A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-30 / 44. szám
Csak egy percre... Máténé Szentpétery Éva Szombathelyen született. Édesapja rozsnyói (Rožňava), orvos, már nyugdíjas, édesanyja erdélyi származású, laboráns, a kórházhoz tartozó járási egészségügyi állomás dolgozója. Máténé Ratkón járt elemi iskolába. Édesapja ott volt orvos, ott lakott a család. De Rozsnyón érettségizett a magyar tanítási nyelvű gimnáziumban. — Nem volt nehéz a váltás? — Egyáltalán nem. Ratkón is magyarul beszéltünk a családban. — A gimnázium elvégzése után hová került? — Bratislavába, ahol elvégeztem a kétéves felépítményit az egészségügyi szakközépiskolában. Két esztendeig bentlakó voltam, aztán visszajöttem Rozsnyóra, a csucsomi rendelőintézet rehabilitációs osztályán helyezkedtem el. — Mivel foglalkozik az osztályon ? — Ambuláns betegekkel, bejárókkal, akik különböző diagnózissal járnak ide. Hátgerinc-megbetegedés, reumatikus fájdalmak stb. Hárman végezzük ezt a munkát a rendelőben, az osztályon tizenöten vagyunk. — Miért választotta ezt a foglalkozást? — Nem is tudom. Lehet, a segítés öröme vezetett döntésemben. Jó érzés látni, hogy a kezelésre szoruló beteg egészségesen távozik innen. Talán az is beleszólt a döntésembe, hogy az egész család egészségügyis, csupán az öcsém kivétel, ő festőművész, a Hétben is közük időnként a grafikáit. Magam választottam a foglalkozásomat. — A munkahelyét is? — Ezt már nem mondhatnám. A körülmények is közrejátszottak. Szüleim itt élnek Rozsnyón. A kezdőnek így könnyebb. Volt hol laknom, míg férjhez nem mentem. — Hogyan telnek napjai? — Munkahelyemmel kapcsolatban már elmondtam, mit csinálok. Kibővithetném azzal, hogy szerintem nincs olyan foglalkozás, amelyet ne lehetne állandóan tökéletesíteni. Elég gyakran járok tanfolyamra. Legtöbbször Bratislavába. Olyan a munkaköröm, hogy mindig van benne valami új. Fejlődik, változik, s nekem lépést kell tartanom a fejlődéssel. Egyszóval: tanulnom kell! — A szabad idő? — Hobbim nincs. Otthoni teendőket végzek. — Ezen kívül? — Utazni szeretek. — Hol járt eddig? —- Minden szocialista országban jártam, azonkívül Dániában és Ausztriában is. — A könyv? — Olvasni is szeretek. A könyv jó barátom. Televíziót is szívesen nézek. Rozsnyói magasabb szintű kulturális eseményen is megjelenek. MÁCS JÓZSEF DUBA GYULA Jövőbiztosítás leplezetlen csodálattal néz Olsenre, hogy ilyen okosan megoldotta a helyzetet. De az új helyzet bizonyos változást, több alkalmazkodást követel. Olsen többet törődik a családi ügyekkel és pontosan fizeti a biztositási illetéket, Helga pedig kevesebbet bíbelődik ruhákkal és kozmetikával. Udvarlóit szélnek ereszti. Észre sem veszik, de tartósan együtt maradnak és közösen élik tovább életüket. Bistika felvétele — Jó, hogy akkor nem fizetted be a biztosítási díjat — rebegi sok év múltán az ősz Helga —, bizony mondom, hogy a jó sorsunk irányította feledékenységedet! — Igazad volt, hogy magaddal törődtél — meditál Olsen a karosszékben csibukozva —, mindig gyönyörű voltál, egy szép asszony csak magával törődjön ... — Hasznos dolog az új házasságbiztosítás. Utánozni kellene, alkalmazni és bevezetni az élet más területein is. A dolgok természetéből és rokonvottából következik, hogy gyermek- illetve utódbiztositást is lehetne alapítani. A gondos szülők gyermekük születésétől fogva fizetnék a biz-O Krasom az újságban, hogy svédföldön létrehozták a házasságbiztosító intézményt. A gondolat kétségtelenül zseniális. Lényege a következő: a házasság kötelékében élő férj és feleség lelkiismeretesen fizetik a biztositási díjat, minek fejében házasságuk felbomlása — vagyis válásuk — esetén a biztosító fizeti a bírósági tárgyalások és a válás költségeit. Talán a bírósági eljárást is meg szervezi. Nincs gond, megszűnt a válással kapcsolatos anyagiak okozta, nyomasztó érzés. Aki okos és előrelátó, bebiztosítja házasságát, hogy egy esetleges válás ne juttassa a tönk szélére. Ismétlem, az ötlet valóban zseniális. Ilyen feltételek mellett érdemes nősülni, de férjhez menni is. Többé nincs veszély, garasos kicsinyeskedés. Ha a dolog nem sikerül, fizet a biztosító. Zátonyra fut a házasság? A biztosító mentőcsónakot küld a veszélyben levőkért és azok immár külön-külön sodrásban. boldogan eveznek tovább az élet vizén. Megszűnt a kockázat, a vállalkozás veszélymentes, mindenki nősülhet vagy férjhez mehet, aki bírja fizetni a biztositási illetéket. Ilyen feltételek mellett könnyű elképzelni a szőkehajú férfias CHsent, ahogy megkéri a szép, szeplős orrú Helgát: — Ne félj, szívem, ha nem sikerül, a biztosító elintézi, minden költséget fedez! — Mennyi a biztosítási díj? — érdeklődik szemlesütve a szemérmes Helga. — Potom ötven korona évente ... — Akkor oké ... — pirul a szende leányzó —, akkor hozzád megyek. De a te gondod lesz fizetni a részleteket! Ó, örök női gyakorlatiasság, mely a legszivélyesebb érzések tüzében sem hamvad el. t. A férfias Olsen és a bűbájos Helga összeházasodnak, két álló esztendeig hűségesen együtt élnek és akkor tanácstalanul egymásra néznek: hát nem megy... mégse megy! — Nem baj — mondja biztatóan Olsen — majd a biztositó ... — Fizetted a részleteket? — kérdi tárgyilagosan Helga, akit a kétéves asszonyisággal járó örömök még vonzóbbá, már-már észbontóan éretté tettek. — Pontosan — nyugtatja férje —, az utolsó részletet is időben kifizettem. így aztán hála Olsen rendszeretetének, néhány hónap múlva Helga már a zömök, de házias Nilsennel, Olsen pedig a kacér Sonjával lép frigyre és köti meg a házassági biztosítást. Mi történik, ha a házastársak nem fizették rendesen a biztositási illetéket? Érvényét veszti a biztosítás, nem köteles fizetni a biztositó. A helyzet egyszerre feszültté válik, a családi légkör botrányszagú. A lakás megtelik feszültséggel, házivihar kitörése fenyeget. — Ez vagy te ... mindig is ilyen voltál — sikoltozik Helga —, nem törődtél a családdal, a magad útjait jártad. Sosem érdekeltek a kettőnk közös ügyei... — Hát persze — védekezik Olsen — mindenért én felelek! Eszedbe sem jut, hogy te is befizethetted volna az illetéket, de csak a ruháiddal, a frizuráddal és az udvarlóiddal törődsz ... — Én ... — zokog szerencsétlenül Helga —, mindenért csak én ... Egyszer azonban minden vihar csattogása elicsitul, a háziviharoké is. Beáll a csend, de a kérdés marad: mi legyen? Hogyan tovább? Helga könnyes szemmel, de bizakodva néz Olsenre, ö a férfi, most legyen találékony és határozott. — Új biztosítást kötünk... — mondja az habozva —, és amig érvénybe lép, együtt maradunk! Helga belátja, hogy mást nem tehetnek és 22
