A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-30 / 44. szám
Hogy a természet milyen különleges alkotásokra képes, arról már többször hírt adtunk ezen az oldalon. Most egy ginzeng gyökeret láthatnak. Hetvenévesek a világ legidősebb négyesikrei. A Mephisto nemcsak ^a z Oscar-díjat meg öt/ _ száz millió néző rokonikor* dÄ szenvét szerezte meg Klaus Maria Brandauer Ľ ’Jy" számára, de kitárta előtte a hollywoodi t&f O stúdiók kapuit is. Világmt M hírű rendezők csábít- Vl ■ jak, milliós gázsit ígér- JBJlve. Brandauer azonban nem enged többé a csábításnak. „Van egy bolondos feleségem, egy tehetséges fiam, egy kutyám és egy pompás házam" — mondja, s ezt nem adja föl semmiért sem. Azonkívül a színház az élete, pénze is elegendő. Csak olyan feladatot vállal, amiben örömét leli. Jövő évi programja így is túlságosan zsúfolt már: Hamlet a bécsi Burgtheaterben, újabb film Szabó Istvánnal. Egyéb filmszerepek mellett egy egyszemélyes show a londoni Riverside Theatre-ban, majd vendégszereplés Jeruzsálemben és Tel Avivban. Szeptember elején, a fővárosi hangversenyévad idei nyitányaként a Szlovákiai Zeneszerzők Szövetsége és a CSEMADOK Központi Bizottsága a világviszonylatban ünnepelt Kodály-évforduló tiszteletére a nagy magyar zeneszerző munkásságának méltatásával egybekötött hangversenyt rendezett Bratislavában. Az ünnepi est folyamán Kodály Zoltán zenemüvei mellett azonban egy Beethoven hangversenyszám is elhangzott. A zongorára és zenekarra írt c-mol koncertet •a Szlovák Filharmónia hangversenytermének „forró" pódiumán egy tizenkilenc esztendős fiatalember: a páskaházai (Pásková) születésű MÁTÉ PÉTER adta elő. Hadd tegyem rögtön hozzá: figyelmet érdemlő, megérdemelt sikerrel! Az ifjú zongorista bratislavai bemutatkozásának másnapján a véletlen úgy hozta, hogy a Bratislavai Zenei Ünnepek titkárságán jártam, ahol az előző napi évadnyitó hangverseny is szóba jött. A kötetlen beszélgetés során, egy meglepő félmondat ütötte meg a fülemet: a jelenlévők közül valaki „gömöri üstökösnek" nevezte az esti koncert fiatal zenészét, akiről azóta már szó esett a tévé komolyzenei híradójában és a Hudobný život című tekintélyes szaklapban is. Máté Péter, a prágai Zeneművészeti Akadémia diákja, valóban gyorsan jutott el a népszerűség első csúcsaira. Érdemes hát visszapergetni az időt és az eseményeket, hogy megtudjuk: miképpen is kezdődött pályafutása? A zenével már a szülői házban, kiskorában közvetlen kapcsolatba került, hiszen édesapja : Máté László a Sajóvölgye Énekkar ismert karnagya. Péter talán hatéves sincs még, amikor tudatosan keresve a hangokat, megpróbál elpötyögtetni valami dallamot a családi zongorán. Hétéves, amikor először a pelsöci (Plešivec), onnan a rozsnyói (Rožňava) zeneiskolába kerül, ahol egy kiváló pedagógus: Rajman Mária tanítványaként ismerkedik meg a zongorajáték alapjaival. Tulajdonképpen még csak igazi kamasznak sem számít, amikor részt vesz élete első versenyén. Tanárnője türelmes bíztatására benevez a Barátság melódiája nevű tehetségkutató fesztiválra, ahol ugyan nem okoz csalódást senkinek, de nem is szerepel valóban kiugró sikerrel. Akkoriban még csak rendszeres, jelenleg azonban már rengeteg gyakorlás az élete. Naponta átlagosan öt-hat órát ül a zongora előtt, ám ha rossz napja van, azaz akadozva, hibákkal megy a gyakorlás, akkor ennél többet is. A rozsnyói zeneiskola befejeztével a kassai (Košice) Konzervatóriumba kerül, ahol Ludmila Kojanová lesz a tanárnője. Itt már nemcsak folytonos tanulás, állandó gyakorlás az élete: első sikerei is jelentkeznek. Másodikos, amikor 1978-ban a Hradec Králové-i Smetana versenyen második díjat nyer az országos kategóriában. Két évvel később ugyanitt még egy második díjat nyer, de ezúttal már a nemzetközi versenyben. Közben megnyeri a szlovákiai konzervatóriumok minősítő versenyét, s egy évvel később ezt a sikert is megduplázza. Az eredmény? Harmadikos, amikor a Kassai Állami Filharmóniazenekarral együtt hangversenydobogóra léphet, negyedikes, amikor önálló koncertet ad. Szerepel a Szlovák Rádió Fiatalok stúdiója című műsorában, és a „konzi" védnöksége alatt Magyarországon is fellép. Az első valóban komoly fesztiválszereplésre azonban 1980 nyarán Trencséntyeplicen (Trenčianské Teplice) kerül sor, ahol tekintélyes számú mezőnyben vesz részt a fiatal előadóművészek országos szemléjén. Jól szerepel, mindenki elégedett vele, sok gratulációt is kap, de teljesítményét egyelőre még nem jutalmazzák díjjal. Máté Péter alig néhány hete, idén nyáron újra ott van a fiatal zenészek trencséntyeplici fesztiválján. Eredményhirdetéskor hevesen dobban a szíve: ö kapja a legjobb előadói teljesítményért járó laureátusi címet, ami a szemle fődíját jelenti! A huszadik életévében járó fiatalember pár nappal később ajánlatot kap: mutatkozzon be a szlovákiai koncertélet legrangosabb dobogóján — a bratislavai Vigadó (Redoute) hangversenytermében. A koncert után, másnap, két-három helyiséggel arrébb „gömöri üstökösként" emlegetik a nevét. Kell-e ennél jobb rajt az előadóművészi pályán?! Persze, hogy a türelem és szorgalom mit terem, azt ma még maga Máté Péter sem tudja igazán lemérni, hiszen művészi pályafutása tulajdonképpen csak most kezdődik. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György o
