A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-06 / 45. szám
A Csemadok életéből CSEPPBEN A TENGER A CSEMADOK galántai járási bizottsága új titkárt választott nemrégen. Pásztor Ferenc utóda a felelős poszton a fiatal, mégcsak harmincesztendős Mézes Rudolf, aki hét évig instruktora volt a járási bizottságnak. Tehát ismerték, nem kellett senkinek bemutatni, széltében-hosszában bebarangolta a járást, mindenütt megfordult, ahol CSEMADOK helyi szervezet van. Ahogy ő maga látja mindezt, tulajdonképpen soha nem kellett elkezdenie a kulturális munkát, mindig csak azt folytatta, amit már csinált. S ez már bővebb megyarázatra szorul és a címmel is összefügg. Mézes Rudolf Felsőszelin (Horné Saliby) született, de a Galántával szinte szomszédos Taksonyban (Matuškovo) nevelkedett, szülei ma is ott laknak (édesapja vasúti alkalmazott), ö viszont már Galánta egyik lakótele- \ pén a város szívében lakik. Akkor is galántai volt már, amikor a szülői házban lakott, mivel Taksony közigazgatásilag a járási székhelyhez tartozik jó néhány éve. Soha nem fordul meg a fejében, hogy esetleg — az édesapja nyomdokain haladva — vasutas is lehetne. A pedagógusi pálya vonzotta, a galántai magyar gimnáziumi érettségi után kétszer próbált bejutni a Komenský Egyetemre magyar-történelem szakos hallgatónak. Mind a két esetben sikertelenül. Helyszűke miatt nem vették fel. így sem mondott le ifjúkori álmáról, egy évig Vágfarkasdon tanitóskodott képesítés nélkül, onnan vonult be Szeredre katonának. Mikor visszakerült szülőfalujába, akkor kezdődött el tulajdonképpeni „cseppben a tenger" élete. Munkahelye Galánta lett, a Zöld ségfelvásároló és Értékesítő Vállalat raktára, de ami ennél sokkal lényegesebb, hogy otthon megválasztották a SZISZ helyi szervezete kultúrfelelösének, később titkárának. Akkor támadt az az ötlete, hogy a falu lelkes fiataljai közé kerülve, a gimnáziumban szerzett tapasztalatait fel is használhatná. Az iskolai esztrádcsoportban ö maga is táncolt. Hozzálátott a munkához és . . . híresek lettek vers- és prózamondó versenyeik, Dráfy Mátyás és Konrád József a Jókai-napok színvonalához hasonlította a szereplők teljesítményét. A járás több mint hetven fiatalja nevezett be a versenybe, a falu vendégei voltak valamennyien, házaknál szállásolták el s kosztolták őket, és neki palástolhatatlan volt az öröme, mert Taksonyban akkor a gyermekek is szavalósdit játszottak az utcán és az udvaron. Olyan versmondók fordultak meg a versenyen, mint a diószegi (Sládkovičovo) Csanaky Nóra és a deáki (Diakovce) Szabó Frigyes. Vörösmarty Mihály emlékestjük is jól sikerült. író-olvasó találkozókat tartottak, majdnem minden csehszlovákiai magyar író a vendégük volt. Saját helyiségükben fogadhatták a meghívottakat, de a kultúrházat is bármikor igénybe vehették. Irodalmi és történelmi témájú előadások is gyakoriak voltak és minden egyéb is a kiterjedt népművelési munkát értve ezen. Volt tanáraik tettek eleget a meghívásnak. Ötven-ötvenhárom tagja volt a SZISZ helyi szervezetének, s mindahányan magyar nemzetiségű fiatalok voltak, így természetessé vált, és önkéntelenül adódott az együttműködés a CSEMADOK helyi szervezetével. Taksonyban a népművelési munka minden formáját megpróbálta, amit később a CSEMADOK járási bizottságának instruktoraként csinált. — Hogyan kerültél oda? — faggatom a hivatalában. — Egészen véletlenül. Mikor elhatároztam, hogy otthagyom a zöldségraktárt, először a SZISZ járási bizottságára gondoltam, de a CSEMADOK járási titkárságán éppen akkor megüresedett az inštruktori állás. Senki sem hívott, magam ajánlkoztam. Sípos Béla, a járási bizottság elnöke már ismert, taksonyi vers- és prózamondó versenyeinken nem egyszer volt a bíráló bizottság elnöke. Pásztor Ferenc is tudott arról, mi történik a falumban és hogy én vagyok a mozgató. Egyszóval nem kellett bemutatkoznom. — Akkor a kezdés sem volt nehéz ... — Persze hogy nem. A cseppben már benne volt a tenger. Járási méretben kellett tovább csinálnom azt, amit Taksonyban. Meg már a helyi szervezetek vezetőit is ismertem. Esztrádcsoportunk gyakran látogatta a falvakat. Azért sem volt nehéz a kezdés, mert a kulturális munkát diákkoromban nagyon megszerettem. Számomra mindig a mások számára szerzett öröm volt az öröm. Ifjúkorom álmát, hogy pedagógus leszek, most már teljesülni érzem. A hivatásos CSEMADOK-tisztségviselő is nevel, és azt hiszem, hogy minden fokon. — Hány éve vagy itt ? — Hét esztendeig voltam instruktor. Megismertem a járás minden helyi szervezetét. Minden jelentős járási és országos rendezvényünkön jelen voltam. Jó iskola volt számomra ez a hét esztendő ... — Titkárrá választásodhoz is? — Természetesen. Bár őszintén megvallom, hogy féltem. Egyre csak az forgott a fejemben, hogyan fogadnak el még felelösebb beosztásomban a „szüleim", a nálam jóval idősebbek, akik nagyon sok helyi szervezetünkben a vezetőség gerincét alkotják. Fél év telt el azóta, és úgy tapasztalom, hogy a bizalmukba fogadtak. Lemérhető ez azon is, hogy az eltelt fél évben ötszáz új taggal gyarapodtunk. Ez azt jelenti, hogy 8500 fős tagállományunkkal a mi harminchárom helyi szervezetünk a legnépesebb Dunaszerdahely után. Télutón kezdődött Mézes Rudolf titkárkodása. A járási konferencia megtartása után. A járási versenyek időszakában június végéig — május elseje és a húsvéti ünnepek kivételével — nem volt egyetlen szabad hétvégéje sem. Versenyeztek a bábcsoportok, a vers- és prózamondók, a felnőtt és gyermek színjátszó csoportok, a gyermekkórusok, a Tavaszi szél . .. országos népdalverseny járási elődöntőjének, döntőjének és gálaestjének résztvevői, a népi és a társastánc csoportok. Mindezt igen könnyű felsorolni, nehezebb megszervezni és lebonyolítani. Két hónapban zsúfolódott össze a sok rendezvény, minden hét végére két verseny jutott, s az új járási titkár nem ülhetett ölbe tett kézzel, mindenre kiterjedő figyelemmel jelen kellett lennie a rendezvényeken. S még ez nem a teljes kép az elmúlt fél évről. A Madách Könyvkiadó májusban a járásban rendezte meg a csehszlovákiai magyar könyv hetét, s a járási bizottság egy hét alatt tizennégy iró-olvasó találkozót, két Madách- és négy Hét-ankétot szervezett. — Alig fejeztük be a versenyeket, á magyar könyv hetét, máris megkezdtük a zselizi Országos Népművészeti Fesztiválra való felkészülést. Mi adtuk a Csak tiszta forrásból című műsort. Tíz községben csaknem másfél száz embert kellett összehoznunk és felkészítenünk. Kosúton volt a főpróba a járási dal- és táncünnepélyen. Aztán Zseliz, Gombaszög következett, majd augusztusban egyhónapi lazítás, illetve felkészülés az őszi és a téli kulturális munkára. — Az ősz legfontosabb feladatai? — Az évzáró taggyűlések előkészítése, a tagkönyvcsere, a Nagy Október méltó megünneplése, s nem utolsósorban a Kodály centenáriumi ünnepség megrendezése Galántán. Gazdag lesz a program, s nagy örömünkre a Kodály mellszobor leleplezésére is sor kerül. Mézes Rudolfról még el kell mondani, hogy ízig-vérig közéleti ember. Már a harmadik választási időszakban képviselője a városi nemzeti bizottságnak. Először az ifjúsági és testnevelési bizottságnak volt az elnöke, majd az iskolaügyi és a kulturális bizottságnak volt a tagja, jelenleg a gyermekvédelmi bizottságban dolgozik. Tagja még a Nemzeti Front városi bizottsága elnökségének és előadója a Nemzeti Front járási bizottsága pártszervezetének. — A munka folyamatos, az eredmény kétségtelen, mivel magyarázod? — Van kikre támaszkodnom a járási bizottságban. Igen jó az összhang köztem és Sipos Béla járási elnök között, gazdag tapasztalatait megosztja velem; kapcsolataink is kifogástalanok, a járási pártbizottság ideológiai osztályával, a járási nemzeti bizottság kulturális osztályával, a járási népművelési központtal és a tömegszervezetekkel. — A szabad idő? — Sportrendezvények látogatása és olvasás. Sajnos, nem tudok eléggé odafigyelni. Szemem a betűkön, de képzeletem a tennivalók körül csapong. Mert ami Taksonyban még csepp volt a tengerben, az most már a tenger, amely munkánk minden cseppjétől duzzad, hatalmasodik ... MÁCS JÓZSEF Prandl Sándor és archívumi felvételek 6
