A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-13 / 46. szám
ZS. NAGY LAJOS: RENDETLEN NAPLÓ BÉRES FERENC KÖSZÖNTÉSE-BIZTATÁSA Legutóbb ezt hallottam a rádióban — Béres énekelte: „Szabad a madárnak ágrul ágra szállni. Hej de nékem nem szabad A páromhoz járni, Éjjel vele hálni." Eleinte úgy voltam Béres Ferenccel, mint az újonnan jelentkező költőkkel: nem tetszett. A hangját egy kicsit férfiatlannak tartottam, különösen amíg magyar nótákat énekelt {nagy zengö-bögö hangú énekesek társaságában): kicsit csicsásán, kicsit kényeskedve. Később egyre több népdalt énekelt és nekem egyre jobban tetszett. Már azt sem tudtam, a népdal tetszik-e, vagy az a mód, ahogy Béres Ferenc előadja őket. . Ezen ma már nem töröm a fejem. Egy nép találkozásának lehetek tanúja — az igazi népdal találkozott igazi előadójával: Beres Ferenccel. A magyar nóta és általában a giccs — most inkább csak a szövegéről beszélek — be nem érné kevesebbel, minthogy „olyan szerelmes (bús, bánatos) vagyok, hogy menten meghalok”. „Ne búsulj, jó pajtás, menjünk csak előre, majdcsak megpihenünk, künn a temetőben.” Vagy.......(valahol) haldoklik a prímás". Tehát csillagok, haldokló prímás, temető, halál —- s mindez kackiásan, jó nagy hangon kiénekelve. A népdal7 . Kiszáradt a tóbul mind a nad, mind a viz. A szegény barom is csak a pásztorra níz. " amire Veres Péter azt mondotta volt, hogy magyar pásztorzsoltár. Vagy ahogy azt Béres Ferenc énekelte a minap: ,,Szabad a madárnak ágrul ágra szállni, Hej, de nékem nem szabad a páromhoz járni, Éjjel vele hálni." Örülök, hogy Béres eljutott idáig. Szeretnék tőle még sok ilyen gyönyörűséget hallani! KESERŰ ÓRÁK A fogfájásról mindenki tudja, hogy a legkegyetienebb, legszörnyúbb, legirgalmatlanabb fájdalom a világon. De, és ez a legfurcsább, akinek éppen nem fáj a foga, az egyenesen kineveti a fogfájós embert. Ebben van is bizonyos logika: a fogat tudniillik, ha már túl szemérmetlenül „pofátlanul” fáj, ki kel! húzatni. Tehát senki sincs arra kényszerítve, hogy órákon, netán napokon át szenvedjen. Igen ám. de a kihúzott fog hiányzik, a kihúzott fogat pótolni kell, a pótfog viszont csak részben (kb. 30 százalékban) helyettesítheti az eredeti fogat. így tehat mindenki meggondolja, húzasson, ne húzasson — még ha közben üvölt is a fájdalomtol. E sorok írója is így volt a minap. Üvöltöttem, igaz, nem hangosan, hanem csak úgy némán. A fogamat lehordtám „isten szörnyetegének” (Ady), fokhagymát, sligovicát, borovicskát raktam rá: eredmenytelenül. Már a „végsőket rúgtam”, elhatároztam, rohanok az ügyeletes fogorvoshoz es kihúzatom. — Fizetek, főúr! — üvöltöttem a kávéházban, ahol éppen szenvedtem. — Miért óbégat, hisz itt vagyok7 — érdeklődött a föpincér. Mondtam neki, hogy gyorsan akarok fizetni, mert megbolondulok, ha gyorsan nem tépethetem ki a fogamat. A főpincér benyúlt a zsebebe, elővett egy tablettát. — Ezt tegye a fájós fogára! Ha öt perc múlva el nem múlik a fájdaiom, fizetek magának 100 koronát, és a számlát sem kell kiegyenlítenie. — Miféle tabletta ez? — kérdem jajgatva. — Alnagon. — Gondoltam, öt percet még kibírok, legfeljebb kapok száz koronát. Mert hisz előzőleg már négy alnagont bevettem: olyan nincs, hogy ez a tabletta megszüntesse a kínjaimat. Megszüntette. A fogam azóta sem fájt. Nem értem, hogy ez a főpincér miért nem megy el fogorvosnak. Nincs harapófogója? De azért voltak még keserű perceim. Az alnagon ugyanis nagyon lassan oldódik, és nagyon de nagyon keserű. JEAN EFFEL A közelmúltban elhunyt francia grafikus. Len in-békedíjas művész Ádám és Éva című felejthetetlen karikatúra-sorozatából mutatunk be pár darabot. Adózva ezzel is a nagy művész emlékének. Jean Effel sokat tökéletesített ezen a befejezett huszadik századi világon, emberibbé rajzolta, anélkül, hogy meghamisította volna. — A teremtésit! Mindent nekem kell előteremtenem ?! — ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek. .. — Szerencsétlen!... Lekvárnak főzöd be a tiltott gyümölcsöt? lám... — Kis csacsi! Ugye megmondtam, hogy senki sincs az ágy alatt... 15
