A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-13 / 46. szám
á Csemadok életéből csolódik. Kapcsolatunk van a Járási Honismereti Múzeummal, a Járási Könyvtárral és számos más intézménnyel. Tanulmányi kirándulásokat is szervezünk, így tagjaink jártak Kelet-Magyarországon Rákóczi nyomában, bebarangoltuk Nyugat-Magyarországot, ellátogattunk Pécsre, Kőszegre, Sopronba. Ott voltunk Mohácson, az 1976-os ünnepségen, kisebb utakat tettünk Budapestre, Bratislavába, Komáromba, Tmavára, Nyitrára. Látogatjuk a komáromi és vágsellyei klubok előadásait, s ők a mieinket. Klubtagjaink, akik között vannak történészek, néprajzosok, numizmatikusok, jelvény- és levelezőlapgyűjtők stb., kutatómunkát is végeznek. Egy-egy klubösszejövetel alkalmával csereakciókat is lebonyolítunk. Levelezésben állunk jelentős történészekkel, közéleti személyiségekkel. Helyi szervezetünk évről évre megrendezi a Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napokat, az idén erre tizenharmadszor került sor. Ennek elindítója is a honismereti klubunk volt. Utánjárásra a város szobrot emeltet Czuczor Gergelynek, megjelölte a város főterén azt a helyet, ahol az áruló Ocskay feje a porba hullott, s most azon fáradozik, hogy városunk szülötte, Kassák Lajos emléktáblát kapjon. A klubnak kiadványa is jelent meg Czuczor Gergelyről. A harcban erős, a békében igaz címmel. Tagjai már több helytörténeti cikket írtak a helyi lapban és országos lapokban. Hosszadalmas lenne leírni valamennyi klub, szakkör tevékenységét. A munka valamennyiben hasonló, természetesen csak a tartalom más. Hogy ilyen sokrétű munkát tudnak kifejteni, az a tagok aktivitásán kívül annak is köszönhető, hogy klubjainknak a helyi szervezet vezetősége messzemenő támogatást nyújt. Helyi szervezetünknek önálló székháza van, s ebben valamennyi klubnak megvan a maga helyisége, ahol gyűléseit, klubnapjait tarthatja. Ideálisnak tartjuk, hogy a klubok a CSENagy László felvételei MADOK-on belül dolgoznak, hiszen a mozgalmat is a CSEMADOK indította el. Különösen fontosnak tartom ezt a vegyeslakosságú vidékeken. Véleményem szerint a nemzetiségi kultúra ápolása elsősorban a CSEMADOK-on belül biztosított. A klubtevékenységről sokat lehetne írni, még többet beszélni. Mi a klubmunkát már régen kezdtük, folytatjuk és folytatni kívánjuk. A klubmozgalom irányelveit adott körülményeinknek megfelelően alkalmazzuk. MAJOR FERENC A KEGYELET ŐSZIRÓZSÁJA Meghalt Poszpis József. Nincs többé a hajdan volt kommunista bíró. A magas kor és az ősz eleji hűvös fuvallat végzett vele. Sírját gyászoló hozzátartozók és a kétségtelen érdemeit megtisztelők állták körül. S mindazok gondolatban, akik valaha is találkoztak vele. Ha ismerősei, elvbarátai mind megjelentek volna a temetésén, el is kisérték volna utolsó útjára, nem fértek volna be a tomóci temetőbe. Sírja, koporsója körül álltak volna azok, akik a galántai járás falvaiban már az első köztársaságban kezet szoritottak vele, a nagy szervezkedések lázában, az emberségesebb életkörülményekért folytatott mezőgazdasági sztrájkharcok idején. A galántai illetve a volt sellyei járás két dolognak nem volt híján: a földbirtokosoknak és a teljesen nincstelen szegényeknek. S akik közöttük álltak, szemben az urakkal, hátuk mögött a munkát, nagyobb darab kenyeret követelőkkel, a kommunisták voltak. S akik nyitva tartották a szemüket, a mátyusföldi sivárság láttán, kommunisták lettek. Poszpis Józsefet huszonkét évesen egy általános felháborodást keltő döbbenet, emberi életeket kioltó sortűz, a már sokszor megírt tomóci véres nap (1918. november 19.) vezette életre szólóan a kommunista mozgalomba. Az urak lövettek félelmükben az árverezésre összecsődült sokaságba. Poszpis Mihályt agyonlőtték. Polák Józsefet is, a nemzetőrség parancsnokát. Mert már akkor, a Nagy Októberi Forradalom hatására felerősödött a nép hangja: el kell venni a földbirtokosoktól a földet! Csendre kellett inteni a földétvágyú embereket életek kioltásával. Poszpis József éppen katona volt. Bátyja halálhíre és a történtek késztették: lépjen egészen balra. Föltűzte katonasapkájára a piros gombot. Emiatt el is kergették a hadseregtől. Egy Pokorný nevű százados, a fehérgárda szervezője rárivalit a piros gombos katonasapkásokra, s a többit már Bábi Tibor A hűség arca című könyvéből idézem: Takarodjatok haza! Vörös kutyák! Haza! Tomóc volt az a — haza. Ez az ablak alatt futó utca. Egy sereg roskadozó vályogház. Nád- és szalmatetők. A leöltek vérével áztatott föld. És a temető. Ez volt a — haza." Poszpis József tizenkilencben belép a szociáldemokrata pártba. Lehettek vagy hatszázan. Huszonegyben kommunista párttá szerveződnek. Ô a pártszervezet első elnöke. Aztán már ő is forgatta a történelem kerekét. Elvbarátaival együtt arra törekedett, hogy Tomóc kommunista falu legyen. S az lett. 1932-től 1938-ig Poszpis József kommunista bíró volt egyfolytában. Ö és társai is szervezték harmincnyolc őszén a tomóci nagy tüntetést. Fegyvert követeltek a köztársaság védelmére. Mindez már a múlt. Tanulók történelmi óráinak tananyaga. Ady szavaival történelmi lecke, de mindenkinek. A sorjázó nemzedékeknek. A nagy és a végzetes események mindig ősszel következtek be az életében. Hűvös őszi napon hulltak porba a földijei, Mihály bátyja, aki akkor már a Nagy Október eszméjével és eszméltetésével várt a cselekvés lehetőségére. Hűvös őszi napok egyikén lépett életre szólóan balra. Ősszel történt a nagy és máig emlékezetes manifesztáció. Nem tudom, mikor temették, milyen idő járta. De az ősztől kapott ütés döntötte végérvényesen a sírba. Elment Poszpis József. Azokhoz tért meg, akiket — földet s életet akarva — gyilkos golyók rogyasztottak a porba, juttattak a tomóci temető süketítő csendjébe. Föllapozom a Hét 1971. évi bekötött példányát. A címlapon: Beszélő múlt, alatta: a CSKP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére, s az ő fényképe teljes nagyságban az első oldalon. A Munkásmozgalom a galántai járásban című cikkből idézek sorokat: „A kommunista párt a gazdasági válság vagy az illegalitás éveiben is komoly munkát fejtett ki. Szükség is volt erre, mert pl. Poszpis elvtárs szavai szerint..Gyakran hivatkoztak rá, s hivatkozni fognak még a jövőben is. Elsősorban a tomóci — immár történelemmé lett — manifesztációval kapcsolatban. Amire egész életében büszke volt. A Hét már említett bekötött példányában olvasom, hogy a szervezés roppant nehéz munkája a kommunista bíró vállára nehezedett. A Vág partján, a vasúti híd közelében állították fel a színpadot, s 15 ezer ember számára biztosítottak ülőhelyet. Aztán jöttek a különvonatok, a gyalogosok, biciklisek, lovaskocsisok s a lovasbandérium több mint kétszáz tagja szép nemzeti viseletben. Magyarok tüntettek a köztársaság feldarabolása ellen. Szlovákul, magyarul és németül hangzott az ünnepi beszéd. Szép volt minden, s ami következett, az nem a résztvevőkön múlott. Poszpis Józsefnek alig maradt ideje a tüntetéshez szükséges kb. 12 vagonnyi kelléket elszállíttatnia. Mert a járás minden kommunista bíróját bevonultatták katonai szolgálatra. Én soha nem álltam annyira közel hozzá, mint Bábi Tibor. Falubeliek voltak. De régóta A CSEMADOK losonci (Lučenec) járási bizottsága a múlt év végén jogi szakbizottságot alakított, amelynek tagjai: dr. Juhász Anna (a bizottság elnöke), dr. Filo Sándor, dr. Szököl György és dr. Lámmer Rudolf, a járási ügyvédi munkaközösség dolgozói. A járási bizottság elnöksége a közelmúltban értékelte a jogi szakbizottság tevékenységét, s megállapította, hogy annak tagjai eredményes jó munkájukkal járulnak hozzá járásunk lakosainak jogi neveléséhez. Az idei év első felében összesen 6 községben tartottak előadást. Általános családjogi kérdésekről három helyen: Ipolygalsán, Ipolyvilkén és Losoncon, az általános munkajogi és polgárjogi tudnivalókról pedig Terbeléden, Pincén és Mucsinyban. A jogi szakbizottság 1982 évi munkatervében az alábbi előadási témakörök szerepelnek: polgárjog, családjog, munkajog, szociális jog, büntetőjog, földművesszövetkezeti jog és nemzetközi jog, 'valamint a telekkönyvvel és az örökösödéssel kapcsolatos tudnivalók. A jogi szakbizottság munkaterve a helyi szervezet népművelési munkatervének szerves része. Feladatuknak tekintik, hogy rendszeresen tájékoztassák a lakossátudok róla. Személyesen is gyakran találkoztam vele. Hosszú évekig tagja volt a CSEMADOK Központi Bizottságának, s küldötte talán a szövetség valamennyi országos közgyűlésének. Magyar kommunistaként tartották számon, igy érte őt sok-sok megbecsülés a februári győzelem után. Sírjánál szlovákul, magyarul méltatták az érdemeit. Hűvös őszi napon lépett határozottan balra, s a nagy és fontos események is ősszel történtek az életében. A kezdetet és a véget összekapcsoló halála is. Vajon tettek-e őszirózsát a koporsójára? MÁCS JÓZSEF got az említett jogi kérdésekről, valamint, hogy hasznos tanáccsal lássák el őket. Előadásaik hatása már visszatükröződik abban, hogy azokból a községekből, ahol előadásokat tartottak, mind többen keresték fel ügyes-bajos dolgaikkal az ügyvédi munkaközösség tanácsadóját, az állami közjegyzőséget, valamint a bizottság tagjait. A második félévben, az őszi-téli hónapokban a bizottság tagjai fokozni kívánják tevékenységüket. Eddigi tapasztalataikat összegezve javasolták a járási bizottság titkárságának, hogy a helyi nemzeti bizottságokkal közösen még körültekintőbben szervezzék meg a tervezett előadásokat, biztosítsák ezek látogatottságát. Úgyszintén javasolják a szakbizottság tagjainak a kibővítését más jogászokkal is, főleg az üzemekből, hogy ez által közvetlenül az üzemekben dolgozók problémáival is megismerkedhessenek. S ilymódon a CSEMADOK közelebb kerüljön a járásban működő üzemekhez, s azok vezetőségének közreműködésével hozzájárulhasson az üzemi dolgozók jogi neveléséhez. CSÁK ISTVÁN ÚJ SZAKBIZOTTSÁG 7
