A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-13 / 46. szám

Több évtizede működik a szlovákiai írók Szö­vetségének magyar tagozata, közismertebben a magyar szekció. A magyar tagozat vezetősé­ge intézi a szekció különböző ügyeit, gyűlésre hívja a tagokat előadásokat szemináriumo­kat rendez, megbeszéli a tagokkal a felmerülő problémákat megvitatja a jövőbeni feladato­kat irodalmi esztétikai, politikai, szervezeti és egyéb kérdéseket. A hazai magyar írók szerve­zeti életéről az olvasó meglehetősen keveset tud. Éppen ezért fordultam az egyik legilleté­kesebb személyhez. Duba Gyula íróhoz, aki jelenleg a magyar szekció titkári tisztét tölti be. Mindenekelőtt szeretném megtudni tőle, mi a titkár feladat- és hatásköre? — A magyar szekció titkárának feladat- és hatásköre adminisztratív jellegű, s az irodal­mi élet és munka szervezésének kérdéseit érinti. A titkár egyrészt tartja a kapcsolatot az írószövetség irodalmi és külügyi osztályá­val és biztosítja a magyar nemzetiségű írók tevékeny részvételét a szövetség által szer­vezett irodalmi közéletben. Másrészt a titkár szervezi a szekció vezetőségének munkáját, munkaprogramját: összehívja a gyűléseket, munkatervet készít, megszervezi a különféle ünnepek alkalmából (tekintettel a jubilán­sokra, jubileumi ünnepségekre) a részvételt. Feladatai közé tartozik még, hogy a szövet­ségi tagok ügyes-bajos dolgait, személyes ügyeit, vagy a közös kérdéseket érintő prob­lémákat a megoldás igényével — szükség esetén — közvetítse a szövetség vezetősé­gének vagy illetékes osztályának. Röviden szólva: a titkár munkája szervező, közvetítő és adminisztrációs tevékenység. — A szekció vezetősége milyen gyakran ülé­sezik és mi a feladata ? — A magyar szekció vezetősége általában havonta egyszer ülésezik. Ezeken a munka­­értekezleteken a vezetőség tagjai tájékozta­tást kapnak az írószövetség választmányá­nak ülésein vagy a föderális vezetőségben elhangzottakról. A tájékoztatást rendszerint Rácz Olivér, a szekció elnöke végzi, aki mindkét felsőbb szerv vezetőségének tagja és részt vesz az üléseken. Az ilyen tájékozta­tások, — melyeknek anyagát aztán a vezető­ség megtárgyalja.— lehetővé teszik, hogy megismerjük, milyen feladatok állnak előt­tünk. A későbbiekben a közös feladatokat a szekció vezetősége a mi sajátos nemzetiségi viszonyainkra alkalmazza és megszervezi végrehajtásukat. Természetesen a hazai ma­gyar írók sajátos, nemzetiségi feladataival a szekció vezetőségének fokozott mértékben kell törődnie ... Nagy általánosságban úgy fogalmazhatnánk, hogy a magyar szekció vezetőségének a feladata irányítani és fellen­díteni, pezsgésben tartani irodalmi közéle­tünket, segíteni íróink művészi fejlődését és alkotómunkájukhoz minél kedvezőbb felté­teleket teremteni. — Hány tagja van most a magyar szekció­nak? Egyáltalán ki lehet tagja az írószövet­ségnek, a tagságot milyen feltételekhez kötik ? — Az írószövetség magyar tagozatának je­lenleg 33 rendes tagja van. Ezek mellett nyilvántartunk tucatnyi fiatal írót, akik még nem teljesítették a szövetségbe való fölvétel feltételeit, de a jövőben számítunk rájuk, és jelenleg amolyan tagjelöltként szerepelnek. Az írószövetségbe való fölvétel alapja az, hogy az írónak három önálló kötete jelenjen meg. Irodalomkutatóknál és kritikusoknál ki-LÉPÉST TARTANI A KORRAL IBeszélgetés Duba Gyulával a csehszlovákiai magyar írók szervezeti életéről vételes esetben egy kötettel is fel lehet venni az illetőt, abban az esetben, ha évek óta rendszeresen és számottevően részt vett az irodalmi közéletben, lapokban, folyóiratok­ban publikált és hatással volt a kritikai gon­dolkodás fejlődésére. Újabban olyan híreket hallottam, hogy a tagsági felvétel feltételét két kötetre csökkentik, ez azonban még nincs hivatalosan elfogadva. — Te a hazai magyar írók folyóiratának, az Irodalmi Szemlének is a főszerkesztője vagy. Mit tesz a Szemle a hazai magyar irodalomért, hogyan segíti a kezdő írókat? — Az Irodalmi Szemle fő küldetése az, hogy közlési lehetőséget nyújtson a nemzetiségi irodalom és az irodalommal határos tudo­mányosság művelőinek, továbbá reális ér­tékrend és esztétikai színvonal érvényesíté­sével gondoskodjon irodalmunk eszmei és művészi képviseletéről és fejlődéséről. Nem kevésbé fontos feladata, hogy tevékenységé­vel, elvárásaival és ösztönzéseivel elősegítse a tevékeny írói munkát. Továbbá, hogy meg­szabja működésük fő irányvonalát, befolyá­solja. illetve feladataik elvégzésére késztesse az írókat, szervezze gondolkodásuk egysé­gét, és megteremtse a feltételeket a külön­böző vélemények találkozásához, a művészi kérdések tisztázásához. így a Szemle egy­szerre szolgálja és irányítja a nemzetiségi irodalmat, kapcsolatokat keres és teremt számára a környező nemzeti irodalmak, a nagyvilág és az egyetemes művészi lehető­ségek felé. Célkitűzései közé tartozik a fiatal — kezdő — írók felkarolása és támogatása is. Irodalomtörténeti tény, hogy a Szemle nem egészen két évtized alatt két fiatal irócsoportot bocsájtott útjára. A hatvanas évek végén s a hetvenes évek elején a Vetés rovat költőit és íróit segítette kibontakozá­sukban, a hetvenes évek második felében pedig a Műhely rovat kezdő szerzőit indítot­ta el, akik egységesen a Megközelítés című antológiában jelentkeztek. Ezek az ifjak azó­ta a Madách Kiadó Főnix-füzeteiben önálló szerzőkként léptek az irodalmi nyilvánosság elé. A Szemle most újabb, a fiatalokat publi­káló rovat megszervezésén fáradozik, né­hány név és vers vagy kispróza már jelzi a legfiatalabb írócsoport lehetőségét, de az új rovat jelentkezése még egy ideig várat ma­gára. — A magyar szekciónak, illetve a szekció vezetőségének milyen kapcsolata van a Ma­dách Könyvkiadóval? — A szekció az Írókat tömöríti, és munkafel­tételeiket szervezi, a Kiadó megjelenteti könyveiket. Mindkét intézmény az írókat, pontosabban az irodalmat hivatott szolgálni. Ezért szükségszerű, hogy valamilyen kapcso­latban legyenek egymással, hiszen közös gondjaink vannak, vagy lehetnek. A kiadó önálló nemzeti vállalat, de héhány szerkesz­tője a szekció vezetőségi tagjaként is tevé­kenykedik. Más vezetőségi tagok — Rácz Olivér, Csanda Sándor — a kiadói tanács tagjai, mely szerv a kiadó igazgatójának tanácsadó testületé. így a két intézmény kapcsolata szoros és élő, hiszen ugyanazon emberek vesznek részt munkájukban, ami azt jelenti, hogy több szempontból látják a problémákat és árnyaltabban tudnak hozzá­szólni megoldásukhoz. — A Szlovák Irodalmi Alap (Slovenský literár­ny fond) alkotószabadságot és alkotóházat biztosít az íróknak, hogy zavartalanul dolgoz­hassanak. Hogyan történik ez? A hazai ma­gyar íróknak ki, illetve kik javasolják az alkotó­szabadságot? — Minden írónak joga van alkotószabadság­ra, ha igényét eszmeileg és művészileg érté­kes munkával támasztja alá. Az alkotósza­badságot és az alkotóházban való tartózko­dást az Irodalmi Alapnál kell kérvényezni. Az alapnak lektori testületé van, melynek tagjai értékelik és véleményezik a beküldött, meg­kezdett munkákat és javasolják vagy vissza­utasítják az író kérésének teljesítését. A kér­vény végső sorsáról, elintézéséről vagy eluta­sításáról az Irodalmi Alap vezetősége dönt. A jelenlegi gyakorlat többnyire olyan, hogy al­kotószabadságot már megkezdett mű befe­jezésére adnak. A hazai magyar írók beadott kéziratát természetesen olyan lektorok ol­vassák el, akik ismerik a nemzetiségi iroda­lom sajátosságát és mind nyelvileg, mind esztétikailag helyes ítéletet alkotnak róla. — Évenként a legjobb msekért kiosztják a Madách díjat Hogyan lesz valaki Madách díjas? — A Madách díj anyagi és eszmei-művészi feltételeinek a megítélése ugyancsak a Szlo­vák Irodalmi Alap hatáskörébe tartozik. Az Alap szervezi meg a bírálóbizottságot, szerzi be az értékelendő könyveket, jutalmazza az értékelő véleményeket és végül ünnepélyes keretek között kiosztja a díjakat. Általában az év decemberének elején tartják meg a bizottság első ülését, ahol összegezik az év számbajövő hazai magyar könyveit és a for­dításokat, majd a könyveket szétosztják a bizottság tagjai között. Két díj van: a fő Madách díjat az eredeti nemzetiségi irodal­mi termés egy művéért, a fordítási díjat a szlovákból fordított müvek legjobb magyarí­tásáért adják. E mellett kiosztanak még nivó­­díjakat — évente öt-hat értékes könyv írójá­nak —, melyekkel a jó írói teljesítményt jutalmazzák. Az utóbbiak nem tekinthetők Madách dijnak. S bár a döntés néha nem könnyű, a Madách díjat általában az év legfigyelemreméltóbb könyve kapja. —A Szlovák írószövetség a magyar szekció régi kívánságára egy helyiséget bocsájtott a hazai magyar írók rendelkezésére. Mennyiben könnyíti ez meg a szervezeti életet? — Régi igénye volt a szekció vezetőségének, hogy helyiséget kapjon az írószövetség épü­letében, s most teljesült. A szépen berende­zett helyiség mindenekelőtt lehetővé teszi. hogy egy helyre összpontosítsuk a szekció és vezetősége tevékenységét. Itt tartjuk ülése­inket, itt rendezzük be a szekció irattárát és az is reális lehetőség lenne, hogy folyóirattá­rat és könyvtárat létesítsünk a hazai magyar irodalom termékeiből. Tervezzük azt is, hogy a hét egy — esetleg két — napján, mondjuk délelőtt hivatalos fogadóórákat tartunk azok­nak a szerzőknek vagy érdeklődőknek, akik valamilyen személyes vagy hivatalos üggyel kívánják fölkeresni a szekció vezetőségét. — Több író annak a véleményének adott kifejezést hogy stagnál a szervezeti élet Ho­gyan lehetne ezen változtatni? — El kell ismerni, hogy az utóbbi években a szekció szervezeti élete lassúbb, kevésbé pezsgő, mint azelőtt volt. Ennek több oka lehet: az idősebb nemzedékhez tartozó írók megfáradásától és a fiatalok érdeklődésének másságától kezdődően egészen az írói mun­ka elkülönüléséig számos tényezőt felsorol­hatnánk. Az irodalmi közélet aktivizálása ér­dekében a szekció vezetősége sokat tehet, átfogóbb és jobb szervezés bizonyára élén­­kebb mozgással, termékenyebb találkozá­sokkal járna. De azt is meg kell mondanunk, hogy csak a szervező munkára hagyatkozni nem elég, íróink belső aktivitásának a növe­kedésére is szükségünk lenne. — A sok összejövetel kárára vagy hasznára van az irodalomnak, illetve az irodalmi alko­tásnak? Többen azt állítják, hogy az írónak nem szabad szétforgácsolni az idejét mert azt az alkotás sínyli meg. — Fia sokat üléseznénk és csépelnénk a szót fölöslegesen, talán így lenne. De az eddigi­ekből is kitűnik, hogy éppen az ellenkezője igaz: keveset találkozunk s akkor sem min­dig érdemben. Ki kell alakítanunk olyan opti­mális ülésezési rendet, hogy az ott elhang­zottak termékenyítőén hassanak a jelenle­vőkre és fokozzák munkakészségüket. — A szekció vezetősége milyen terveket kíván megvalósítani a jövőben? — Szervezeti munkánkat a közeljövőben há­rom fő témakör irányába szeretnénk össz­pontosítani: megkezdeni a kritikai szakosz­tály munkáját és ezzel összefüggően emelni a műbírálat jelenlegi színvonalát és intenzi­tását, továbbá behatóan foglalkoznunk kell a hazai magyar dráma kérdésével, esetleg el­gondolkozni egy drámairó szakosztály létre­hozásán, végül valamilyen módon lehetősé­get kell találnunk, hogy más intézményekkel — elsősorban a CSEMADOK-kal és a Ma­dách Kiadóval — együttműködve javítani tudjuk író és olvasó kapcsolatát, illetve meg­szervezni, hogy a szlovákiai magyar könyv nagyobb mértékben és szélesebb körben eljusson a nemzetiségi olvasókhoz. Mindhá­rom feladatot életünk, valóságunk és közös érdekeink diktálják. A műkritika szakszerűsé­gének fejlesztése irodalmunk további minő­ségi előrelépésének a föltételét is jelenti. A hazai magyar drámairás kérdéseinek felveté­se összefügg a nemzetiségi színházkultúra fejlesztésének égető kérdéseivel, ugyanezt hivatott szolgálni a kritika- minőségének emelése is. Nemzetiségi irodalmunk életké­pességének és jövőjének biztosítéka, ha sa­ját erőire támaszkodva és a társadalom tá­mogatását ésszerűen és felelősségteljesen felhasználva lépést bír tartani a korral, mely­ben él és létezik. Beszélgetett: Dénes György 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom