás után néhány hónappal a két fiatal összeházasodott, most már a szülők szemével sem lett volna semmi akadálya a gyermekáldásnak, de a fiatalasz­­szonyt egy méhen kívüli terhesség ágynak döntötte. Gyulladás, komplikációk, operáció, eredménytelen fürdökezelés volt a szomorú sorrend; aminek legvégén elhangzott a le­sújtó orvosi bejelentés: — Soha többé nem lehet gyermekük... Soha többé ... Két kegyetlen szó. Olykor élesebb a műtőkésnél!... — Célunk, hogy minden csecsemő kívánt gyerekként szülessen, hogy a családtervezés is minél nagyobb mértékben járuljon hozzá a válási statisztikák csökkenéséhez, de legfő­képpen a házasfelek közötti békés harmónia megteremtéséhez — mondja határozottan a tanácsadó nagy gyakorlattal rendelkező ve­zetője. — A családtervezés ugyanis egyben családvédelem is. Ezért nemcsak egészség­­ügyi, de jogi és társadalmi szerepe is van. Bizonyításképpen ismét példa, amit úgy adok tovább, ahogy egy felülvizsgálatra jött, hormonális hatáson alapuló, korszerű fo­gamzásgátlót használó asszony szájából hal­lottam. — Doktor úr, tudja, én már attól is féltem, ha a férjem rámnézett. Idegeskedtem, fél­tem, hogy teherbe esem. Ezért nem mindig örültem a közeledésének, ami viszont sok esetben veszekedést váltott ki közöttünk ... Három gyerekem van, egy negyediket már nem tudnék vállalni. Hogy a tanácsadóban segítettek rajtam, számomra ez felér egy telitalálattal. A sötéthajú, kipirult asszony örvendezik. És elégedett az orvos is, hiszen úgy tűnik, a tanácsadóban egy további házasságot si­került harmonikusabbá tenni, esetleg meg­óvni a széthullástól. Igaza volt a szakembernek: a családterve­zés egyben családvédelem is. (miklósi) 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom