A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-13 / 46. szám

vi JXAYYSAR — Mert arról ugyancsak hiteles bizo­nyítékok tanúskodnak, hogy a későbbi századok során pénteki napokra toló­dott át az állandó hetivásár napja. A rugalmas vásárszervezésnek jelenleg is ez a nap felel meg a legjobban. — Napjainkban vajon mennyiben szolgálja ez a vásár a régi mesterségek, a régi hagyományok megelevenítését? A polgármester összevonja szemöl­dökét. — Egyelőre még nem különösebben — feleli őszintén —, de a jövőben mindenképpen tartalmasabbá akarjuk tenni vásárunkat, hogy minden tekintet­ben meglegyen a sajátos jellegzetessé­ge és jó bázisa legyen a kézműves emberek szorgalmának, illetve a mező­gazdasági termékfölösleg értékesítésé­nek. így a jelenleginél jóval több érde­kes és eredeti portéka kerül majd az emberek elé. A vásár keretében fel akarjuk újítani például az egykori tyúk­piac, gabonapiac, rözsepiac, fapiac ha­gyományait; sőt amolyan bolhapiacot is szeretnénk nyitni, ahol mindenki bár­mit kedvére csereberélhetne, eladhatna vagy vásárolhatna. Bízom benne, hogy már jövőre színesebb és izgalmasabb lesz a Csallóközi Vásár, amelynek újkori hagyományait városunk képviselőtestü­letének támogatásával most kívánjuk megalapozni. Estefelé, a sápadtan csorduló hold­­fényben sem szelídül a kavargás. És másnap, illetve harmadnap is tel­jes vidámságában áll a vásár. Az árusok fáradhatatlanul egymás túlkiabálására törekszenek: — Friss a pattogatott kukorica, most készül a ritka-finom cukorvatta . . . Szemben felcsattan a konkurrens: — Játékot csak nálam vegyenek! Van golyóstoliam és művészi rongyba­bám is ... Tessék idejönni... Vasárnap délelőtt épp olyan nagy a zsivaj, a tolongás, a lárma, akár a nyitás napján, pénteken. Ebben az esztendőben újra állt hát a „zerdaheli vásár"! Akkoriban is, mostanában is okos ember volt, aki kitalálta! MIKLÓSI PÉTER Fotó: Bachorec Mihály ihiiiihmhhiihhhhhhbhihíhhhibhhi 13 vagy éppenséggel a szerencsejátéko­sok valamelyikénél Fortunát kísérti. Az esetleges nyeremények között kétszáz koronás pohárkészletet, drága konyakot és más csalóka tárgyakat is megpillan­tok, de hiába állok hosszasan a sátor sarkánál: rágóguminál, bazárban kap ható tálcánál, giccses művirágnál több­re senki sem viszi a „nyertesek" közül — a vesztesek pedig ismét próbálkoz­nak, avagy odébbállnak. Nagy közönségsikere van a szenzáci­ók szenzációjának: a vasgömbben szá­guldó motoros artistáknak. Egy reked­tes férfihang, szinte szünet nélkül, kö­rülbelül így invitálja az érdeklődőket: — Aki ide belép, perceken át a világi művészek szenzációját fogja látni és magát jól fogja érezni... három artista, három motor két keréken bemutatja a világ művészi számát.. . legmestere­­sebb mutatványukkal mindhárman az életükkel kockáztatnak ... a léggömb­be egymást fogják zavarni lefejjel, be­kötött szemmel... ezt még önök nem látták... itt a legveszélyesebb világ motorosai, akik az életükkel játszanak maguk szórakoztatására ... tessék-tes­­sék, a motorok bekapcsolnak, fogják egymást zavarni, művészetükkel a vas­léggömbben lefejjel össze-vissza zavar­va a közönséget mulattatni... ha vétet lenül összevágnak, az életükkel kockáz­tatnak .. . tessék megtekinteni a világ művészeit... Perceken belül megtelik a sátor, kez­dődik a produkció ... Két-három lépéssel arrébb egy idő­sebb asszony kínálja portékáját: — Bársonynadrág, kötött sapka ... Bátran lehet választani, minden méretre adhatok ... Délután van, tetőpontjára hág a zsi­vaj, a tolongás. Már-már hosszúra nyúlnak az árnyé kok, de még sárgán, langyosan ömlik az októberi napsütés. Járom a sátrakat és a vásár múltja felöl faggatódzom. A fiatalok mitsem tudnak róla, de az idősebbek is elégge szűkszavúan nyilatkoznak. Nem úgy azonban Gyurcsík József, a Dunaszer­­dahelyi Vnb elnöke, a Csallóközi Vásár igazgatója. — A mai Dunaszerdahely már a ró­mai korban kereskedelmi gócpontban feküdt. Sőt, városuk neve épp első ki­váltsága révén keletkezett, hiszen hely történeti kutatások bizonyítják, hogy ezen a településhelyen már a középkor­ban is pont szerdai napokon tartottak rendszeres vásárokat. Az 1283-ban már hiteles oklevélen említett „Zerda­­heľ'-re valószínűleg Tardoskeddről ér keztek a vásárosok, tölünk pedig Csü­törtök irányába, a mai Csallóközcsütör­­tökbe haladt tovább a vásárút. Váro­sunk a szerdanapi hetivásárokon kívül, évente három országos vásár színhelye is volt. — De akkor ebben az évben miért pénteken nyitotta meg kapuit a Csalló­közi Vásár? ■■

Next

/
Oldalképek
Tartalom