A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-30 / 44. szám

tosítási díjat, minek fejében a biztosító meg­térítené a növekvő, majd serdülő gyermekkel s később a felnövő ifjúval kapcsolatos, rend­kívüli kiadásokat. Fiúgyermekeknél a kővel, parittyával és futbaH-labdával bezúzott abla­kok és tompa tárgyakkal betört fejek repará­lásával kapcsolatos költségek fedezésével kezdődnének a biztosító szolgáltatásai, míg kislányoknál az elcsavargások és országos körözések anyagi fedezetét vállalhatná a biz­tosító. A kamaszkor időszakában házibulik és csikuli-szippantások után a biztosító biz­tosítaná a gyomormosósokat, csőlakójelöltek számára viharbiztos és kényelmes betoncsö­veket szállítana. Nem kevésbé hozzájárulhat­na az érettségiző fiatalok egyetemi felvételé­vel kapcsolatos, rendkívüli kiadások — lásd: kenőpénz, korrupció — terhének a viselésé­hez, bűnös útra tért és jogerősen elitéit fiatalemberek és magányos úton járó leány­anyák anyagi gondjainak enyhítéséhez. Ilyen gyermekbiztosító vállalkozás jelszava a kö­vetkező lehetne: Gyermeked jövője — illeték kérdése! Vérmes szurkolóknak sportbiztosítást kel­lene kötni. Sikertelen Európa- és világbaj­nokságok után. izgalmas nemzeti ligák ide­jén ez a biztosító kártalanítaná ügyfeleit a baltával összehasogatott televíziós készülé­kekért és söröspalackkal agyoncsapott rádiókért. Bevert fejű szurkolóknak fájdalom­díjat juttatna és a csapatukból kiábrándult sportbarátokat egzotikus üdülésekre külde­né, hogy felejtsenek. Az üzletvezetők és eladók biztosító társu­lata méltányos illeték ellenében kifizetné a különféle mankókat és hiányokat, váratlan ellenőrzések alkalmával helyrebillentené a könyvelési mérleget, lefizetné az ellenőröket és az üzletekben kidobóembert alkalmazna, aki móresre tanítja az elszemtelenedett ve­vőket. A fogyasztók biztosítója viszont csekély illetékért vádat emelne a goromba eladók ellen, befalaztatná a pultok alját és olyan üzleteket nyitna, melyekben az összes hiány­cikkek hiánytalanul kaphatók. A közéleti tényezők és társadalmi vezetők biztosítója súlyos bírálatok alkalmával gyó­­gyirkúrában részesítené ügyfeleit, megsem­misítő kritikák idején pedig védetté nyilvání­taná őket, mint a műtárgyakat. Felelősségre­­vonás és fegyelmi tárgyalások esetén köz­ponti védőt biztosítana számukra. Leváltott ügyfeleit elhelyezné az alkalmatlan vezetők zárt intézetében, ahol egymást vezetgetnék. A szlovákiai magyar írók biztosító intéze­tének szakemberei verseket, novellákat és elbeszéléseket imának az írók helyett és a biztosító minden szökőévben pót-Nobel-di­­jakat osztana ki közöttük. A kritikusoknak hatlövetű esztétikai elveket biztosítana és kielégítené bunkóigényüket. Szinte végtelenek a lehetőségek, hatásuk határtalanul kiterjeszthető, hogy életünk minden téren biztosított legyen. És ha valóban a legnagyobb nyugalomban és biztonságban akarunk élni, akkor egy atomháború ellenes, kozmikus biztosítót is létre kellene hozni. Ez a világűr-intézet az egész emberiséget ügyfelének fogadná el és egy esetleges atomháború után, csekély ille­ték ellenében felmérné a károkat, összegez­né a veszteségeket és az utolsó fillérig, hiánytalanul kifizetné. Az ám. De kinek? JOSEPH GROSSMAN Értelmetlen bosszú Hónapokkal a szerencsétlenség után Fred Olson igazán nem sokat törődött azzal, hogy életben marad-e vagy sem. Szívesen válasz­totta volna a halált. A paralízis nem ismer kegyelmet. Egész testét hatalmába kerítette a súlyos betegség. Mozgásképtelenné és némává vált. Napokig feküdt mozdulatlanul a szobában és a mennyezetet bámulta. Thel­ma főzött, gondozta, ápolta, mindent meg­tett, hogy a beteg jól érezze magát. Mint egy őrangyal úgy leste a férfi minden mozdula­tát. Nem akarta egy fásult ápolónő gondjaira bízni. Nem anyagi okok késztették erre a lépésre. Egyszerűen úgy érezte, hogy a férje mellett van a helye. — Nem elég, hogy megnyomorított, gondolta magában Fred, most meg sem szabadulhatok tőle. Most is féltékeny, most, amikor olyan tehetetlen va­gyok, mint egy csecsemő. Legfőképp az dühítette, ha a nő az arcát simogatta. Ugyanaz a mozdulat, ugyanaz a tekintet, mint régen. Ha legalább egyszer a pofájába csapna, csak egyszer... és megszűnne a monoton ceremónia. Végeredményben Thel­ma szinte rákényszerítette az életre. Napról napra jobban gyűlölte a feleségét és végül elhatározta magában, hogy megöli. Ezért érdemes tehát élni! A bosszú édes lesz és kegyetlen. Fred Olson valamikor nagymenő volt. Az amerikai labdarúgás híres csillaga ... a pá­lya egyedüli ura. A dicsőség azonban nem tartott sokáig, mert kiderült, hogy Olsont megvesztegették, tehát „bundázott". Kidob­ták a klubból. Megspórolt pénzéből egy kisebb bárt nyitott. A falakat fotókkal aggat­ta tele, és plakátokkal, azokból az időkből, amikor sztárnak számított. De a baj ismét csőstül zúdult a nyakába. Egy újságíró, a bár állandó vendége, írni kezdett Fred Olson „alvilági mahtnációjáról". Az affér végén a rendőrség felfedezte a pincében a rulettasz­talt. Az újságírót betört koponyával a kórház­ba szállították. A leleményes ügyvéd azon­ban tudásának alapos latbavetésével meg­mentette Olsont a börtöntől, de a hajdani sportoló vagyona elúszott. Thelma pénzére fanyalodott. A lánnyal még az egyetemen futott össze. Egy lány volt a sok közül, akit alig vett emberszámba. Aztán megtudta, hogy Thelmára csinos kis örökség vár. Ettől kezdve több figyelmet szentelt neki. Beval­lotta, hogy ő az a nő, akire egy életen át várt. Thelma kitartott a férje mellett, nem hagyta cserben akkor sem, amikor csődbe jutott. Hát igen ... Thelma elszundikált a volán mögött. A gépkocsi nekicsapódott a telefon­póznának. Thelma megúszta a szerencsét­lenséget néhány karcolással, de Fred alapo­san megjárta. Talán csak a jobb karjában érzett egy kis erőt, hiszen mozgatni tudta. Ez is valami. Thelma átszállította a tengerparti házba. Ágyát a terasz mellett vetette meg. Onnan egész nap szemmel tarthatta a sirá­lyokat és bámulhatta a tenger hullámait. Ennek is örült, hiszen távol volt az emberek­től. Te jó ég! Ha megpillantaná valaki azok közül, akik autogramért ostromolták, akik körülrajongták abban a szép és dicsőséges múltban?! A kórházban mindig a fal felé fordult, senkivel sem beszélt s a látogatók lassan-lassan elmaradoztak. Istenem ... attól az embertől függünk, akit halálosan gyűlölünk. Néha-néha a szemeit elöntötte a könny. Dühös volt és tehetetlen. Ilyenkor Thelma átkarolta a vállát és a fülébe súgta: — Melletted vagyok, drágám. Mindig mel­letted maradok. A szívét vaskalapáccsal verték. Tekinteté­vel világosan a tudtára adta a feleségének, hogy gyűlöli, hogy „szálljon le róla". A nő optimizmusa azonban nem ismert határokat. — Ma sokkal jobban festesz — mondta néha. — Hamarosan meggyógyulsz. Gye­re... igyál egy kis teát. Vedd a kezedbe a csészét. Megteheted . .. tudom! Csak akarni kell, kedves. Biztos vagyok abban, hogy ha­marosan talpra állsz. Az orvosok azt mond­ják, hogy semmi sem lehetetlen. Valamit mondani akartál? Várj... Mi lenne, ha leír­nád mindazt, amit a fejedben forgatsz? Moz­gasd meg az ujjaidat. Próbáld meg, drágám. Hát így kezdődött. Betűt betű mellé vetett. Az ujjai lassan megszokták a tollat. A poha­rat is felemelhette és megigazította a térdén a plédet. „Még kedved van mosolyogni!" — írta le egy alkalommal. — „Hiszen te vagy aki miatt tehetetlenül fekszem az ágy­ban .. Thelma elolvasta a vádiratot, kirohant a konyhába, ahol egész nap zokogott. Váratla­nul eszébe jutott a megoldás. Egyik este Thelma behozta neki az altatótablettákat. Fred úgy tett, mintha lenyelte volna, de amikor Thelma hátat fordított, elrejtette a tablettákat a párnája alá. Három héttel ké­sőbb már tizennégy darab volt belőlük ... és várt. Össze kell szedni még néhányat. Las­san-lassan epizódokra osztotta fel a haditer­vet. Még valakit gyűlölt: Bob Bronsont, gyer­mekkori barátját, aki néhány kilométernyire a házuktól fűszer- és csemegeboltot nyitott. Frednek feltűnt, hogy Bob majdnem minden­napos vendége a háznak és sokáig maradt Thelmával a konyhában. Egy alkalommal megpedzette a témát a felesége előtt. Thel­ma meglepődött. — Miért beszélsz így? Bob olyan kedves hozzánk ... mindig a segítségünkre van. Mit akarsz? Csak kedden és pénteken fordul be mihozzánk. Elhozza mindazt, amire szüksé­gem van a konyhában. Tehát Bob az indítóok. Fred naplót kezdett vezetni. „Aggódom Thelmáért. Nyugtalanít kap­csolata a fűszeressel. Azt ajánlottam neki, hogy helyezzen el a kórházban, hiszen ő még olyan fiatal, semmi értelme, hogy életét egy beteg ember mellett élje le. Nem akart szóba állni velem. Úgy viselkedett, mint egy mártír, aki a bűneiért vezekel. Bobot szereti de bántja a lelki ismerete. Néha olyan ideges, olyan ingedékeny. Aggódom érte . .. Súlyos beteg az én Thelmám. Elvesztette a józan eszét. Ha legalább összeköttetésbe léphet­nék valakivel... Thelma depressziója szem­mel látható. Alig tartja magát. Én nem segít­hetek. Azt is meghallottam, amiről Bobbal beszélt a konyhában. Azt hitték, alszom. Bob azt mondta, szökjön meg vele, de Thelma válaszra sem méltatta. Ebben a stílusban vezette a naplót. Tudta, hogy Thelma megtalálja a füzetet. Az ágyban dugdosta, amelyet sohasem hagyott el. Ked­di napra tervezte be az utolsó felvonást. Ilyenkor Bob meglátogatja őket. A megren­delt élelmiszert hozza egy nagy dobozban. S szíve repesett az örömtől, amikor arra gon­dolt, hogy éppen Bob lesz az, aki felfedezi a „tragédiát". Kedden reggel Thelma feltálalta a teát. Fred leírta: „Mintha égne valami a konyhában!" Thelma azonnal kirohant a nappaliból. Fred ezalatt tizennyolc tablettát szórt bele a felesége teáscsészéjébe. — Minden rendben van — mondta Thel­ma, aki időközben visszatért. Azon a napon a nő sugárzott a boldogságtól. A teát szürcsöl­gette és gyengéden megfogta a férfi kezét. — Drágám ... gondolkoztam. Bobról. Ta­lán igazad van. Azt mondtam neki, hogy ezúttal ne hozza az élelmiszert a házba. Majd elintézem valahogy. Tehát kidobtam Bobot. A te kedvedért... Fred szeme előtt elsötétült a világ. — Olyan álmos vagyok — motyogta Thel­ma és a feje lebukott a szék karfájára. A férfi homlokán megjelentek az első izzadtság­­cseppek. Jobb kezével a haját tépte, de a nő nem nyitotta fel a szemét Most mit csináljon vele? Bobon kívül senki sem kereste fel a magányos házat a tengerparton. Mennyi idő elmúltával fog bekopogni valaki a barátság­talan ház ajtaján? Elmúlhat két hét? Három hét? Három hónap? Hiszen ezalatt megeszi a kosz és felfordul az éhségtől, a szomjúság­tól. A kezébe vette Thelma csészéjét. Maradt az alján elegendő tea, éppen elegendő ah­hoz, hogy megmentse a lassú és borzalmas haláltól. Aztán letette az üres csészét és várt. Éppen olyan csendesen szenderült át a másvilágra, mint Thelma. NUMIZMATIKA Magyarország pénzei III. Pengő pénzrendszer (1926-1946) Az első világháború befejezésével felbom­lott az Osztrák—Magyar Monarchia. Az önálló Magyarországnak nem volt saját valu­tája és pénzverdéje. Az ország zilált pénzügyi helyzetét új pénzverde felállítása és új pénzek kiadatása hozhatta rendbe. 1926-ban kezdték meg az új pénzek a pengők verését és forgalomba hozását, amelynek a tulajdonosa és forgal mazója a Magyar Nemzeti Bank lett. A pen gö pénzrendszer legismertebb érméje a Szent István halálának 900. évfordulójára kibocsátott (1038—1938) ezüst 5 pengős. A fémpénzek mellett számos papírpénzt is kibocsátottak. A II. világháború alatt, de főleg a befejezését követő évben a nagy infláció miatt a pénz teljesen elértéktelene­dett. 1946-ban a forgalomban volt milliárd billió értékű pengő is. FORINT PÉNZRENDSZER (1946—) A hatalmas infláció felszámolására új pénzt a pengő helyébe lépő forintot bocsáj­­tottak ki 1946-ban. A forint századrésze a fillér. 1948-tól kezdődően megjelennek az úgynevezett emlékpénzek, amelyek nagy tör­ténelmi eseményeket, vagy nevezetes sze­mélyek évfordulóját örökítik meg. Az első „centenáriumi" sorozatot nagy példány­számban (100 ezer) adták ki és a kereskede­lemben fizető eszközként is használták. Ezeknek az ezüstből (0,500) készült emlék­pénzeknek a verési technikája eléggé kez­detleges volt. 1961 -tői aranyból és ezüstből készült em­lékpénzeket tökéletesebb verési technikával verték és művészi ábrázolással készítették. Ezeket már kevesebb példányszámban adták ki (10—30 ezer) a tükörfényes (proof) kivitelűeket pedig 3 ezer példányszámban verték. A nagyon szép díszes kivitelű tokok­ban forgalmazott emlékpénzek nem kerül­nek a kereskedelembe, hanem a kiadótól egyenesen a gyűjtőkhöz kerülnek. A mintegy 50drb emlékpénz közül néhány különösen szépet megemlítenék: Liszt—Bartók sorozat, (4 ezüst, 6 arany), Semmelweis. Kodály soro­zat (3 ezüst, 2 arany). Festők sorozatot, Bartók, Nemzetközi Gyermekév, Labdarúgó Világbajnokság. A díszes és művészi kivitelű magyar em­lékpénzek a numizmaták keresett érméi. Pápay László Fotó: D. Majda 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom